Tájainkon nemzedékeken át nem az volt a kérdés, megyünk-e nyaralni, hanem az, hogy megyünk-e a tengerre. Mert ha nyaralás, akkor tenger. Persze, az akkori hazai. Ment ez így – a nyaraltatók számára kevés munka árán is igen jól! – annak ellenére, hogy az idegenforgalmi kínálat vízből, levegőből és napsütésből állt, nulla tartalommal. Lényegtelen, hogy ez mostanság hogyan van, mert tengerünk immár nincs.
A tengerközpontú nyaralásfelfogásnak – a belgrádi idegenforgalmi kiállításon látottak alapján – az elmúlt években Görögország lát(hat)ta a legnagyobb hasznát, és feltett szándéka, hogy ez így is maradjon. Hatalmas területen, szakavatott alkalmazottak seregével fogadta az érdeklődők tömegét; a földrajzban járatlan személy még azt gondolhatná, hogy az Égei-tenger Szerbia beltengere.
Hogy az elmúlt néhány évben a hazai turisták távoli tájakon – szó szerint is – letették a garast, arra az utal, hogy az egzotikusnak tartott turistaparadicsomok (lásd Thaiföld), vagy az idegenforgalom terén feltörekvő észak-afrikaiak (Algéria) színben-hangban látványosan és gazdagon mutatkoztak be.
A mértéktartóan futurisztikus magyar standon igen tanulságos témamegközelítéssel találkoztak a látogatók. Regionális kínálatra alapozva a nyomtatványok a szomszédos vidékek nyelvén – románul és szerbül – szóltak az érdeklődőkhöz. Ez a hozzáállás sokkal inkább analitikus megközelítésre, mintsem rögtönzésre vall. Érthetőre fordítva: eleve tudják, honnan érkeznek a vendégek.
A hazai idegenforgalom kínálatának bemutatása, nagy vonalakban szemlélve, két síkon fut. Az egyik a világviszonylatban is párját ritkító természeti adottságok megtekintése. Azoké, amelyeket évtizedeken át nem láttunk a tengertől. Tehát ha másért nem is, de ezért jó, hogy tengerünk immár nincs. Csakhogy ez önmagában még nem hoz pénzt a házhoz. De! Amint a kiállításon élesben is tapasztalhattuk: a vidék természeti bravúrjaira alapozók a táj látványait – szó szerint is – ízes „mondanivalóval” fűszerezték. És nem takarékoskodtak! A terülj, asztalkám!-at a szerbiai vendéglátásról koppinthatták le. Ez volna az egyik.
A másik síkon a rendezvényturizmus fut. Azokról a vidékekről szól, amelyeknek a célja, hogy rajtuk legyen a világ szeme, de a Mindenható nem szórta nekik lapátszámra a látnivalókat. Ők bulit csináltak. Ötlet és ihlet kérdése, milyent. Kitartáson és a szorgalmon múlik, győzik-e szusszal addig, amíg a tömegcsalogató jó hírük elterjed. Zene, ének, tánc, népviselet… A vidékre jellemző egyszerű, de ízletes ételek, honi hangulatserkentővel biztatva, és máris szeretik egymást a... felnőttek. Márkanévvé válhat-e a Hangulat? Mert ez a kiállítás a hangulattermelők, a jókedvgyártók rendezvénye volt. Azoké, akik a semmiből csináltak valamit, és eljöttek a kiállításra, hogy meghívják a – világot.
