Még a lokális, a helyi jellegű történéseket is, – melyeknek eredetét némi homály fedi, – az emberek hajlamosak különféle összeesküvés-elméletekkel magyarázni. Az emberek a történelmi események mögött is gyakran vélnek felfedezni valamiféle háttérben zajló összeesküvést, fondorlatot. Számos elmélet a háborúk, terrortámadások, és más események hátterében is szándékosságot és összeesküvést sejtet.
A globális gazdasági válság kapcsán is számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot, illetve az ilyen elméletek mondhatni gombamód szaporodnak. Az elméletek közül mindenki szabadon válogathat, tetszése, ízlése, politikai és ideológiai, illetve vallási beállítottsága alapján. Az antiszemiták természetesen zsidó összeesküvésről beszélnek, a szélsőjobboldaliak a neoliberálisok spekulációit látják az egészben, titkos, évszázados hagyományokkal rendelkező társaságokat emlegetnek, szektákat, vallási felekezeteket, és talán nem is érdemes felsorolásba kezdeni, hiszen akkor esetleg folytatásokban lehetne közölni a különböző felvetéseket, de akkor sem biztos, hogy egyes elméletek nem maradnának ki.
Az egyik, a napokban elterjedt elképzelés szerint a világ 10 leggazdagabb embere rejtőzik azon összeesküvés mögött, mely a globális pénzügyi, majd gazdasági válságot generálja. E szerint a jelenlegi gazdasági válságot szándékosan idézték elő a „mérgező” pénzügyi termékek, a „felfúvódást okozó” hitelek megalkotásával, majd azok világméretű elterjesztésével. A mostani válság célja ezen elmélet szerint az, hogy az emberek világszerte meggyőzhetők legyenek a mai pénzrendszer tarthatatlanságáról. Így átterelhetőkké váljanak egy készpénz nélküli, pusztán számlaforgalmakat alkalmazó gazdaságba, ahol mindenki teljes pénzforgalma pontosan lekövethető. A folyamat egy olyan helyzetet eredményezne végezetül, hogy a Föld több milliárdos népessége hatékonyan irányítható, befolyásolható, és ami talán a legfontosabb, ellenőrizhető lenne. Az összeesküvés-elméletek közös jellemzője, hogy lényegében féligazságokon, a valós és a valótlan valamiféle hihetőnek tűnő egyvelegén alapulnak.
Az összeesküvés elméletek többségében Kína vagy nem is szerepel, vagy csak statiszta, illetve mellékszereplő. A tények azonban folyamatosan arra utalnak, hogy a világ legnépesebb országa lesz az események egyik legnagyobb haszonélvezője. Kína, kihasználva a gazdasági válság következtében visszaeső árakat, jelentős stratégiai tulajdonszerzésbe kezdett világszerte. Irántól Oroszországon, Franciaországon, Venezuelán és Brazílián keresztül több tízmilliárd dolláros értékben vásárolt már fel energiaszolgáltatókat. Előszeretettel fektet be a nyugati ingatlanpiacon is, sőt nem kizárt, hogy a közeljövőben elkezdi felvásárolni a csőd szélén álló autógyárakat a világ minden részében. A válság kirobbanása előtt kevés állam várta tárt karokkal a stratégiai üzletágakba befektetni szándékozó kínaiakat. A válság hatására kialakult tőkehiány miatt viszont máris sokan ráfanyalodnak a kínai állam pénzére. Becslések szerint Kína tavaly 52, az idei év első felében több mint 30 milliárd dollárért szerzett részesedést külföldi vállalatokban. Feltételezések szerint ilyen ütemben idén az év végéig akár 100 milliárd dollárt is kitehet a kínai külföldi tőkeberuházás.
Gyakorta emlegetett dolog Kínával kapcsolatban, hogy gazdaságilag hamarosan a legerősebb lesz, sőt, teljesítménye nagyobb lesz majd, mint az egész, rajta kívül eső világé. Vajon újdonság lenne ez? Leginkább hajlamosak vagyunk a világtörténelmet az elmúlt néhány évszázad történelmével azonosítani, amikor valóban a műszaki és technológiai találmányok zöme született és a fejlődés soha nem látott mértékben felgyorsult. Amennyiben a kínai gazdaság teljesítménye nagyobb lesz, mint a világ fennmaradó része által produkált teljesítmény, az, lényegében nem lesz újdonság! Mondhatjuk talán azt is, hogy csak ismét helyreáll a világ rendje? Kína államiságának tagadhatatlanul több ezer éves múltja van. Ha az elmúlt kétezer évet szemléljük, csak az utóbbi kétszáz év volt az, amikor nem Kína gazdasági teljesítménye volt a legnagyobb a világon. Általános felfogásnak számít, hogy a mai értelemben vett nyugati világ, értékrend, civilizáció az egykori Római Birodalomban gyökerezik. Viszont, a Római Birodalom fényes korszakainak egyikében sem szárnyalta túl gazdaságilag a vele párhuzamosan létező kínai császárságok teljesítményét, a nyugati civilizáció csak a kötődések miatt nem tulajdonított ennek eddig nagyobb fontosságot.
A közgazdászok gyakran a tartós gazdasági fejlődést és növekedést rendszerfüggőként kezelik és elemzik. Leggyakoribb, hogy a kapitalista, a kizárólagos magántulajdonon alapuló társadalmi berendezkedés és a klasszikus értelemben vett demokrácia modern formáihoz kötik a tartós növekedés és fejlődés lehetőségét. Aztán most kiderült, hogy egy kommunista diktatúrát a vadkapitalizmus elemeivel kell vegyíteni, az bizonyul a leghatékonyabbnak. Feltevődik a kérdés, hogy mindezek után, vajon merre tart az emberiség?
Meg kell még említeni a világ legsikeresebb és leghatékonyabb hálózatát, melyet szintén a kínaiak működtetnek, viszont a hagyományos értelemben nem beszélhetünk összeesküvésről. A világ legeldugottabb szegletében is fellelhető ugyanis a kínai diaszpóra, melyet összességében több mint 100 milliós nagyságrendűre becsülnek. Nekik köszönhető az, hogy az olcsó kínai tömegáru eljut mindenhova, sok esetben a szociális feszültségeket enyhítve és csillapítva. A legfejlettebb országokban is létezik ugyanis egy olyan társadalmi réteg, mely az ilyen olcsó áru vásárlásával elégíti szükségleteit. A hálózat tehát csendben és ügyesen, tudatosan, vagy spontánul, de igen hatékonyan működik. Sok esetben olyan termékek nagy tömegét is értékesítve, ami lényegében selejtnek számít. A hatalmas ország tehát fejlődik, a hatalmas hálózat teszi a dolgát. Az összeesküvés-elméletek kiötlői pedig feltehetően újabb misztikus és féligazságokon alapuló magyarázatokkal szolgálnak majd, miközben az általuk használt eszközök mind többjén a Made in China felirat olvasható!
