Hat év válság és recesszió után felcsillant az első fénysugár a görög gazdaságban, amely 2008 óta csaknem 25 százalékkal zsugorodott. Tavaly viszont alighanem véget ért a rossz sorozat. Athén legalábbis ebben bízik, mivel 2014-ben – éves összehasonlításban – 0,8 százalékkal nőtt a görög bruttó hazai össztermék (GDP).
A folytatáshoz további erőfeszítések kellenek, de a januárban megalakult új kormány egyelőre az uniós intézményekkel viaskodik, hogy megvalósíthassa (gazdasági) programját. Brüsszel azonban ragaszkodik saját követelményeihez. Ezért továbbra sem enged Athénnak, amely véget akar vetni az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott hitelek feltételeként számára előírt költségvetési megszorításoknak, de megváltoztatná a GDP csaknem 176 százalékára (320 milliárd euróra) duzzadt hatalmas államadósság törlesztésének feltételeit is.
Sok (korábbi) válságországnak szintén rokonszenves az elképzelés. Az EU éppen ezért attól tart, ha enged a görögöknek, a többiektől sem követelheti meg a továbbiakban a költségvetési szigort, aminek új euróövezeti válság lehet a vége.
Görögország azzal érvel, hogy a (hitelezők által diktált és megkövetelt) megszorítások politikája társadalmilag fenntarthatatlan, mert sokkal nagyobb kár származott belőle, mint haszon. Az EU viszont immár azzal vághat vissza, hogy igenis volt értelme a pénzügyi fegyelemnek, vagyis a lakosságot leginkább sújtó költségvetési takarékoskodásnak, illetve a Brüsszelből (meg a hitel nagyobb részét folyósító Berlinből) diktált válságkezelési intézkedéssorozatnak, mert a görög gazdaság tavaly már növekedésnek indult. Ez pedig – fegyelmezett és további szigorú pénzpolitikával – elvezethet a társadalmi válság vagy az óriási munkanélküliség megszűnéséhez.
A radikális baloldali és karizmatikus Alekszisz Ciprasz miniszterelnök vezette koalíciós kormány nincs könnyű helyzetben. Az EU–IMF páros által jóváhagyott hitel futamideje ugyanis február végén lejár. A görög államnak pedig nincsenek tartalékai, holott rengeteg pénzre van szüksége. Ha nem jut újabb hitelhez, csődbe juthat.
Ennek a veszélye legutóbb 2009-ben fenyegetett, az euróövezeti hitelválság kezdetén. Görögország csak úgy tudta elkerülni a teljes összeomlást, hogy 2010 óta 240 milliárd eurós mentőcsomagot kapott az EU-tól és az IMF-től.
A hatalmas adósságot felhalmozó Athén ezután már saját erőből akarja előteremteni a pénzt az állam működtetésére. A szakemberek többsége szerint ez egyelőre vágyálom, mert a pénzpiacokon nem tud szerezni akkora összegeket, amennyire szüksége lesz.
Ezért a Ciprasz-kabinet elemi érdeke, hogy megegyezzen a hitelezőkkel a további együttműködésről. Ha nem teszi, a gazdaság ismét visszazuhanhat a káoszba, újrakezdődik a recesszió, a lakosság pedig ismét tüntethet, de már nem a szigorú feltételek mellett „adakozó” és emiatt meggyűlölt külső hitelezők, hanem a kormány okozta válsághelyzet ellen.
Athén valódi célja a kormányzati költekezés (lényegében az állami beruházások) engedélyezésének kieszközlése, és a bérek növelése, amivel a tavaly beindult gazdaságnak adna lendületet. Cipraszék tehát nagyobb döntési szabadságot akarnak a pénzügyekben.
Hazájában (részben emiatt) hiába népszerű politikus Ciprasz, az uniós vezetőket ez nem hatja meg. Az euróövezet pénzügyminiszterei az elmúlt tíz napban kétszer is visszautasították (legutóbb február 16-án) a görög adósság rendezésének athéni tervét. Az idő azonban mindkét felet sürgeti, hisz a mentőhitel február végén „kifut”, és megoldás híján ismét nagy zűrzavar keletkezhet az EU-ban.
