Azok a polgárok, akik két év óta azt tervezték, hogy mire költik az ingyenrészvények után kapott ezer eurójukat, biztos nagyon csalódtak, amikor a minap kiderült, hogy az első részlet, amely a Szerbiai Kőolajipari Vállalat eladásából származik, nem lesz több 2500 dinárnál, vagyis öt darab 500 dinárt érő értékpapírnál.
Állítólag éppen a kőolajipari vállalat eladásából számíthattak a lakosok a legnagyobb bevételre, amelynek az ezer euró tetemes részét kellene kitennie, ehelyett még 30 eurót sem fogunk kézhez kapni. Még hat közvállalat vár eladásra, különösebb reményt nem fűzhetünk ahhoz, hogy azokból több pénz áramlik az államkasszába, s így lehetőségünk lesz rá, hogy kárpótoljanak bennünket az ígért ezer euróért.
Megpróbáltunk utánajárni, miért történt ez így, vagy legalábbis magyarázatot keresni arra, hogy hová lett az ezer euró. A Szabadkereskedelmi Központ egyik közgazdásza úgy mérte fel a helyzetet, hogy a megígért összeg nem volt más, mint marketingfogás, azt soha senki a szakemberek közül nem gondolta komolyan. Csak mi voltunk a balgák, hogy elhittük. Már csak azért sem hihettek ebben, mert a részvénynek a valós értékét csak akkor lehet megállapítani, hogyha azzal kereskednek, azaz a piacra kerül. Jósolni lehet ugyan, de arra mérget venni nem ajánlatos. Aleksandar Stevanović közgazdász szerint milliókat kereshetne az a szakember, akinek olyan földöntúli képességei volnának, hogy előre meg tudná állapítani a részvényeknek az értékét, s ha lenne ilyen, azért bizonyára kapkodnának a tőzsdék vezetői. Ezúttal nem látnoki képességről volt szó, hanem egyszerűen az történt, hogy egy pártnak 2007-ben arra volt szüksége, hogy átlépje a parlamentbe való bejutáshoz szükséges százalékküszöböt, s ezt egy nagystílű ígérettel meg is valósította. Mi hittünk az ígérgetőnek, s most, amikor két év után eljött a számadás ideje, csodálkozunk, hogy nem sikerült a dolog.
Pedig minden jel arra mutatott, hogy ez az egész ígérgetősdi megalapozatlan. Hiszen a Belgrádi Értéktőzsdén is egyértelműen azt állítják, hogy a részvények értékét előre megjósolni, mondjuk, kétéves távlatból szinte lehetetlen. Vagy csak részletes piackutatás útján lehet hozzávetőlegesen megszabni, vagy egyszerűen lehet felelőtlenül találgatni. Azt senki sem tudja előre megállapítani, hogy a piac miként fog viselkedni különböző időszakban, hogy a részvények értéke esik, stagnál vagy növekszik, ez bizony rengeteg tényezőtől függ. Most már egyértelmű az, hogy 2007-ben meggondolatlan és elhamarkodott ígéretet tettek kampányfogásként, de érdekes módon azóta sem jutott senkinek eszébe, hogy kétségbe vonja: ezereurós részvénycsomagot fogunk kapni, vagy hogy esetleg célozgasson rá: talán valamennyivel kevesebb lesz ez az összeg. Persze itt az akciót meghirdető személyekre gondolunk, akik egy pillanatig sem inogtak meg, végig azt szajkózták, hogy az ingyenrészvényeket előbb-utóbb magunkénak tudhatjuk.
Persze józan megfontolású szakemberek akadtak, akik figyelmeztettek bennünket, de ez mit sem ért. Most, amikor már egyértelművé vált, hogy mire számíthatunk a gazdasági minisztérium részéről, Nebojša Ćirpić államtitkár vette magának a fáradságot, hogy magyarázattal szolgáljon. Ők valóban arra számítottak, hogy a hat vállalat eladásából szép kis összeg vándorol majd be az államkasszába, és úgy mérték fel, hogy mintegy 4 millió polgár fogja kérelmezni az ingyenrészvényt. Időközben kiderült, hogy 4 millió 800 ezren iratkoztak fel a kérelmezők listájára, de közbelépett a gazdasági válság, és az megrengette a piacot. Ezt még tetézte az ügyben illetékesek viszonyulása a Szerbiai Kőolajipari Vállalathoz, ugyanis azt megegyezéses úton, nem pedig a piaci feltételeknek eleget téve adták el. Ez lényegesen befolyásolta az árat. Az államtitkár szerint akkor, ha a szabályos módon kerül eladásra a kőolajipari vállalat, legalább kétszer vagy háromszor nagyobb összeget kaphattak volna érte. Így áron alul értékesítették, és ezért tartunk ott, hogy egy-egy részvénye nem ér többet 500 dinárnál. Márpedig ha a legértékesebb céget így elkótyavetyélték, s abból nekünk ingyenrészvényként csak 2500 dinár jut, akkor a fennmaradt vállalatok esetében készüljünk fel rá, hogy még kevesebb pénz üti majd a markunkat!
