Sokan sokféleképp értelmezték már az elmúlt évek globális gazdasági visszaesését. Akadtak olyanok, akik a mérséklődő lakossági fogyasztással, a kereslet csökkenésével, vagy a kínai térhódítással magyarázták a jelenség okát, mások a túlzott piaci szabályozásban, a rossz infrastruktúrában és egyéb tényezőkben vélték meglelni a bajok forrását.
Tyler Cowen amerikai közgazdász az egyik legfontosabb világlap, a New York Times hasábjain azonban egy hajmeresztő magyarázattal állt elő. A fairfaxi székhelyű George Mason állami egyetem közgazdaságtan professzoraként azt feltételezi, hogy a nehézkes gazdasági növekedés oka a béke. A New York-i napilapban kifejtett véleménye szerint a lassuló gazdasági növekedésre az egyik magyarázat, hogy kevés a háború, és azok is csak kis területre, esetleg egy-egy országra korlátozódnak. Az ő értelmezésében épp a nagyobb háborúk hiánya árt a gazdasági növekedésnek.
Cowen hangsúlyozza is, hogy a világ mostanság híján van az igazi háborúknak. Olyanoknak, amelyek régen, de főként a XX. században tomboltak. Az Irakban, Afrikában vagy másutt dúló harcokkal kapcsolatban ugyanakkor megjegyzi: az ottani csetepatékból úgy tűnhet, hogy veszélyes és vérzivataros világban élünk, de ez neki csak a látszat.
A háborút nem a halottak miatt tartja jónak, hanem a gazdasági fejlődés szempontjából. Szerinte egy jó háború nagyban hozzájárul új termékek és technológiák kifejlesztéséhez, s ezzel gyors szervezeti és gazdálkodásbeli változásokhoz vezet, aminek a gazdaság egyik fontos haszonélvezője.
Az ilyen innovációs folyamat eredményének tartja a számítógépet, a nukleáris energiát, vagy éppen a modern repülőgépet, melyek megjelenése elsősorban annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok előbb a náci Németországot és szövetségeseit akarta legyűrni, majd utána a hidegháborúban is a győzelem volt számára a fő cél.
A háborús idők azért is hasznosak lehetnek – legalábbis Cowen értelmezésében –, mert olyankor a kormányoknak sürgősen kell cselekedniük. Nem elemezgethetik hosszasan döntéseik gazdasági hatásait, hanem olykor lóhalálában kell határozniuk, cselekedniük.
Állításának igazolására az első (amerikai) atomfegyver kifejlesztésére szolgáló Manhattan tervet hozza fel. A program keretében, háborús szorításban, szinte a semmiből hozták össze néhány év alatt az atombombát, melynek kifejlesztése, és a későbbi modellek gyártása hasznosnak bizonyult az amerikai gazdaság számára is. Cowen szerint ez a figyelemre méltó teljesítmény a napjainkra jellemző békés időszakban elképzelhetetlen lett volna.
A gazdasági növekedést a háborúskodással is összekapcsoló nézetei miatt sokan elmebetegnek tartják Cowent. Mások inkább a hasonló tézisek képviselőire hívják fel a figyelmet. Arra, hogy a XIX. században is akadt néhány szerző, aki hozzá hasonlóan gondolkodott.
Napjainkban szintén több híve van ennek az elméletnek. Ian Morris, az amerikai Stanford egyetem történelemprofesszora nemrég könyvet is megjelentetett, amelyben összefoglalta azokat a véleményeket, melyek lényege: a háborúk – a Római Birodalom óta – a technológiai innovációk révén igenis fontos hatást gyakorolnak a gazdasági növekedésre.
