Nincs olyan sajtótermék ma már, melyben ne reklámoznák, hogy valamelyik cég hatalmas árleszállításokkal, akciós árakkal kedveskedik vevőinek. Aki nem megy el bevásárolni, illetve nem próbálja meg összehasonlítani az árakat, azt gondolhatja, hogy élénk verseny zajlik gazdaságunkban, hogy a kínálati oldalon harcolnak minden dinárért. Valóban vannak bizonyos szegmentumai gazdaságunknak, ahol kiéleződőben van a verseny, ugyanakkor az is tény, hogy még mindig nem olyan mértékű a folyamat, hogy az a fogyasztó, az egyszerű ember hasznára válna. A gazdasági válság viszont önmagában mindenképpen egy újabb versenyhelyzetet teremt.
A jól működő piacok jellemzője az, hogy egy eladó szándéka nem sokat számít, illetve jóformán semmit sem számít, mivel az összkínálatnak csupán a töredékét adja. A másik oldalon, a keresleti „térfélen” ugyanis az a helyzet, hogy egyetlen elégedett, vagy csalódott vevőtől még nem tolódik el a piaci ár szintje. Különösen igaz ez a hatalmas forgalmú koncentrált piacokon, mint amilyenek például a tőzsdék.
Az ilyen piac közel áll ahhoz, amit a közgazdaságtan elmélete tökéletes piac néven ismer, noha be kell ismerni, hogy a tökéletes verseny és a tökéletes piac fogalma csak elméleti kategória lehet. A tökéletes piacon azonos minőségű és nagy mennyiségben kínált és keresett áru van. Sok a termelő és az eladó, így egyenként senki sem képes befolyásolni a keresleti vagy a kínálati viszonyokat. Ugyanakkor a piacon szabad a megjelenés és szabad a kilépés is. A piaci körülményekről és az általános feltételekről az ilyen esetekben egyszerű a tájékozódás. A valóságos piacok azonban szinte mindig különböznek az elméleti leírástól. A mindennapi üzleti életben nem teljesül a korlátozásmentesség. Ahogyan távolodunk a tökéletes piac fogalmától, – hogy a szélsőséges eseteket vizsgáljuk, azzal szemléltetve a folyamatokat, – a monopolpiac az, amelyen az adott terméket vagy szolgáltatást csak egyetlen vállalat nyújtja. A monopóliumok rendszerint állami ellenőrzés alatt állnak, vagy eleve állami tulajdonként működnek, hiszen ilyen esetben nem lehet a piaci verseny előnyös hatásaira számítani. Más iparágban csak néhány nagyvállalat található a kínálati oldalon, mint a mobiltelefon-szolgáltatók esetében. Ez az oligopólium, ami a monopolhelyzet egy korlátozottabb, enyhébb formájaként is felfogható. A termelők között lehet nagyon is éles verseny. A reklámok, a propaganda gyakran arra enged következtetni, hogy valóban létezik éles verseny, ugyanakkor a mindennapi gyakorlat, illetve egy-egy bevásárlás végül arra döbbent rá bennünket, hogy a háttérben valami történhet, az árak és a kínálat nem biztos, hogy mindig a piaci verseny jótékony hatására alakulnak, úgy, ahogyan alakulnak. Egyaránt érvényes ez nagyban és kicsiben. Gyakori eset, hogy a kisszámú termelő titkon megegyezik a kínálati árak megemelésében. Ha jól megvizsgáljuk a hazai piacot, megállapíthatjuk, hogy nálunk többnyire ez az utóbbi helyzet áll fenn. A hazai piac szereplői a kínálati oldalon szinte minden ágazatban szóbeli, vagy hallgatólagos megegyezések alapján, de összehangoltan cselekednek. A szabad versenyt államilag kellene védeni. Védeni, mert minden más eszköznél jobban biztosítja a gazdaság hatékony működését. Ha az állam engedi, hogy a versenyt kartellekkel, titkos megállapodásokkal, vagy más módon korlátozzák, akkor megengedi, hogy a jövedelmek, és az erőforrások áramlása a gazdaságban eltérjen az optimálistól. Az erőforrások nem optimális felhasználása pedig, bizonyos értelemben, pazarlást jelent. Az lenne ideális, ha a gazdaság szubjektumai állandó versenyben állnának egymással, ha folyamatos verseny folyna az olcsó és jó minőségű erőforrásokért, nyersanyagokért, a megrendelésekért, mindazért, ami hozzájárulhat a sikerhez és a profit növeléséhez. A verseny arra készteti a vállalatokat, hogy a lehető leghatékonyabban működjenek. A fogyasztó kellene hogy nyerjen, hiszen elméletileg egyre jobb minőségű árucikkeket egyre olcsóbban tudnának vásárolni.
A vállalatok többnyire valóban nem szeretik amikor nekik kell versenyezniük. Sőt, lényegében szeretnék, ha nekik nem lennének versenytársaik, ha monopolhelyzetet tudnának teremteni maguknak. A tágabb értelemben vett monopolpozíció elérése fontos része és célja a cégek gazdasági stratégiájának. A cél elérésének több módja van. A műszaki, technikai fejlesztésektől, a termékdifferenciáláson, a fogyasztók márkahűségének kialakításán át, a piacon történő jelenlét adminisztratív korlátainak bevezetésére történő állami beavatkozások alkalmazásának kicsikarásáig.
A kartell több vállalat kísérlete arra, hogy együtt viselkedjenek monopóliumként. A verseny kiiktatását, illetve csökkentését szolgálja a kartell. Kartellnek nevezünk minden versenytársak közötti megállapodást, ha az a gazdasági versenyt korlátozza. Több fajtája van. Megegyezést lehet kötni az árakról, esetleg a legalacsonyabb árakról, ami alá senki sem megy. Az újratermelési anyagok beszerzésekor, ugyancsak megállapodást lehet kötni az árak felső szintjére vonatkozólag. Fel lehet osztani a piacokat is, vagyis minden résztvevőnek lehet egy piaca, ahol nem kell tartania a komoly konkurenciától. Ez vonatkozhat földrajzi területekre, de termékekre vagy szolgáltatásokra is. Megegyezést lehet kötni bizonyos kereskedelmi feltételek alkalmazásáról vagy elkerüléséről, meg lehet állapodni bizonyos szállítók vagy vevők mellőzéséről is. Ugyancsak meg lehet állapodni a kifizetett bérek nagyságát illetően, így az alkalmazott munkások alkupozíciója a minimálisra csökken.
Az efféle ténykedések egyik jellemző példája a vágóhidak esete. Szerbiában mintegy 1600 bejegyzett vágóhíd van, számuk napról napra nő. A nagyok közül kevesebb, mint 50 rendelkezik akkora gazdasági erővel és befolyással, hogy hatni tudnának a felvásárlási árakra, valamint a hús és húskészítmények árainak alakulására is. A kicsik pedig mellettük, az „árnyékban” sütögetik a saját „pecsenyéjüket”. Tudjuk, akkor sem csökkentek jelentősen a végtermékek árai, amikor olcsó volt a vágójószág, a felvásárlási árat sem engedik korlátlanul növekedni, hiszen megtehetik, hogy rövid ideig nem vásárolnak, ami a kínálat növekedését eredményezi, az árak csökkenésével. A malomiparban, az olaj- és cukorgyártásban, a kereskedelemben és a gazdasági élet még nagyon sok területén is hasonló mozgásokat fedezhetünk fel.
