A Zentai út

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Zentai út városunk legrégebbi kivezető útjainak egyike. Itt található többek között a szabadkai Alapfokú Bíróság székháza, a városi autóbusz-pályaudvar, valamint a Zentai úti temető is. Bár az út elnevezését évszázadok óta őrzi, a XX. század történelmi viharai során többször is átnevezték.
Szabadka már a középkorban a Duna–Tisza közét átszelő táji utak csomópontja volt, melyek közvetítésével kijárata volt a tiszai révekhez, vagy bekapcsolódott az országos főútvonalak forgalmába. Ezen utak között volt a Péterváradi, a Kanizsai, a Majsai, a Becsei, a Halasi és a Zentai út. 1779-ben Szabadka megkapta a szabad királyi városi rangot, a várost árkokkal kerítették el a külterületektől. Ahol az országutak elérték a sáncokat, sorompókat állítottak fel. Ezeket nevezték kapuknak. A Zentai kapu a mai Zentai út és a Bajnát utca találkozásánál állt. 1783-ban őrházat is építettek ide. Egy 1869-ben készült várostérképen a Széna tértől (mai Puskin tér) az őrházig terjedő útszakaszt nevezték Zentai útnak. A Zentai út melletti temetőt 1777. március 17-én nyitották meg a szegedi szőlők délnyugati szélén, Halászkapunál, a városból kivezető, keletnek tartó út közelében. Az alapításkor e temető a város I. köre lakóinak volt a temetkezési helye. Katolikus és görögkeleti hívők egyaránt temetkeztek ide. A városi tanács 1828-ban hozott határozata értelmében azonban 1831-ben itt beszüntették a temetkezést és egy új helyen, az akkori Alsó-sánc utca és a Zentai út kereszteződésében nyitottak új temetőt, vagyis a ma is használatos temető helyén.
A Zentai út elnevezést évszázadokon át megtartotta. Egy 1922-ben kiadott szabadkai városismertető szerint – amelyben egy táblázatot is közöltek az I. világháború végét követő impériumváltás utcanév változtatásairól – 1918 után is megmaradt régi elnevezése. Egy 1928-ban kiadott várostérképen azonban a Zentai út már Felszabadulás utca (Oslobođenja ulica) néven szerepel. 1941-ben, miután a magyar csapatok bevonultak Szabadkára, a Zentai út visszakapta korábbi elnevezését. Ez az állapot azonban csak a II. világháború végéig tartott, ugyanis az 1944-ben felálló kommunista városvezetés ismét új elnevezést adott ennek a közterületnek. A kommunista mozgalom legnagyobb teoretikusa Karl Marx után, Marx útjának (Marksov put) nevezték el. Karl Marx 1818 és 1883 között élt német filozófus, közgazdász, szociológus, aki a történelem egyik legnagyobb hatást elérő gondolkodója volt. Számos művet írt életében. Ezek közül kiemelkedik az 1848-ban írt Kommunista kiáltvány, valamint A tőke, amelyen 1859 és 1863 között dolgozott. Ez utóbbi munkájának életében csak az első kötete jelent meg. A másik két kötetet barátja, Friedrich Engels rendezte sajtó alá. Az egypártrendszer idején szinte minden településen volt Karl Marxról elnevezett közterület. Az egypártrendszer bukása után azonban ezen közterületek nevének többségét lassan évek alatt lecserélték. Így a korábbi Marx útja is visszakapta régi elnevezését, és azóta ismét hivatalosan is a Zentai út nevet viseli.