Tavaly a főidényben jelentős növekedés volt tapasztalható a montenegrói idegenforgalmat illetően. Hangzatos újságcímek harsogták, hogy az orosz befektetők, az üzletemberek felfedezték az egykori jugoszláv tagköztársaság sok helyen még érintetlen tengerpartját, hogy modern szálloda-komplexumokat építenek, és hogy özönlenek majd a nyaralni vágyó „bátyuskák”.
A növekedés az idei év elején is folytatódott, áprilisban – a hivatalos adatok szerint – még 5%-os emelkedést jegyeztek az odalátogatók számát illetően. Mindenki arról beszélt, hogy a nemrégiben önállósult kis ország, amely azért még most is milliónyi kifürkészhetetlen szállal kötődik Belgrádhoz, szédületes fejlődést tud produkálni, rekordidő alatt kiépül, és a természeti adottságoknak köszönhetően Európa- és világszerte ismert és keresett nyaraló- és üdülőhely válik belőle.
A hideg zuhany már a 30 fok feletti hőmérsékletekkel „fűtött”, júniusi napokban érte a tengerparti kis államot. A vártnál kevesebb turista kereste fel, az irányzat pedig további romlást prognosztizál, júliusra már a tavalyihoz képest előirányzott 20%-os romlás látszik megvalósulni, a lefoglalt fekhelyek, eladott vonat- és repülőjegyek alapján, de a közvélemény-kutatások is alátámasztják az ilyen becsléseket. Az okok viszonylag egyszerűen feltárhatók. Elsősorban a vendéglátóiparban dolgozók abba a tévedésbe estek, hogy elég lesz egyszerűen meglovagolni a kedvezőnek tűnő népszerűségi hullámot, azonnal emelték az árakat, sokszor az egekig. Vonatkozik ez a szálláshelyekre, a bérletekre és valamennyi szolgáltatásra. Az ingatlanárak jelentős emelkedése pedig a beruházók vásárlókedvét csökkentette egy gyors fordulattal. A szolgáltatások többnyire átlagon aluli minőségén az árak emelése mellett szinte semmit nem változtattak, bevezették viszont a tartózkodási illeték mellé az újabb, úgynevezett környezetvédelmi illetéket is. A határátkelőhelyeken – melyekről tavaly még sokan azt sem tudták, hogy léteznek, vagy hogy hol kellene lenniük – szigorúan ellenőrzik a beutazókat, ugyanis életbe léptették az élelmiszerbeviteli tilalmat.
A konkurencia ugyancsak hozzájárult a csökkenéshez, hiszen például a török, görög, horvát és bolgár üdülőhelyek folyamatosan javítják a szolgáltatások minőségét, ugyanakkor az áraikkal is versenyképesek tudnak maradni. Nem mellékes talán az sem, hogy Montenegró sokak számára a szerbiai vasúthálózat révén lenne elérhető, melynek állapotára és pontosságára talán felesleges kitérni.
Valószínűleg nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy azokban az országokban, ahonnan tavaly is a legtöbb turista érkezett a „fekete hegyek országába”, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában és másutt , érezhetően csökkent a vásárlóerő az emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárak, valamint a kedvezőtlen gazdasági folyamatok következményeként. Tény, hogy az ország természeti adottságai kiválóak, a környezet kevésbé szennyezett, sok helyen szinte még érintetlen, így az augusztusi főidényben és az idény végén talán javíthatnak a szolgáltatások minőségén, korrigálhatnak az árakon, megcélozva a nyaralni vágyók azon rétegét, amely még nem döntötte el, hol tölti az évi szabadságát – ha egyáltalán elutazik.
