Ez valóban arra ösztönözte a lakosságot, hogy az amúgy is kedvező kamatokat kínáló bankokba elhelyezzék a megtakarított devizájukat, úgy hogy egy év alatt ez az összeg 6 milliárd euróra dagadt fel. Ezt a hagyományt a tavalyi kedvezményeken felbuzdulva az idén is folytatták a takarékoskodó polgárok, úgy hogy a devizabetétek 40 százalékát 6 hónapra vagy egy évre kötötték le, és egyre kevésbé volt jellemző az, hogy rövid távon takarékoskodnak a polgárok. A csábításhoz hozzájárult a rendszerint október végén és november elején megrendezésre kerülő takarékossági hét, amikor is a pénzintézetek egymással versengve próbáltak mindinkább kedvezőbb kamatot ígérni, úgy hogy mára az a helyzet alakult ki, hogy 5,5–9 százalékos kamatot fizetnek a devizatakarék után.
S akkor jött a nem várt fordulat. Január 1-jétől megszűnt a tavalyi rendelettel meghozott intézkedés, mely szerint a devizatakarék után nem kell adót fizetni, s ezzel automatikusan helyreállt az azt megelőző helyzet, azaz egyik pillanatról a másikra 20 százalékos adót kezdtek elszámolni a bankok. Pedig tavaly a takarékossági hónap idején a szerb kormány és a pénzügyminisztérium egymást túllicitálva ígérgette, hogy az idén lesz ugyan adó a devizatakarékok utáni kamatra, de szó se lehet arról, hogy az 20 százalékos legyen, legfeljebb 10. Állítólag a szavukat tett is követte, s a szükséges dokumentumokat elkészítve a köztársasági parlament elé terjesztették ezt az indítványt, ám valamilyen rejtélyes módon a parlamenti procedúra útvesztőin elsiklott a kérdés. Az a gyanú merülhet fel bennünk, hogy olyan „ej, ráérünk arra még” viszonyulással, fogták és félretették az ügyet. Várnak vele még egy kicsit. Senki se higgye, hogy ez egyszerű kényelem vagy lustaság kérdése, nagyon is körmönfont számítgatás áll mögötte, hiszen mindaddig még a parlamentben nem fogadják el ezt a kérdést, addig a pénzintézetek megfizettetik a lakossággal a lekötött devizabetét után járó 20 százalékos kamatot. Szinte biztosra vehetjük, hogy egyhamar nem fognak cselekedni, megvárják legalább, hogy a február elmúljon, hogy két hónapon át ekkora összeget zsebelhessen be az állam, s majd csak aztán találnak rá időt, módot és helyet, hogy végre rendszabályozzák ezt az adókérdést.
Voltak olyan pénzintézetek, amelyek előre számítottak erre, és magukra vállalták a polgárok adójának a kifizetését. Ilyen például az AIK Bank, amely nyomban leszámította a kamatból az adóösszeget vagy például az EFG Bank, amely előre kifizette a lekötött összegért járó kamatot az ügyfélnek, s így megkímélte őket az adófizetéstől. Viszont az Erste Bank vagy a Kereskedelmi Bank nem tett semmit az ügyfél érdekében, úgy hogy most bizony 20 százalékos adót kénytelenek fizetni a náluk takarékoskodók.
