A hasonló kaptafára szervezett vásári rendezvények közül az újvidéki LORIST egy tekintetben messze kimagaslik. A hobbit űző embereknek szánt rendezvénytípusról lévén szó, amely az össznépesség csupán kis hányadának érdeklődésére számíthat, tartalomhalmozáshoz folyamodik. A világ egyéb sarkaiban tartott ilyen tematikájú vásárok is ezt teszik, de az újvidékihez hasonló témaegyveleget aligha tudnak felmutatni. A tematikus egységek hivatalos jegyzékének ismertetése hosszú volna, az alternatív és a témaidegen kiállítók felsorolásával pedig végtelenné fajulhatna. A cifra cukorkától innen kezdődne, és a jachtokon túl érne véget. Mindezen belül számos olyan tartalmat boronáltak össze, amelyeknek tematikai kapcsolódását végtelen jóakarattal sem lehet definiálni. Itt találkozik az árumintavásár színvonala a kirakódóvásárok tarkaságával.
LŐTTEK A HORGÁSZÁSNAK?
Egy gondolat erejéig kanyarodjunk vissza azokba a régi időkbe, amikor ezt a rendezvényt sínre helyezték, és amikor a horgászati és vadászati vásár elnevezést viselte… Vége a gondolatnak. Mert a rendezvénynek mint ilyennek is réges-rég vége.
A horgászfelszerelés kínálatának – bő tízéves silányulás után – a tavalyi mélypontot is sikerült alulmúlnia. Tavaly a borúlátók mondták: ennél rosszabb már nem lehet. Velük szemben a derűlátók azt állították: dehogynem, lehet! Az élclapokból kölcsönzött helyzetelemzést, mint tényállást, a horgászszakma a közeljövőben továbbragozza, felboncolja és kikövetkeztet belőle. Most csupán száraz adatközlés gyanánt mondjuk, hogy horgászfelszereléssel mindössze öt kiállító jelent meg, de ezek között akad, aki nem csak pecacuccot forgalmaz. Már tavaly is szó esett róla, hogy a vásáron több volt a vadászfegyver, mint a horgászbot. Persze, ez akkor túlzás volt. Még talán az idén is az. De ha így folytatódik, jövőre tényszerű lesz. Ha pedig figyelembe vesszük, mennyibe kerül egy középkategóriába tartozó jó pörgetőbot megfelelő orsóval, és mennyibe az így rangsorolt vadászfegyver, akkor a vásáron fellelhető árukészletben a fegyverek nagyságrendekkel magasabb szinten képviseltetik magukat. A kettőnek csak az a közös vonása, hogy silány egyikben sincs. Az olcsó meg a bóvli immár száműzetett, azt a bolhapiacokon kell keresni. Ez még nem volna gond, de…
Ismétlődő jelenség – amely a gazdasági összhelyzetre vall –, hogy a horgászboltosok, a kiskereskedők ismét távol maradtak. Néhány évvel ezelőtt még tucatjával szerepeltek a vásáron, és késhegyre menő harcot vívtak egy-egy jónak vélt elárusító helyért. Tekintettel arra, hogy a vásárt őszidőben szervezik, amikor a horgászidény az utolsókat rúgja, jó alkalom volt megszabadulni az árukészlettől, és némi bevételhez jutni. Tehát pénzzé lehet tenni, ahelyett, hogy a tél folyamán tétlenül aszalódjon a raktárakban. A jelekből ítélve kiskereskedőinknek már nincs aszalódó árukészlete. A boltosok közül vásáron már csak azok jelennek meg, akik mögött nagykereskedés vagy képviselet áll, amely „rövidlejáratú bizalommal” feltölti polcaikat a vásár időtartamára.
Csak futólag mondjuk, hogy a hazai kistermelők – tucatnyiról tudunk – hagyományosan és testületestül távol maradtak. A mi termelőink, a mi városunkban, a mi rendezvényünkről maradtak le… No comment!
De azért „nagy lábon” csónakázunk! Valamikor az ilyen rendezvényeket árumintavásárnak titulálták. Az az áru jelent meg a vásáron, amely minta a fajtában. Példának okáért: csónakügyben a rendezvény megütötte ezt a mércét. A Bigfoot csónakcsalád hazai termék. Az anyag, a kéz, de még az ész is hazai benne. És világviszonylatban is a bajnokok között tartják nyilván, hiszen eleget tesz a szőrszálhasogató EU-s mércéknek, és a nemkülönben kukacoskodó Lloyd-szabványok sem találtak rajta kifogásolni valót. Másik, de ugyancsak hazai műhely terméke a kis folyók, a tavak, a csatornák egyre népszerűbb és újonnan felfedezett világának bejárására alkalmas, kenyérgőzre üzemelő kenu. Ezt a járgányt egyre többen fogják szeretni.
A KIÁLLÍTÓNAK IS TANULNI KELL!
Az idegenforgalmat hatezer négyzetméternyi területen bemutató csarnokot a „világ legnagyobb balkáni kiskocsmájá”-nak szokták nevezni. A vidék ízeit a tájra jellemző zene kíséretében korcsolyáztató zamatok hatására – kora délelőttől vakulásig – magasra hág a hangulat. Itt jut kifejezésre a buli, az az árucikk, amely végett eljár hozzánk a világ. Csakhogy ez a termék nem szedhető le a polcról, nem bűvölhető elő a raktárból, rögtönözve és helyben kell előállítani. A vásáron látottak alapján gyanítjuk, hogy a „helyre hívás” terén számos kiállítónak nehézségei fognak támadni.
A hazai idegenforgalmi kínálat már huzamosabb ideje a régi, a hagyományos, a hamisítatlan, az eredeti, az időtlen idők óta fennállóra alapoz, és mindezt a táj varázslatos szépségeivel köríti. A hegytetőt, az erdőt, a patakot… aligha lehet begyömöszölni a vásárcsarnokba, ezek bemutatásának műszaki fortélyai vannak. Számos kiállító azonban úgy viszonyul a témához, mintha nemcsak kínálatában, hanem bemutatkozásában is megállt (volna) az idő.
A színes prospektusoknak húsz évvel ezelőtt még volt mondanivalójuk. Annak ellenére, hogy a fotózás meg a nyomdatechnika is fejlődött, a nyomtatványok általi hírverést a képernyős megoldások régen kiütötték a nyeregből. Ha mintegy száz kiállítóhelyen osztogatnak öt–tízféle nyomtatványt, és ha netalán valaki mindezt be is gyűjti, mi a garancia rá, hogy el is olvassa? Az ilyen vidékbemutatáshoz nem kell kiállítóhely, megteszi két ajtónálló, aki minden elhaladónak a kezébe nyom egy paklival. Úgyszintén szemet szúr, hogy a tartalmakat nem megfelelő módon bemutató helyeken a vendégeket stanicliból tányérra szórt ropival kínálják, amely aligha ecseteli a vidék kínálta ízvilágot.
Ezzel ellentétben szép számban akadtak – bár kevesebben voltak –, akik a tájra jellemző népviseletbe öltözve, a vidék falatjait állították ki, és autentikus zenét szolgáltattak hozzá. Nemcsak a turistát csalogatták, hanem a konkurenciának is feladták a leckét.
És még egy párhuzam: a horgász- és a vadászfelszerelést kivétel nélkül szakavatott, tárgyi ismeretekkel megpatkolt egyének kínáltak, segítettek a vásárlónak, hogy eligazodjon a kínálatban, nemcsak rálőcsölni akartak; az idegenforgalmat bemutatók sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a személyzet külalakjára.
