2024. szeptember 3., kedd

Egyszer fent, másszor lent?

Valójában lehetetlen mérvadó prognózist készíteni arra vonatkozólag, hogy a pénzügyi válság mikor és milyen módon következik be, hiszen a gazdasági tényezőkön kívül a politikai viszonyok alakulása is jelentősen befolyásolja a dolgok alakulását.

Elmúlnak az ünnepek, általában mindenki mindenkinek sikereket, gazdagságot, boldog új évet kívánt. Természetesen megszokásból, hiszen senki sem tudja biztosan, mit hoz az idei év. Egy azonban biztosnak tűnik! Nehezebb lesz az élet, mint tavaly volt. Klasszikus értelemben vett elemzésekre a válság természete miatt nem hagyatkozhatunk, az üzleti és a gazdasági életben viszont mégiscsak kell, kellene valahogy tervezni. Ez az, ami most szinte lehetetlen, hacsak nem azt tervezzük, hogy bármi megtörténhet.

A viszonylagos nyugalom, biztonság időszakát bizonytalanság, bizalomvesztés váltotta fel világszerte az élet szinte minden területén. Ezért aztán hosszabb távon szinte lehetetlen tervezni. A konszolidáció és a kibontakozás új lehetőségeinek és hajtóerőinek keresése folyik világszerte, egyelőre valljuk be, nem sok sikerrel. A különböző intézkedések, beavatkozások, pénzügyi mentőcsomagok többnyire csupán a tüneti kezelésre korlátozódtak.

A pénzügyi felfúvódások és az így keletkező hatalmas „lufik”, valamint a kipukkanásukat követő válságok a piacgazdaság olyan részei, mint a Föld életében a hurrikánok, a szökőárak, a vulkánkitörések és a földrengések. Pusztítóak, de ugyanakkor „természetesek”, rendszeresek és a tudomány jelenlegi szintjén kivédhetetlenek. Amikor bekövetkeznek, akkor pedig különféle okokra vezetik vissza keletkezésüket. Leginkább a legjelesebb szakemberek is csak találgatnak.

Történik mindez, miközben hosszú távon állítólag a modern piacgazdaságokat működtető államok anti-ciklikus gazdaságpolitikát folytatnak. Ez leegyszerűsítve azt jelentené, hogy fellendüléskor tartalékokat képeznek, például azzal, hogy adót emelnek, vagy a túlfűtöttség elkerüléséért megdrágítják a pénzhez jutást. A recesszió elkerülésére vagy a növekedési ütem visszaesésének mérséklésére viszont többek között állami beruházásokkal, adókönnyítéssel és kamatcsökkentéssel ösztönzik a növekedést.
A kapitalizmustól sosem volt idegen a ciklikusan visszatérő válság. Jellemző volt eddig is, hogy a növekedési periódusok rendszeresen krízisbe és recesszióba csaptak át. A furcsa egyedül az lehet, hogy néhány kivételével, még a legjelesebb szakemberek sem figyelmeztettek rá, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűség szerint a legtöbben nem is tudták előrelátni. Hiszen, gondoljunk csak bele, hogy a legtöbb ember szeret arra hivatkozni, hogy ő bizony megmondta előre. Kevesen mondták meg előre! A globális csődnek viszont feltehetően minden logika alapján be kellett következnie.

Ahogyan a legjelesebb szakemberek nem tudták megjósolni, hogy mikor és milyen módon következik be, úgy feltehetően azt sem tudja senki pontosan előre jelezni, hogy meddig tart. Valójában tényleg lehetetlen mérvadó prognózisokat készíteni, hiszen a gazdasági tényezőkön kívül a politikai viszonyok alakulása is jelentősen befolyásolja a dolgok alakulását. A gazdasági folyamatok pedig kihatnak a politikára. Ezeket, a bonyolult kölcsönhatásokat egyelőre nem lehet sikeresen modellezni, így minden jóslat bizonytalan.

A globális pénzügyi piacok és makrogazdasági fejlemények elemzése azt bizonyítja, hogy a szabad piacok nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy hosszú időszak átlagában az egyensúly felé tartsanak. Inkább azt állíthatjuk, hogy a piacok hajlamosak a ciklikus kilengésre, ami előbb vagy utóbb elviselhetetlenné válik, és végül is valamiféle állami beavatkozással kell a korrekciót végrehajtani. Amennyiben viszont a piacok önmaguktól nem törekednek az egyensúlyra, akkor bizony érvényét veszti a piaci mechanizmus mindenhatóságát hirdető fő érv. Lehet, hogy nincs okunk többé azt hinni, hogy a piacok önmaguktól bármit is optimalizálnak? A liberalizmus ellenzői a tervgazdaságot emlegetik. A XX. század tapasztalatai azonban megmutatták, hogy a válságokon, a ciklikus ingadozásokon a szocialista tervgazdaság sem tudott úrrá lenni. Voltak példák, amikor a szélsőséges esetekben a gazdasági visszaesés tömeges éhínség formájában jelentkezett, melynek milliók estek áldozatul.

Ami pedig a válság lefolyását illeti, vannak olyan vélemények, hogy, már az év vége felé megindulhat a „kerék” felfelé. Mások szerint évekig eltart, apró lépésekben és nehézkesen lehet majd csak kimászni belőle. Az egészen hosszú távú jóslatok szerint pedig, ahogyan a gazdaság ismét magához fog térni és a növekedés beindul, úgy fogja a piac szereplőit fokozatosan elvakítani a profitéhség és az önös érdek. Szinte észrevétlenül elkezdődik az újabb „felfúvódás”. Akkor aztán kezdődik minden – elölről.