A Köztársasági Statisztikai Intézet adatai alapján Szerbiában a kivitel az év első felében, a január 1-jétől június 30-ig terjedő időszakban 2,97 milliárd eurót tett ki, ami tulajdonképpen nem kis teljesítmény. A gond abban rejlik, hogy ugyanebben az időszakban a behozatal elérte a 6,39 milliárd eurót.
Összességében tehát megállapítható, hogy fél év alatt 3,4 milliárd euró a külkereskedelmi hiány. Évek óta külkereskedelmi mérleghiány tapasztalható, viszont a 2007-es év elejének adatai azt mutatták, hogy kivitelünk gyorsabban nő a behozatalnál, most viszont ismét az import növekszik nagyobb tempóban.
A szakemberek többsége ezt azzal magyarázza, hogy megrekedt a szerb gazdaság szerkezeti átalakítása, illetve, hogy a hazai termékek nagy része külföldön továbbra sem versenyképes. A kivitel nem megfelelő mértékű növekedéséhez – a hazai üzletemberek többségének véleménye szerint – nagyban hozzájárul a hazai fizetőeszköz mesterségesen magas szinten tartott árfolyama is. A termelés költségeit ugyanis folyamatosan növelik az emelkedő nyersanyag- és energiaárak, ugyanakkor a végtermékért az erősödő dinár árfolyama miatt kevesebbet, illetve ugyanannyit lehet kapni.
A stabil árfolyam lényegében kedvez a gazdasági tényezőknek abból a szempontból, hogy nagyobb biztonsággal tudnak tervezni, ugyanakkor mind kevésbé éri meg kiszállítani az árut. A bankkormányzó például azt javasolta a kivitelre termelő cégek vezetőinek, hogy éljenek a dollár és az euró határidős vásárlási lehetőségeivel, ugyanakkor bankok többsége nem kínál ilyen lehetőségeket. A kivitel nagyméretű állami támogatása a szabadkereskedelmi egyezményeket sértené, ezért más megoldásokhoz kellene folyamodni, ha szeretnénk előrelépni. Ekkora külkereskedelmi deficit ugyanis sokáig nem tartható fenn.
Szerbia kivitele a legalacsonyabb a Balkánon, elsődleges feladat kell legyen annak növelése. Ez olvasható a Világbank jelentésében is, melyet a Nyugat-Balkán Európai Unióba való integrációja kapcsán készítettek.
Jövőre Szerbia mintegy 3 milliárd dollár értékű közvetlen beruházásra és a hazai össztermelés 7 százalékos növekedésére számít. Simon Greynek, a Világbank szerbiai igazgatójának értékelése szerint is a szerbiai gazdaság számára legnagyobb kihívást a makrogazdasági egyensúly megtartása, a szerkezeti átalakítás folytatása és a lakosság szélesebb rétegeinek a gazdaság fejlődésébe való bevonása jelenti. Hangsúlyozta továbbá, hogy a kormánynak nem kellene lebecsülnie a fizetési mérleg hiányát, mert komoly gondot jelenthet a szerb gazdaság számára.
A szerb gazdaság gyorsított fejlesztéséhez feltétlenül a közvetlen külföldi befektetések nagyobb, mégpedig évi 5-6 milliárd dollár értékű beáramlására van szükség. Gazdasági szakértők kiszámították, hogy Szerbiának évente legkevesebb 3 milliárd euró értékű közvetlen külföldi befektetés szükséges ahhoz, hogy a gazdasági növekedés megmaradjon a jelenlegi szinten. A 2000-ben történt demokratikus változások után Szerbiába 9 milliárd euró értékű közvetlen külföldi tőke áramlott be, minden évben több mint 1 milliárd euró. Legtöbb pénz Ausztriából érkezett, mintegy 2,5 milliárd dollár, Görögországból 1,6 milliárd, Németországból 1,4, Norvégiából pedig 1 milliárd dollár. Legnagyobb befektetések eddig a bankokba történtek. Egyedi esetként a legnagyobb összegű befektetést a norvég Telenor társaság eszközölte. Több mint 1,5 milliárd eurót fordított a mobiltelefon-szolgáltatásra.
Nagyon fontos a jövőben a vállalkozásbarát, a minél kedvezőbb üzleti környezet kialakítására, hogy a külföldi beruházók előtt Szerbia vonzó, beruházásra alkalmas országgá váljék. A tervek szerint az év végéig, a gazdaság tehermentesítése céljából, egy sor adótörvény kerül elfogadásra. Tervben szerepel számos adminisztrációs eljárás leegyszerűsítése, továbbá az úgynevezett zöldmezős – greenfield beruházásra irányuló számos könnyítés bevezetése. Az év kezdete óta, több százmillió dollár értékű közvetlen külföldi tőke áramlott Szerbiába, ami jóval kevesebb a vártnál. A befektetőknek fontos az, hogy stabil politikai légkör uralkodjon az országban, így a befektetések nagy részét elhalasztották az új kormány megalakításáig. Az összeg feltételezhetően kevesebb, mint amennyi lett volna, ha nem tartunk rendkívüli választásokat. Különösen káros volt ebből a szempontból a politikai pártok közötti mély megosztottság Szerbia jövőjét és gazdasági fejlődését illetően. A befektetők ezt a helyzetet túlságosan nagy kockázatnak minősítették, várakozó álláspontra helyezkedtek. Csak egy európai irányultságú kormány képes idevonzani a beruházókat. Annak ellenére, hogy az európai uniós tagságra való jelölés a befektetők számára alapfeltétel, más tényezők is fontosak. A befektetők a politikai biztonság mellett elvárják azt, hogy a gazdaságot alakítsuk az Európai Unió mércéihez. Csökkenteni kell a korrupciót és a bürokráciát, valamint javítani az infrastruktúrán. Adva vannak tehát a mércék: ide kell vonzani a beruházni vágyókat, valamint versenyképes termékeket felkínálni a külföldi piacokon.
Ami viszont a behozatalt illeti, logikus, hogy az életszínvonal növekedésével nő a lakosság igénye a minőséges és olcsó külföldi árucikkek iránt. Viszont a minőségtelen, esetenként még hamisítványnak is minősíthető és nem szabványosított áruktól mégiscsak adminisztratív akadályok „felállításával” kellene „megvédeni” a hazai piacot. Ezt más országokban is teszik, nem téveszthető össze a szabadkereskedelem korlátozásával.
