Tavaly 2,2 százalékot tett ki az éves infláció. A pénzromlás a tervezett mérték alatt maradt: a Szerbiai Nemzeti Bank négy százalékos célinflációt tervezett 2013-ra, legfeljebb másfél százalékos elmozdulással. A várakozások szerint az előttünk álló hónapokban mérsékelt növekedésre számíthatunk, mely a négy százalékos határérték irányába mozdul el. A nemzeti banknál a pénzügyi helyzet megszilárdításától és a reformok előrehaladásától várják a további jó eredményeket.
Leszámítva az év elején – a deviza iránti kereslet növekedése miatti – szokásosnak nevezhető gyengülést, a dinár és az euró viszonya is meglehetősen stabil volt az elmúlt időszakban. Jorgovanka Tabakovićtyal, a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzójával az említett témákról, a jelenlegi fiskális mutatókról és a gazdaság és a pénzügyek terén várható változásokról, jelenségekről készítettünk interjút. A beszélgetés elején azonban arra voltunk kíváncsiak: mi a véleménye arról, hogy egyre több a nők által vezetett nemzetközi pénzintézet, s hogy ő maga hogyan éli meg vállalt megbízatását.
A Nemzetközi Valutaalap élén Christine Lagarde áll, az Egyesült Államok szenátusa nemrég hagyta jóvá Janet Yellen megválasztását az Amerikai Egyesült Államok központi bankrendszerének, a Fednek az élére. A világ legbefolyásosabb pénzintézetei ezek, de beszélhetnénk még számos női politikusról, akiknek sikerült elnöki, miniszterelnöki megbízatáshoz jutni meghatározó gazdasági erővel bíró államokban – Németországban, Brazíliában, Argentínában. Annak a jele-e mindez, hogy férfiközpontú világunk mindinkább értékeli a nők természetéhez közelebb álló vezetői képességeket?
– E felelősségteljes megbízatásokat, funkciókat a szóban forgó nők mindenekelőtt saját professzionalitásukkal, tudásukkal érdemelték ki, valamint azzal a problémamegoldási képességgel, melyre szükség van az adott pozíció betöltéséhez. A tudásnak és a szakértelemnek nincs női vagy férfi előjele, ezek az egyén értékes vagyonának számítanak, mely kijelöl bizonyos munkafeladatok megfelelő ellátására. Mindemellett, azokhoz a jellemvonásokhoz, melyek meghatározzák mindannyiunk személyiségét, a nők esetében – úgy vélem – egyebek is párosulnak, amelyek a gyermekhez, a családhoz való viszonyuláson, a család harmonikus működésének szavatolási képességén alapulnak. Ezzel, természetesen, még véletlenül sem akarom leértékelni férfi kollégáim képességeit. A nőkre azonban, az említett okokból kifolyólag, talán még inkább jellemző a végzett munka iránti elkötelezettség, a felelősségérzet, a szélesebb látókör, a dolgok könnyebb megértése, az együttérzés, és az igazságosságra törekvés hajlama. A bankkormányzói tisztséget jómagam azzal a céllal vállaltam el, hogy sokak számára hasznosnak számító munkát végezzek, hogy azt felelősséggel tegyem, és hogy saját felelősségtudatommal és lelkiismeretemmel szemben is el tudjak számolni. Az elért eredmények jelentik a siker egyedüli mércéjét.
NÖVELNÜNK KELL AZ ÁRUKIVITELT
A bankkormányzói tisztség átvételét követően, az előző periódussal ellentétben, nem sokat lehetett hallani a dinár árfolyamának ingadozásáról. Ezt hogyan sikerült elérni?
– A devizapiac egyensúlyát a monetáris politika kimért intézkedései tették lehetővé, például a likviditási többlet időben történő visszavonása, amely veszélybe sodorhatta volna magát a piacot. Hozzájárult az eredményhez az is, hogy a bankok számára kötelezővé tettük, hogy meghatározzák, mely ügyfelek esetében kereskednek devizában, megállapítva ezzel a gazdaság reális szükségleteit a deviza iránt és megakadályozva az árfolyam megváltoztatását célzó spekulációkat. A nemzeti bank beavatkozásait a devizapiacra nehezedő nyomás mértékének megfelelően alakította mindkét irányban, a deviza eladásának és felvásárlásának esetében is. Az év elején például, amikor az idényjellegűnek nevezhető megnövekedett devizakereslettel találtuk szembe magunkat, a központi bank annak eladásával reagált, míg tavaly decemberben annak felvásárlása jelentette a gyógyírt a piacon megmutatkozó többletre. Ezt a politikát kívánjuk a továbbiakban is folytatni, melynek köszönhetően a dinár az egyik legstabilabb közép-kelet-európai valutának számított tavaly. Az árfolyam hosszú távú egyensúlyának megőrzése érdekében szükség lesz a fizetési mérlegnek az árukivitel növekedésén alapuló fejlődésére, továbbá a fiskális rendszer megszilárdításának folytatására.
Az irányadó kamatlábat több ízben csökkenteni tudták tavaly. Látja-e esélyét további csökkentéseknek a közeljövőben?
– Ha sikerül megőrizni az árak stabilitását és az infláció is a célnak megfelelő marad, megvannak az esélyei a monetáris politika további lazításának. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a jelenlegi monetáris politika egy öröklött, az államháztartás hiánya által jellemzett helyzet eredménye, amely meglehetősen konzervatív magatartásra kényszeríti a nemzeti bankot. Rendkívül fontos, hogy a pénzügyi konszolidáció eredményeképp folyamatosan csökkentsük a deficiten alapuló államfinanszírozás szükségességét, ezzel csökkentve a nemzetközi pénzpiac nehezen megjósolható befolyását. Eképp lehetne megvalósítani egy lazább monetáris politikát. Ilyen feltételek mellett, stabil árakkal és alacsonyabb irányadó kamatlábbal hatékonyabban tudnánk finanszírozni a termelést, egészségesebb gazdasági tevékenységet alakíthatnánk ki.
Milyenek a Szerbiai Nemzeti Bank inflációs előrejelzései az idei évre?
– Határozottak vagyunk annak tekintetében, hogy az évközi infláció mértékét a négy százalékos határérték körül tartsuk. A pénzpolitikai intézkedések az infláció alacsonyan tartásának irányába mutatnak előre. Örömmel töltenek el a pénzügyi szektor ágazataiból érkező azon bizalomgerjesztő jóslatok, melyek szintén négy százalék körüli éves inflációt jósolnak idén.
Veszélybe sodorhatja-e a dinár stabilitását az a tény, hogy 2012 óta csökkent a közvetlen külföldi beruházások mennyisége?
– Vitathatatlan, hogy a gazdasági felemelkedéshez több, folyamatosan érkező közvetlen külföldi befektetés kell, már csak annak érdekében is, hogy szavatolható legyen a fejlődés, a foglalkoztatás növelése. Ami viszont a dinár stabilitását illeti, nem ez az egyetlen fontos tényező. A külkereskedelmi mérleg kulcsfontosságúnak számít e tekintetben, itt mindenekelőtt a kivitel növelésére gondolok. Ennek eredményeképp beszélhetünk most arról, hogy tavaly 55 százalékkal sikerült csökkenteni a fizetési mérleg számlájának hiányát. Arra számítunk, hogy ebbe az irányba haladnak tovább a dolgok, s hogy a kivitel az idén is erősödni tud. A strukturális reformok és a fiskális konszolidáció is ki fog hatni az árfolyam egyensúlyának megőrzésére.
IMF – CSAK ELŐVIGYÁZATOSSÁGBÓL
Szükségesnek tartja-e a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodást?
– Az IMF küldöttsége február 26-a és március 13-a között tartózkodik majd Belgrádban, hogy megvitassuk egy esetleges új megállapodás részleteit. Szerbia több mint 11 milliárd euró devizatartalékkal rendelkezik, arra tehát nincs szükség, hogy az alappal e tartalék növelése céljából kössünk megállapodást. Egy elővigyázatossági egyezmény azonban segíthetne az országnak a reformok végrehajtásában, és világos jelzést küldene a befektetőknek arra vonatkozóan, hogy Szerbia helytálló, fenntartható gazdaságpolitikát folytat, melyet a stabil és vonzó piac jellemez.
Milyen mértékben veszik figyelembe a kereskedelmi bankok a kedvező pénzügyi változásokat, amikor a polgároknak nyújtott szolgáltatásaikról döntenek? Úgy tűnik, hogy a hitelek és más banki termékek drágábbak az indokoltnál, s hogy mindig csak a negatív változásokat kalkulálják bele a bankok a kínálatba. Nem olyan régen Ön is szót ejtett arról, hogy a megengedett negatív számlaegyenleg kamatfeltételei indokolatlanul kedvezőtlenek.
– Noha már sor került a gazdasági szubjektumoknak nyújtott hitelek kamatainak lefaragására, egyetértek azzal, hogy a kamatok továbbra is viszonylag magasak, különösen, ha figyelembe vesszük az infláció várható alakulásáról szóló pozitív előrejelzéseket is. Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy ha sikerül alacsony szinten tartanunk az infláció mértékét, és érezhetővé válnak a fiskális konszolidáció és a strukturális reformok eredményei is, folytatódni fog a kamatok csökkenésének tendenciája, mely nem csupán a gazdasági szférának az érdeke, hanem maguknak a pénzintézeteknek is. A bankoknak előbb vagy utóbb vissza kell térniük elsődleges szerepkörük gyakorlásához: a gazdaságnak és a polgároknak a hitelezéséhez. Jelenleg a pénzintézetek szívesebben helyezik letétbe a pénzt a nemzeti banknál, vagy állami értékpapírok mellett döntenek. Ezek esetében kisebb a kockázat. Úgy érzem, felnagyítják magának a kockázatnak a fogalmát, s kifogásként használják a kamatok magasságának megtartásához és egyéb szolgáltatások árának indoklásához, továbbá a problémás hitelekből származó költségek rendszeresen fizetett hitelekre történő átömlesztéséhez. A gazdasági tevékenység élénkülésével ezeknek a kérdéseknek is napirendre kell kerülniük, s a bankoknak is az alacsonyabb kamatlábakkal jóváhagyott kölcsönök irányába kell fordulniuk, ezáltal nyújtva kedvezőbb feltételeket a potenciális ügyfeleknek.
