A génkezelt (GMO) növények termesztését szabályozó fontos európai parlamenti döntés lép hatályba tavasszal az EU-ban. A januárban megszavazott szabályozást sok tagország örömmel, mások kevésbé lelkesen, több civil szervezet viszont kétkedve várja.
Az EP-döntés egy jelentős változtatást tartalmaz a GMO-haszonnövények európai jelenlétéről, illetve termesztéséről. Az új szabályozás lehetőséget teremt a tagállamoknak arra, hogy az uniós szinten való termesztésre engedélyezett bármelyik GMO-t kitiltsák a saját területükről vagy annak egy részéről.
Brüsszel (az eddigi gyakorlatához hasonlóan) továbbra is kiadhat ugyan az EU egészére vonatkozó engedélyt egy-egy génmanipulált növény termesztésére, de a tagállamok – környezetvédelmi, egészségügyi vagy egyéb indokkal – kitilthatják saját területükről a nekik nem tetsző terméket.
Korábban csak védzáradék alkalmazásával, szigorú feltételek mellett zárhatták le piacukat a világon egyre terjedő technológiával előállított GMO-növények előtt. (A védzáradék elvileg csak ideiglenes hatályú tiltást jelent, s nem biztosít tartós felmentést az adott ország számára.).
Bár azok az országok, amelyek szemernyit sem kérnek ezekből a csodanövényekből, vagy a belőlük készült termékekből, kedvezően fogadták a változást, nagy örömre – hosszú távon – valószínűleg semmi okuk. Az új törvényben ugyanis akad jó néhány hiányosság. Egyik például az, hogy az új szabályozás nem foglalkozik a határon átterjedő génszennyezések kérdésével, de a vétkes felelősségével és a kártérítéssel sem.
Ennél is nagyobb gondot okozhat az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP), amelyről még folyik az egyeztetés, de akár már az idén aláírhatják. Ebben az esetben a TTIP uniós jogi normának minősül, amely minden esetben „erősebb” a nemzeti szabályozásnál, felülírja, vagyis ez lesz az iránymutató sok témakörben. Ha a GMO kérdését is szabályozza, a tagországoknak el kell fogadniuk, alkalmazkodniuk kell hozzá.
Márpedig az USA–EU szabad kereskedelmi megállapodás (Washington követelésére) a génkezelt növények forgalmazását és termesztését is felszabadítaná, legalábbis a kiszivárgó hírek erről szólnak. Befektetővédelmi előírásai pedig lehetővé tennék, hogy a GMO-cégek választott bíróságon pereljék be azokat az államokat, amelyek kitiltották termékeiket. Elmaradt hasznukra hivatkozva kártérítést követelhetnek a perbe fogott kormányoktól.
Sok szakember azonban arra figyelmeztet, hogy jó ideje már egyre nagyobb mennyiségű (amerikai) génmódosított élelmiszer áramlik az EU-ba. A GMO-k bekerülnek a takarmányokba is, és ez azt jelenti, hogy a levágott állatok feldolgozása révén jelen vannak az élelmiszerláncban. Ez azért lehet veszélyes, mert – a bírálók szerint – az ilyen élelmiszerektől károsodhat az emberek egészsége.
A génmanipulált fajták esetleges negatív hatásairól – a gyártók akadékoskodása miatt – még keveset tudunk. Az illetékesek régóta vitáznak azon, hogy a genetikailag módosított élelmiszereknek milyen káros hatásaik lehetnek az emberre, a környezetre és az élővilágra. Akadnak köztük olyanok, akik az esetleges egészségromboló hatásukra figyelmeztetnek, és olyanok is, akik azt bizonygatják, hogy ilyen veszély nem fenyeget. Az eddigi kutatási eredmények alapján azonban egy-egy GMO-növénynek nem zárható ki immunrendszer-károsító, allergén, illetve rákkeltő hatása.
