A klaszterszintű szerveződés jó lehetőséget biztosít azonos gazdasági, gazdálkodási területek hatékony költségracionalizálására, egy magasabb szintről szervezett piaci növekedésre, valamint a korszerű logisztikai rendszerek gyakorlati alkalmazására. De tulajdonképpen mit is jelent a klaszter? Európában az angol cluster = nyaláb, fürt, köteg, csomó, esetleg raj – jelentésű kifejezés honosodott meg.
A magyar nyelvterületen előbb honosodott meg a kifejezés, mint a szerb nyelvterületeken. Egyik helyen sem akadt azonban sikeres nyelvújító, aki ennek a fogalomnak „feltalálta” volna a magyar, illetve szerb megfelelőjét, legalábbis olyat, ami a köznyelvben meghonosodott volna, így az eredeti fonetikus megfelelője a klaszter vált közhasználatúvá. A szerb nyelvterületen is az eredeti fonetikus megfelelője dívik. Magyarul talán az „ágazati csoportosulás”, vagy az „ágazati érdekközösség” kifejezés fedné az eredeti értelmét, kétségtelen azonban, hogy ilyen formában mesterkélten hangzik. Csoportosulásról, szerveződési formáról van szó, melynek európai definíciója valahogy imigyen hangzana: a klaszter olyan horizontálisan, vagy vertikálisan kapcsolódó önálló jogi személyiségű cégek integrációja, melyek a kapcsolódó társadalmi intézményekkel együtt, ugyanabban az ágazatban dolgoznak, regionálisan közel állnak egymáshoz. Részben piaci versenytársak, de együttműködők is, összeköti őket a közös hosszú távú üzleti dinamika, az innovációra való törekvés, a közösen racionalizált tevékenységek költség csökkentő és hatékonyságot növelő üzletvitele.
Tulajdonképpen a különböző tulajdonban lévő vállalkozásoknak egy olyan nem önálló jogi személyiségű stratégiai szövetsége, ami az eddig ismert vállalkozási csoportosulásoktól több szempontban is különbözik, mondhatnánk több és talán korszerűbb is. Lényegében a klaszter nem eleve profitorientált szerveződés. Működtetésének költségeit a tagok fedezik, többnyire azokból a megtakarításokból, valamint annak a piaci többletnek az eredményéből, amit a klaszter megléte és céltudatos működtetése számukra megteremt. Maga a klaszter a tevékenységét a közösen kialakított és elfogadott, majd a tagok által aláírt szerződés alapján végzi.
Egy klaszter, a céloktól, a piaci szegmenstől, magától az iparágtól, függően lehet vertikális, – az egymásra épülő tevékenységek esetén – vagy horizontális szerveződésű – párhuzamos tevékenységek esetén. Területileg pedig szinte mindig regionális jellegű. Emlékeztetőül el lehet mondani, az egykori Jugoszláviában, az ún. önigazgatás idejében meglévő, a piacgazdaság bizonyos ismérveivel rendelkező gazdasági berendezkedés idejében az akkori Összetett Társultmunka-szervezetek, valamint bizonyos ágazatokban az akkori, ún. „kombinátok” rendelkeztek a „klaszteri” szerveződési forma bizonyos ismérveivel.
Ez a típusú szerveződés ma elsősorban a kisebb és közepes vállalkozások piaci jövője szempontjából előnyös. Általában ezek a vállalkozások –, gondoljunk csak a hazai körülményekre –, önállóan, egy európai szintű piaci versenyhez, valamint a technológiai, műszaki és termékfejlesztésekhez viszonylag kevés tőkével rendelkeznek. Fejlesztések, újítások, beruházások nélkül viszont lehetetlen lesz a jövőben fennmaradni. Így aztán minden olyan kezdeményezés, ami az elkülönülő kis vállalkozásokat céltudatosan integrálja, igen hasznos eszköz lehet az új európai kihívásokkal szemben, ahol a globalizálódó folyamatok eredményeképpen egy elszigetelődött kisvállalkozásra igen szomorú sors is várhat. A klaszter, miközben meghagyja a kisvállalkozások eredeti arculatát, szervezésével és koordinációjával a tagoknak többletjövedelmet tud hozni.
A klaszter forma Európában már több éve sikeresen működik. Még 2006-ban, Vajdaságban, tartományi szinten is munkacsoportot alakítottak, a „klaszterizációs” folyamatok beindítására, az ilyen fajta szerveződési szint előnyeinek megismertetése, gyakorlati népszerűsítése céljából. Időközben megalakultak az első hazai klaszterek is. Többségük működése sajnos még elmarad a várakozásoktól, vannak azonban egészen ígéretes próbálkozások is. Mint ahogyan más esetben, így ebben is érvényes az észrevétel, miszerint nem elég „elkeresztelni” valamit, ahhoz, hogy a gyakorlatban valóban az legyen valami, aminek lennie kellene. Valódi és hatékony tartalmakkal meg is kell tölteni, megfelelő módon szervezni, menedzselni, aztán ha hatékonyan működik, kevésbé lényeges, hogy minek nevezik.
