A világnak abban a részében, melyet nálunk fejlettként szokás emlegetni, van egy egyszerű, de általánosan bevált és elfogadott nézet, ajánlás, recept, mely érvényes a családi költségvetésre, de a cégek, vállalkozások, szervezetek pénzügyeire is. A következőképen hangzik az egyszerű, de jól bevált pénzügyi praktika: a jövedelmünk, a nettó bevétel mintegy 10 százalékát érdemes, hasznos és ajánlatos felhalmozni, tartalék kialakítására félretenni. Egészen egyszerű, és nem tűnik forradalminak, de elemzések is kimutatták már többször, hogy ez a 10 százalék, a „tized” jelentheti a különbséget a stabil gazdaság, a stabil családi költségvetés és a folyamatosan felboruló egyensúly, a küszködés között. A tized fogalma egyébként nem új keletű „találmány”, még a bibliában is van rá utalás, önsegélyező egyletek, vallási községek, más szervezetek is sikeresen gazdálkodnak a tízes szám bűvöletében.
Ha valaki azt hangoztatja, hogy a jövedelem 10 százalékának megtakarítása elegendő, akkor azt a legtöbben keveslik, mások viszont sokallják. A sokallók általában arra hivatkoznak, hogy így is alig tudják fenntartani az egyensúlyt a családi költségvetésben, a vállalati, vállalkozói, vagy céges elszámolásban, akkor hogyan mondjanak le még ennek is az egy tizedéről. Pontosan az ellenkezője, a 10 százalékos bevétel növekedés bizonyíthatja, hogy nincs igazuk. Hiszen, általában amikor 10 százalékkal emelkednek a bérek, a nyugdíjak, a bevételek, mindenkinek az egyöntetű véleménye, hogy nem érzékeli a változást. Gondoljunk csak bele, milyen gyakori eset, hogy a háztartásokban a jövedelem 10 százalékát dohánytermékekre, alkoholos italok, vagy kávé megvásárlására költik. Talán egészségesebbek lettek azok, akik lemondtak a napi egy-két doboz cigarettáról, sörről, vagy a kávéról, olyat azonban nem igen hallani, hogy gazdagabbak lettek volna ezek után. Általános vélekedés szerint kb. 30-50 százalékos bevételemelkedés az, ami feltűnik. És ez igaz a cégek esetében is. Ugyanígy, bármilyen hihetetlenül hangzik is, ha a bevételek tíz százalékának egy tartalékalapba való elkülönítését, a család vagy cég, ezt jóformán nem is fogja észrevenni. Az egésznek a titka abban van, hogy hosszú távon kell gondolkodni. Rövid távon ugyanis nem nagy megtakarítás, gondoljunk csak arra, mennyi most nálunk az átlagbér, vegyük ennek a 10 százalékát, aztán gondolkodjunk, mit is lehetne kezdeni vele. A bankok legfeljebb az inflációval megegyező, vagy azon aluli kamattal kecsegtetnek, semmi többel. Viszont utána lehet számolni annak is, hogy ha valaki mondjuk 25, vagy 30 éves korában elkezd takarékoskodni, vegyük a mostani átlagbér tizedét havonta, és számoljuk ki, mennyi jöhet össze 10, 20, 30, vagy 40 év alatt!
Van egy másik szempont is, mely a tartalékolás mellett szól. Elmúltak, elmúlni látszanak azok az idők, amikor egy életpálya, karrier kezdetén elegendő volt valamilyen jó kapcsolat, összeköttetés, párthovatartozás és máris olyan, egykori közhasználatú kifejezéssel élve „nyugis” munkahelyre tehetett szert valaki, ami nyugállományba vonulásáig biztosította a megélhetést. Ma már a legtöbb embert az élete során eléri egy vagy több anyagi válság, ugyanígy érvényes ez a cégekre, vállalkozásokra is. Ilyenkor jelenthet támaszt, biztonságot a jó helyre befektetett, vagy jól „menedzselt” tartalékalap.
Ugyanígy biztonsággal számíthatnak az ilyen takarékoskodó családok, hogy ha felmerül a szükség, taníttatni tudják gyermekeiket, besegíthetnek nekik az első lakás megvásárlásakor stb. Elgondolkodtató az is, hogy a világ idegenforgalmilag attraktív helyein, ha megnézzük az összetételt, a legtöbb talán a Japánból és az Amerikai Egyesült Államokból származó turista, azok közül is az újdonsült, a fiatal nyugdíjasok! Honnan a pénz, hogy világot lássanak? Valószínűleg takarékoskodtak, mégpedig körülbelül az említett módon, hiszen ők abban a korban éltek, amikor náluk ez már „divat” volt, országaik gazdasága pedig az ő aktív időszakuk idején olyan gazdasági növekedést tudott produkálni, mely ezt lehetővé tette számukra. Reméljük az elkövetkező évtizedekben a mi országunk is követi a példát, ezért a fiatalok, nem árt, ha ismerik az ottani „receptet”. Ha már a valamikor tanított és előre jelzett szocializmus legfelsőbb foka nem valósult meg, akkor legyünk kapitalisták mindannyian legalább oly módon, hogy hosszú távon jövedelmünk mintegy 10 százalékát értékpapírokba fektetjük, hiszen az átlagos, hétköznapi amerikai családok 70 százaléka ezt teszi. Nálunk ez az arány még nem éri el az 1 százalékot.
