A nemzetközi pénzügyi és gazdasági rendszer átalakításába kezdett a világ öt legnagyobb fejlődő országát – Brazíliát, Dél-Afrikát, Indiát, Kínát és Oroszországot – tömörítő szervezet, a BRICS. Júliusi csúcstalálkozójuk időpontja lehet véletlen is, de akár szimbolikus jelentőségű is. Hetven éve, 1944 júliusában ugyanis – az egyesült államokbeli Bretton Woodsban – szintén a pénzről „konferenciáztak”, csak épp a világ vezető hatalmai és több tucat másik ország. Akkor a háború utáni nemzetközi pénzügypolitikát határozták meg. Döntés született a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank megalakításáról, és arról is, hogy a globális pénzügyi rendszer az amerikai dollárra való átválhatóságra épül.
Nem tudni, hogy a BRICS-csúcsot véletlenül időzítették-e a Bretton Woods-i találkozó évfordulójára, de az biztos, hogy a Föld legnagyobb feltörekvő országai kész programmal ültek tárgyalóasztalhoz. A találkozó után pedig bejelentették: százmilliárd dolláros alaptőkével saját valutaalapot (CRA) és – sanghaji székhellyel – ugyancsak saját fejlesztési bankot (NDB) hoztak létre, csaknem ötvenmilliárd dollár devizatartalékkal, amit később megdupláznának. A művelet egyik fő célja az IMF-től és Világbanktól való függőség csökkentése.
A BRICS két új intézményének működőképessége és sikere még kétséges. A Föld lakosságának csaknem felét tömörítő öt állam vezetőinek pénz- és gazdaságpolitikai törekvése azonban ismét felerősítette a találgatásokat a dollár jövőbeli szerepéről. Az amerikai valuta Bretton Woods óta ugyanis a nemzetközi kereskedelem meghatározó fizetőeszköze, és az államok legfontosabb tartalékvalutája.
A BRICS valutaalapjának és bankjának megalakításával sokan ismét arról beszélnek, hogy veszélybe kerülhet a dollárközpontú pénzvilág, illetve az Egyesült Államok vezető gazdasági szerepe a világon. Akik osztják ezt a véleményt, úgy vélik, hogy egy Amerika-mentes, új pénzrendszer formálódik, a dollár mellőzésével.
Eswar Prasad, az amerikai Cornell Egyetem professzora, az IMF egyik volt magas beosztású tisztségviselője nemrég megjelent könyvében azt bizonygatja, hogy a dollár akkor is a nemzetközi pénzügyi rendszer és a globális kereskedelem központi eleme marad, ha a világ a feje tetejére áll. Ezenkívül a jövőben is a vezető tartalékvaluta lesz.
Optimizmusát nem mindenki osztja, hiszen – mint azt a legutóbbi BRICS-csúcs is igazolja – már komoly nemzetközi szövetség kovácsolódott az USA és a dollár (kulcsdeviza-, illetve világpénzstátusa) ellen. Mindez arra utal, hogy új lendületet vett a globális monetáris hatalom és pénzügyi rend megszerzéséért folyó háború.
A végkifejlet bizonytalan. Úgy tűnik, egyelőre nem is egy közös világvaluta, hanem egy közös pénzügyi szabvány formálódik.
Az viszont már kétségtelen, hogy a dollár hegemón helyzetét ellenzők több kétoldalú egyezményt kötöttek az amerikai valuta világkereskedelmi és tartalékvaluta-egyeduralmának megtörésére. India és Japán már 2011-ben megállapodott, hogy a dollár helyett alternatív pénzeszközöket is igénybe vesznek a kétoldalú üzletekben. Egy évvel később követte példájukat Kína és Brazília. Kína több állammal is kötött hasonló célzattal kétoldalú egyezményt, így Ausztráliával, Indiával, Hongkonggal, Japánnal és Oroszországgal.
Állítólag az USA legközelebbi szövetségesei, így az EU vezető tagállamai és Kanada is elfordulna a dollártól, a rivális Oroszországról vagy Kínáról nem is beszélve. Peking már tett olyan lépéseket, amelyeket akár dollárellenes intézkedéseknek is lehet nevezni. A világ második gazdasági hatalmaként és vezető exportőreként Kína 2013-ban leállította az amerikai dollár és állampapírok óriási mértékű felhalmozását. Az orosz és a kínai jegybank pedig a minap jelezte: devizacsere-ügyleteket szavatoló megállapodástervezetet készítettek a dollár kiiktatásáról a két ország közötti kereskedelmi forgalomból.
Sokan ezért már azt kérdezgetik: vajon mi válthatja a dollárt a világkereskedelemben? Akadnak közgazdászok, akik szerint épp a kínaiak pénze, a renminbi lehet a legújabb globális tartalékvaluta a dollár helyett. Mások úgy vélik: Kína és Oroszország vezetésével a szövetségesek egy új (akár aranyfedezetű) szuperdevizát hoznak létre, amely a végén kiüt(het)i a dollárt és az Egyesült Államokat a globális szuperhatalmi pozíciójából.
Közgazdászok és pénzügyi szakértők a valódi alternatívát egészen másban látják: a világ valóban globális valutájában, az IMF „pénzében”, vagyis a szervezet 1969 óta létező elszámolási egységében, az SDR-ben, amit szerintük egy kis továbbfejlesztéssel világvalutává lehetne változtatni.
A BRICS-országok szintén jó ötletnek tartják ezt. Már 2013 tavaszán jelezték, hogy a dollárt új tartalékvalutával váltanák fel, mégpedig az SDR-rel, amelynek azonban a jelenlegitől eltérő módon állapítanák meg az értékét.
