Fél százalékról mínusz 2,6 százalékra módosította prognózisát az ENSZ illetékes bizottsága a napokban a világgazdaság folyó évi kibocsátásának csökkenéséről. Ugyanakkor bíztató, hogy jóslatában 2010-re már kisebb mértékű, de növekedést vár a világgazdaság egészére nézve.
Az ENSZ a válság kivételes súlyosságára és mélységére hivatkozva módosította előrejelzését. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a fejlődő országokat nem egyforma mértékben sújtja a válság. Az ilyen országok esetében a fő visszahúzó tényező a nemzetközi tőke kiáramlása, e mellett a hitelfelvétel drágulása, valamint a nemzetközi kereskedelem nagy mértékű zsugorodása. Nehezíti még helyzetüket –, természetesen érvényes mindez Szerbiára is –, a nyersanyagárak süllyedése is. Ehhez társul még a külföldön dolgozó állampolgárok hazautalásainak a jelentős csökkenése is.
A válság érezhető hatásai ellenére még tavaly is globálisan 2,1 százalékos volt a gazdasági növekedés. A 2004–2007 közötti időszakban pedig átlagban megközelítőleg évi 4 százalékkal gyarapodott a világgazdaság, ami utólag visszatekintve igazi aranykornak minősíthető.
Mind többen és több helyen vélik úgy, hogy lényegében a válság most elérte mélypontját, hogy a nehezén túl vagyunk. Ugyanakkor, hogy hasonlattal éljünk, tudjuk, hogy sokkal nehezebb a kátyúból kimozdítani a szekeret, mint a haladását gyorsítani, amikor egyébként is lendületben van. Az elemzők, a közgazdászok, a szakemberek egyöntetű véleménye, hogy most a stagnálás fogja megkeseríteni életünket, helyi és globális szinten egyaránt. Amennyiben globális szinten nem lesz elégséges a támogatás, az ösztönzés, a gazdaság recessziós szakasza az országok jelentős többségében évekig elhúzódhat.
Arra is sokan figyelmeztetnek, hogy ilyenkor a hatások és visszahatások, illetve a sok esetben tévesen, de válságkezelési céllal bevezetett megszorítások eredményeképpen a kibocsátás w, – tehát dupla v alakzatban a megfenekléstől enyhén elrugaszkodva újra kisebb csökkenést mutat majd, ami akár többször is megismétlődhet.
Úgy tűnik, hogy ellentmondásos tudomány a közgazdaságtan. Abból is látszik, hogy egyformán jeles szakemberek egyik országban adóemelésekkel, máshol adócsökkentésekkel próbálnak „válságkezelni”. Ebben az esetben nem ingatlan- vagy vagyon-, illetve nyereségi adóra, hanem forgalmi adóra gondolnak. Adóemeléssel valóban növelni lehet az államkassza bevételeit, amit válságkezelésre, gazdaságösztönző programokra lehet fordítani. Ugyanakkor az adócsökkentés az állam szempontjából kevesebb bevételt jelent, a fogyasztásra, ezáltal a gazdasági növekedésre, a termelésre viszont már eleve, „újraelosztás” nélkül jótékony hatása lehet. El kell ismerni, hogy bizony szakmailag ezek a dolgok sokszor összetettek és bonyolultak. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy lényegében ahhoz hasonlítható a dolog, mint amikor megfázással orvoshoz fordulunk. Egyik orvos az egyik, másik a másik fajta gyógyszert javasolja, illetve írja fel, ugyanakkor a betegséget végül az immunrendszerünknek kell legyőzni. Csak hát a gyógyszergyártóknak és az orvosoknak is élni kell valamiből. A hasonlatból pedig talán kiviláglik, kik a gyógyszergyártók, és kik az orvosok a gazdaságban, valamint az is, hogy ki fizeti meg lényegében mindennek az árát. A kockázatok és mellékhatások tekintetében a válságkezelő intézkedések ugyancsak a gyógyszerekhez hasonlíthatóak, megesik, hogy a mellékhatás nagyobb bajt okoz, mint az eredeti betegség, főként ha nem alapos a diagnózis, vagy nem áll rendelkezésre kevésbé káros gyógyszer.
Kiemelhető még, hogy ugyancsak a szakemberek megállapítása volt, hogy a közös európai pénz, az euró bevezetése eleve védelmet nyújt, csökkenti a válság következményeit az adott országokban. Az Eurostat nevű uniós statisztikai hivatal adatai viszont egyértelműen az ellenkezőjét mutatják (!). Igaz ugyan, hogy egyetlen EU-s tagországot sem került ki a válság, a recesszió, a gazdaság helyzete azonban rosszabb az eurózóna államaiban, mint a nemzeti valutákat használó országokban. Az év első negyedévében a nemzeti össztermék, a GDP 2,5 százalékkal csökkent EU-s szinten az előző negyedévhez képest. A visszaesés azonos mértékű az eurózóna 16 országában és a nemzeti valutáknál maradó többi 11 tagországban. Amennyiben 2008 első negyedévéhez viszonyítják a gazdasági teljesítményt, az eurózóna országaiban átlagban 4,6 százalékos a visszaesés, míg a többieknél csak 4,4 százalék. Ennek alapján, ha kevéssel is, de jobban jártak, azok az országok amelyek a saját pénzüknél maradtak. A százalékban kifejezve árnyalatnyinak tűnő, valós értékében viszont jelentős különbségnek talán az lehet a magyarázata, hogy saját valutával rendelkező országok esetleg jobban tudták pénzügyi politikájukat a saját szájuk íze szerint alakítani, a folyamatokra pedig saját jegybankjaik gyorsabban reagálhattak.
Az egyes országok helyzetét illetően, a legsúlyosabb recesszió a balti országokban jelentkezett Európában. A tavalyi év azonos időszakához képest Észtország 15,6 százalék, Lettország 18,6 százalék, Litvánia 10,9 százalék GDP csökkenéssel „büszkélkedhet”.
A labdarúgásban és gazdasági téren tréfát nem ismerő, mindig erős Németország mínusz 6,9, az egykor az egymást követő kormányválságok idején is növekedést produkáló Olaszország 5,9, a modern kapitalizmus bölcsőjének nevezhető Nagy-Britanniában 4,1 százalékot produkált, ami sorban jelentős visszaesésnek számít. Szomszédaink közül a 6,4 százalékos visszaeséssel Románia a válság által kimondottan érzékenyen érintett országok közé sorolható. A 4,7 százalékos csökkenést mutató Magyarország siralmas gazdasági helyzetéről pedig folyamatosan tájékozódhatunk az anyaországi médiumokból.
Hasonló a helyzet az ipari termelést illetően is. 2008 első negyedévéhez képest, 2009 első három hónapjában az eurózóna országaiban a visszaesés 20,2, míg a többiekben valamivel enyhébb, „mindössze” 18,8 százalék volt. Ezen a téren a legnagyobb a visszaesés Észtországban 29,7, Spanyolországban 24,7, Olaszországban 23,8 százalékkal, miközben Görögország eddig megúszta 5,8 Portugália 7,9 Lengyelország pedig 10 százalékos csökkenéssel.
Ami bennünket illet, az év első négy hónapjában 17,8 százalékkal csökkent Szerbiában az ipari termelés nagysága az egy évvel korábbi adatokhoz képest, ezt közölte a napokban a Köztársasági Statisztikai Intézet.
EU-s szinten a kibocsátás mellett természetesen a fogyasztás is visszaesett. Élelmiszer-fogyasztás terén az eurózóna országaiban a csökkenés 5,2, ugyanakkor 3,7 százalék volt a többiekben, míg az egyéb fogyasztási cikkek esetén 1,9, illetve 1,6 százalék a visszaesés mértéke. Tagországokra lebontva, a helyzet igen eltérő. 2008 első negyedévéhez képest csupán Belgiumban például 2,1, Ausztriában 2, Nagy-Britanniában 0,8 százalékkal nőtt a fogyasztás, míg a többiekben csökkent. A legjelentősebb csökkenés szintén a balti köztársaságokban tapasztalható. Észtországban 16,6, Lettországban 27,3, Litvániában 21,1 százalékos a fogyasztás csökkenése.
