Az utóbbi napokban mérséklődni látszik az üzemanyag, és a gabonapiacon már egy ideje uralkodó áremelkedési tendencia. Olcsóbb lett néhány dinárral az üzemanyag, a terménytőzsdéken a gabonaárak is szinte világszerte csökkentek. Mindez azonban lehet, hogy csak átmeneti jellegű, hosszú távon feltehetően megmarad az emelkedő tendencia.
Az olajár-emelkedés nagyrészt a világpiaci olajkeresletben és -kínálatban végbemenő igen jelentős szerkezeti átalakulás eredménye. Az olajkínálat megpróbál lépést tartani világszinten, különösen Kínában és Indiában jelentkező, megemelkedett kereslettel. Az átmeneti jellegű tényezők viszont szintén hatással vannak az olajárakra. A kontinenseken átnyúló csővezetékekkel és a kitermelési teljesítménnyel kapcsolatos fejlemények, a dollár gyengülése, az árupiacokra történő tőkebeáramlás, illetve tőkekivonás, vagy a katona-politikai események napi szinten is befolyásolhatják az árakat. A közelmúltban végbement áremelkedés feltehetően nem átmeneti jelenség, sokkal inkább a strukturális átalakulás részét képezi.
Analitikusok állítása alapján évtizedek múlva sem változik jelentősen a felhasznált üzemanyagok szerkezeti megoszlása. Az elemzések szerint – talán meglepő –, de még 2030-ban is, a rendelkezésre álló üzemanyagok széles skálájából a fosszilis eredetű üzemanyagok teszik ki a fogyasztás legnagyobb részét. Egy bizalmasnak számító világbanki jelentés szerint 2002 óta a bioüzemanyag előállítása 75 százalékban emelte a globális élelmiszerárszintet. A tanulmány szerint a fejlődő országok gyors jövedelem-növekedése nem emelte nagymértékben a globális gabona-felhasználást, nincs a jelentős áremelkedéseket okozó tényezők között. A világbanki tanulmány szerint a bioüzemanyag termelése háromféle módon torzítja az élelmiszerpiacot: a gabonafelhasználást az élelmezésről az üzemanyaggyártás felé tolja el, a mezőgazdasági termelőket arra ösztönzi, hogy bio-üzemanyag termeléséhez szükséges alapanyagok számára különítsenek el földterületeket, valamint a gabonafélék piacán megnyilvánuló pénzügyi spekuláció is felhajtja az árakat.
Legtöbben talán az USA-t okolják mindezért, azt állítják, hogy legnagyobb mértékben felelős a kialakult globális helyzetért. A hivatalos amerikai állásfoglalás szerint viszont a haszonnövényekből nyert bioüzemanyagok termelése az élelmiszer-áremelkedés kevesebb mint 3 százalékáért felelős. Tény azonban, hogy az elmúlt időszakban az Egyesült Államok évente 330 millió tonna kukoricát termelt, ennek a mennyiségnek a negyedét exportálta, ennek köszönhetően a világ legnagyobb kukorica-exportőre lett. Mára azonban csaknem 100 millió tonnából készítenek bioetanolt, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok gabonakivitele megszűnt, hatalmas űrt, vele együtt kereslet diktálta drágaságot hagyva maga mögött a világpiacon. Amerika igyekezete ráadásul azzal járt, hogy az árupiacokon összekötötték a kőolaj és az élelmiszerek árát. Amennyiben a gabona olcsóbb, mint az olaj, a növénytermesztők a nagyobb profitért bioetanol készítésére alkalmas terményekre állnak át.
Másfelől az árak emelkedése a világpiacon már évekkel ezelőtt elkezdődő, és mára nyilvánvalóvá váló tendenciából fakad, hogy a világban a kereslet mértéke meghaladja a kínálatét.
Az egyensúly felbomlásának legfontosabb tényezői tehát a mezőgazdasági termékek üzemanyag célú felhasználása, a klímaváltozás rovására írt felmelegedés, Kína, India, Oroszország gyorsuló gazdasági növekedése, ami miatt gyorsabban növekszik az élelmiszer kereslete, mint a termelése. A bioüzemanyagok piacán a bioetanol és a biodízel gyártása a trendek mozgatója. Míg az Európai Unió az etanol termelésében jelenleg alig 3, addig a biodízel gyártásában csaknem 80 százalékos arányt képvisel. A prognózisok szerint 2016-ig az Egyesült Államok etanoltermelése a mostaninak a duplájára növekedik. A brazilok termelése a mostani 21 millió hektoliterről 44-re emelkedik, Kína etanoltermelése pedig – a becslések szerint – a jelenlegi 2 milliós szintről évi 3,8 millió hektoliterre bővül. Az unió ugyanebben a periódusban 10-ről 21 millió tonnára szándékozik bővíteni az üzemanyag célú olajos mag termelését. Ez egyértelműen jelzi, hogy a bioüzemanyagok gyártása tartósan emeli majd a gabonafélék árát.
Az említett okokból a világon mindenütt az élelmiszerárak emelkedni kezdtek. Az ENSZ már nyilatkozatot adott ki arról, hogy a szegény országokat ez rendkívül súlyosan érinti. Az Európai Unióban is egyre jobban aggódnak az emelkedő élelmiszerárak miatt. Amerikában az utóbbi néhány hónapban volt olyan élelmiszer, ami harmadával drágult. Ilyenre több mint egy évtizede nem volt példa. Bár az amerikaiak jövedelmüknek sokkalta kisebb részét költik élelmiszerre, mint mi, az áremelkedéseket már ők is megérzik. A búza, kukorica, rizs és a szója ára rekord magasságba kúszott az idén, olyannyira, hogy a Világbank több tucat országában szociális feszültségekre számít az élelem- és az üzemanyagköltségek növekedése miatt. Több helyen már lázadások is történtek. Globalizálódó világunkban a változó étrend, a városiasodás, a gazdasági növekedés és a népesség növekedése tovább generálja a drágulást.
Az OECD és az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO szerint a marha- és sertéshús mintegy 20 százalékkal lesz drágább a következő évtizedben. A gabona, a kukorica és a tej átlagos ára feltételezhetően 40-60 százalékkal lesz magasabb, mint jelenleg. Szélsőségesebb forgatókönyv is elképzelhető, amennyiben a túlnépesedéssel párhuzamos klímaváltozás hatásai a korábban gondoltnál drasztikusabban jelentkeznének, ha kifejezettebb lesz a csapadékhiány, az elsivatagosodás, a szélsőségek az időjárásban. Nagy kérdés marad, hogy mikor kezdődik el az a folyamat, amikor a tudomány és a technológia lehetővé teszi az olyan energiaforrások elterjedt hasznosítását, melyek élelmezésügyi szempontból nem jelentenek konkurenciát, és nagy mennyiségben a rendelkezésünkre állhatnak. A kenyérgőzzel való működtetés kifejezés egykor arra vonatkozott, ha valamit gépesítés nélkül, emberi munkával végeztek el. A búzából is készíthető bioetanol jóvoltából a kenyérgőz kifejezés elveszítheti eredeti értelmét. A mai technológiával azonban egy ember egész évi gabonaszükségletéből előállított üzemanyag-mennyiség csak egy komolyabb jármű tartályának egyszeri feltöltéséhez elegendő. Egyre többen vannak azon a véleményen, hogy emberiség elleni bűntettnek minősíthető üzemanyagot gyártani élelmiszerből addig, amíg vannak éhező emberek a Földön.
