Szerbiával kapcsolatban folyamatosan látszólagosan ellentmondásos adatok és logikátlannak tűnő összefüggések láthatnak napvilágot a száraz statisztikai adatokat vizsgálva. Már megszokhattuk, hogy az ellentmondások országa vagyunk, ami gyakran érvényes az élet minden területére, így gazdaságunkra is. Sok esetben azonban az ellentmondásosnak tűnő adatok mélyebb elemzése rámutathat a valódi okokra, azaz feltárhatja a lényeget, amiből kiderülhet, hogy ellentmondások nem is léteznek.
Egyik ilyen ellentmondás az árfolyam és az infláció összefüggésében nyilvánul meg. Egytized százalék híján 15%-os inflációt mutattak ki júniusban, az előző év azonos időszakához viszonyítva: miközben a dinár árfolyama az euróhoz képest folyamatosan nőtt, egy eurót kevesebb mint 80 dinárért lehet beszerezni. A dinár árfolyama tehát arra engedne következtetni, hogy nincs infláció, ám mégis van. Amennyiben azonban alaposabban megvizsgáljuk a kérdést, rájöhetünk arra, hogy lényegében nem történnek szokatlan dolgok. Azok a kelet-európai országok, melyek a gazdasági átalakulásban előttünk járnak, ugyancsak átéltek hasonló jelenségeket. A meglévő, viszonylag alacsony árszintek miatt például a szolgáltatások árai gyorsabb ütemben emelkednek, mint a fejlettebb országokban, igyekezve utolérni azokat, illetve követni az itteni életszínvonal növekedését, aminek következtében magasabb díjszabáson is eladhatók a szolgáltatások. Másik oldalról a szolgáltatások nyújtói is lépést szeretnének tartani a fejlődéssel, saját béreik emelésével.
Az élelmiszer- és az üzemanyagárak emelkedése világjelenség. Tudni kell azt is, hogy míg a fejlettebb országokban, például az úgynevezett euróövezetben, a háztartási költségek mindössze egynegyede az élelmiszerre és az energiahordozókra költött összeg, addig nálunk átlagosan bevételünk csaknem 50%-át költjük élelmiszerre és üzemanyagra. Az sem egyedülálló és példátlan jelenség, hogy a beáramló külföldi tőke miatt a hazai fizetőeszköz árfolyama a kínálat és a kereslet miatt folyamatosan stabil, más országokban is volt erre példa. Elemzők szinte egyöntetű véleménye, hogy az év végéig a dinár euróhoz mért árfolyama a 78–81 dinárig terjedő sávban mozog, miközben bizonyos árak tovább emelkedhetnek.
Az erős dinár kedvezőtlenül hat a kivitel növekedésére, ennek ellenére az év első felében exportnövekedést jegyezhettünk. A gond abban van, hogy a behozatal viszont nagyobb mértékben növekedett a kivitelnél, tovább gyarapítva a külkereskedelmi mérleghiányt. Bíztató ellenben a kivitel szerkezetének javulása. Csökkent a nyersanyagok, a félkész termékek és az alacsony feldolgozottságú árucikkek részaránya. Egyre több gépet, gyógyszert, vegyipari terméket szállítunk külföldre.
A másik látszólagos ellentmondás, mely a statisztikai adatokból leszűrhető, hogy miközben folyamatosan emelkedik az üzemanyag ára, egyre több gépjárművel találkozhatunk az utakon, köztük mind több az új személygépkocsi, emellett a divatos robogók példátlan terjedésének lehetünk szem-, esetenként fültanúi. Ez a jelenség viszont nemcsak Szerbiában egyedi, az emelkedő üzemanyagárak ellenére Európa-szerte nő az eladott gépkocsik száma. Ez úgy is értelmezhető, hogy a régi, korszerűtlen és nagyobb fogyasztású járműveket cserélik le/cseréljük le mi is, korszerűbb, kisebb fogyasztású és környezetkímélő gépekre. Így már nem is akkora az ellentmondás, viszont nagy kérdés, hogy mi történik, ha az üzemanyag ára továbbra is ilyen szédületes tempóban emelkedik. A mai korban és világban ugyanis a távolságok gyors és hatékony leküzdése már nem luxus, hanem szükséglet.
