Az energetikaügyi minisztérium első embere, Petar Škundrić meg van győződve arról, hogy amennyiben tényleg sor kerül a gazdasági állapotok várható javulására, akkor legfeljebb csak 2010-ben lehet az áram drágulásával számolni, s hogy a távfűtés és a gáz ára sem fog jelentősebb mértékben változni, kivéve természetesen, ha azt közben az infláció nem teszi indokolttá.
E kijelentést a miniszter részletesebb helyzetelemzése is követte. Az Ekonomist magazinnak nyilatkozva aláhúzta, az energetikai minisztérium mindent megtett az előttünk álló fűtési idény zökkenőmentes lebonyolítása érdekében, s többek között e munka eredménye is a ma tapasztalható sokkal kedvezőbb országos energetikai helyzetkép. Škundrić a konkrét lépések kapcsán elmondta, annak ellenére, hogy az voltaképp nem a minisztérium dolga lett volna, mindvégig részt vettek a távfűtő művek és a Szerbiai Kőolajipari Vállalat közötti tárgyalásokon, melyek sikeresen megteremtették a feltételeket a mazut kedvezőbb áron történő beszerzéséhez. Emellett folyamatosan töltődnek a gáztartalékok is. Az udvarnoki földgáztározóban a fűtésidény kezdetén 300 millió köbméter gáz lesz, az eddigiekben pedig már 180 millió köbmétert tároltak (ebből 60 milliót csak július és augusztus folyamán). A feltöltést legalább még két hónapig, de az sem kizárt, hogy három hónapig folytatni fogják. Ezzel, tulajdonképpen a soron következő fűtésidény ideje alatt, befejezik az udvarnoki föld alatti földgáztározó körüli munkálatok első fázisát. A számadatok gyakorlati síkra vetítve azt jelentik, hogy egy esetleges gázhiány fellépése esetén a tározónak köszönhetően Szerbia napi hárommillió köbméter gázhoz juthat majd. Arról is folynak a tárgyalások, hogy egy magyarországi tározót töltsenek fel orosz gázzal a szerbiai fogyasztók szükségleteinek fedezésére. Mindent összegezve, körülbelül két hónapra elegendő tartalékkal rendelkezik majd az ország, ami annyit jelent, hogy biztosította magát a fűtési idényre – mondta Škundrić.
A távfűtés díjszabásainak meghatározása a miniszter szerint a helyi közigazgatások hatáskörébe tartozik. Az energetikai minisztérium aktív szerepvállalása a már említett, a távfűtő művek és a NIS közötti tárgyalásokon a lehető legkedvezőbb megegyezést eredményezte, és ez mintegy 6 millió eurós megtakarítást jelent a távfűtőknek. A mazut jelenlegi ára magasabb a tavalyinál, ennek ellenére nem kell számolni a távfűtés díjának infláción túli növelésére. Másrészt, a fogyasztók a gázért jelenleg magasabb árat fizetnek, mint az indokolt lenne, ennek ellenére a gáz árának csökkenésére sincs kilátás a Srbijagas korábbi nagy veszteségei miatt, amit a dollár árfolyamának változása, a számlázási rendszer módosítása, valamint a gazdasági válság okozta fogyasztás-csökkenés idézett elő.
A villanyáram négy centes kilowattóránkénti ára a legalacsonyabb árak közé sorolható a régióban, azonban nem szabad elfeledkezni a szerbiai polgárok jelenlegi gyenge vásárlóerejéről és a válság okozta gazdasági állapotokról sem. Igaz, hogy az alacsonyabb ár miatt a Szerbiai Villanygazdaságnak (EPS) vannak bizonyos veszteségei, de ezt az állam folyamatosan ellensúlyozza kedvezőbb karbantartási és javítási munkálatok, valamint újabb beruházások biztosításával. Ismeretes az a tény, mely szerint ha csak egy centtel emelnék a villany árát, az EPS értéke egymilliárd euróval növekedne. Az áremelés most mégsem hagyható jóvá – magyarázta a miniszter –, tekintettel a polgárok anyagi helyzetére, valamint arra, hogy a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásoknak sem tenne jót az időközben elvégzett árkorrekció. Az EPS sikeres működtetésében nagy jelentőséggel bíró néhány beruházás már folyamatban van. Ezek közül a legjelentősebbek: a Đerdap I. vízerőmű 167 millió dollár értékű felújítása, a Đerdap, Bajina Bašta és Zvornik vízerőművek újjáélesztése, valamint a Kostolac hőerőmű felújítása.
Az elmúlt időszakban felvetődött néhányszor az a kérdés is, hogy Szerbia létesíthetne atomerőművet. Škundrić szerint erre az elkövetkező 15-20 évben nem kerülhet sor, viszont fennáll annak lehetősége, hogy Szerbia üzlettársi kapcsolatba lép valamelyik országgal, ahol már létezik, vagy épülőfélben van az atomerőmű. Ez azért lenne jó lépés, mert egyébként is állandó gondot jelent a vinčai nukleáris hulladék tárolása, amire tartós megoldást csupán egy partneri viszony biztosíthatna.
Az elhangzottak alapján egyértelmű, hogy Szerbia energiaügyi helyzetét továbbra is jellemzi az a kétpólusosság, melyet egyrészt a polgárok – és részben a kormány – azon törekvése határoz meg, hogy ne növekedjenek a lakosság költségei, a másik oldalon pedig ott vannak a nagy közvállalatok, melyek a veszteségeikre hivatkozva a lehető legrövidebb időn belül árkorrekciókat sürgetnek. Ez egy olyan kötélhúzás, ami, úgy tűnik, sosem ér véget, de az éppen aktuális állást sajnos folyamatosan érezzük a bőrünkön.
