2024. július 19., péntek

Kinek a vagyonát őrzik?

Az egykor jó hírnévnek örvendő nagybecskereki sörgyárban már évek óta áll a termelés, csupán néhány portás dolgozik, akik azt sem tudják, kinek a tulajdonára vigyáznak.
Iszunk-e még nagybecskereki sört?

Nagybecskereken folynak az előkészületek az idei Sörnapokra, de annyi már biztos: az idén sem lesznek rajta képviseltetve a helybeli sörgyár (ZIP) termékei. Az ok egyszerű: már évek óta nem termelnek, az ország egyik legrégibb sörgyára – amely generációk munkája – pedig lassan az enyészeté lett. A muzeális értékű gyárat napjainkban néhány portás őrzi, de már ők sem biztosak abban, hogy valójában kinek a vagyonát bízták rájuk. Igaz, hogy Momčilo Rajić a Pan Beer, illetve több hazai (a jagodinai, a törökbecsei) sörgyár tulajdonosa vette meg őket 2003 szeptemberében (mintegy 900 ezer euróért lett többségi tulajdonosa az ország egyik legrégibb sörgyárának), de csakhamar kiderült, hogy a magánosítás félresikerült. A termeléssel leálltak, közben a gazdát többször is letartóztatták, annak gyanújával, hogy úgynevezett fantomcégeken keresztül több bűncselekményt követett el, illetve, hogy megkárosította az államot. Három hónapja járt legutóbb Nagybecskereken.

A gondok akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy Momčilo Rajićnak 3,5 millió eurónyi adóssága van az állammal szemben. Vagyonának egy része állami tulajdonba került, de később még egy alkalmat adtak neki, hogy a termelés újraindításával megkeresse az adóra valót. Az újrakezdés azonban mindmáig nem történt meg, miközben a dolgozók száma 320-ról 50-re majd tíz-egynéhányra csökkent. De ez utóbbiaknak is legalább tízhavi bérrel tartozik a gazda. Senki sem kapott felmondást, hanem önszántából kényszerült távozásra, hiszen munkájuk nem volt, és fizetést sem kaptak. A gyár tulajdonosa a gyakorlatban nincs semmilyen kapcsolatban még a formálisan a helyükön maradt munkásokkal sem. A kétes hírű üzletember tulajdonában van a nagybecskereki sörgyár vagyonának 51 százaléka, 11 százalék a kisrészvényeseké, a többi pedig az állam tulajdona. A dolgozók eddig már többször követelték, hogy az állam vegye (újra) tulajdonába az egyik legrégibb nagybecskereki gyárat.

A dolgozókat kényszerszabadságra küldték, közben pedig a gazda nagyáruház építésébe fogott, azt ígérve, hogy rövidesen újraindítják a termelést. Időközben a gyárból elvittek mindent, ami ért valamit. Alapos a gyanú, hogy a gyár vagyonát a gazda saját rokonainak, ismerőseinek adta el, jócskán áron alól. Így eltulajdonították a lerakatokat és az egész járműkontingenst, valamint megszűnt a karbantartó részleg is. Mindezt a gazda az igazgatóbizottság megkerülésével tette. Ezért a kisrészvényesek, a gyár egykori és jelenlegi dolgozói, bűnvádi eljárást kezdeményeztek ellene.

Mint ahogy Miloš Ćurčin, a gyár ecetgyártó részlegének vezetője mondja, nemrég ők is leálltak a termeléssel és egy bizonyos mennyiségű árukészlet maradt eladatlan. A dolgozók nem értik azt, hogyha Németországban 1200 sörgyár meg tud élni, akkor a tíz hazai sörgyár között számukra miért nincs hely. Az Egyenlőség Mozgalom tegnapi közleményében azt állítja, hogy már csak az alkoholmentes Tut Gut (későbbi nevén Euromalz) gyártásának újraindításával talpra állhatna az egykor jó hírű nagybecskereki sörgyár. Szerencsére ennek a 90-es években igen népszerű italnak a gyártási jogát (még) nem adták el.