Szerbiában merőben más a helyzet. Hirdetni ugyan hirdetik az árzuhanást, viszont ha bemegyünk az üzletbe azt kell tapasztalni, hogy elsősorban nem vonatkozik minden termékre az árkedvezmény, és amire vonatkoztatják azt is csak nagyon visszafogottan teszik. Legtöbb esetben szó sincs arról, hogy 50-60 vagy 70 százalékos kedvezményt adnának, legfeljebb egy-két amúgy sem kelendő cikk esetében tesznek ilyen nagyvonalú leárazást, viszont a közfogyasztási cikkeknél jó ha 10-20 százalékos csökkenés tapasztalható. Pl. a márkásabb nadrágot korábban 8000 dinárért kínálták, most 7000-re árazták le, vagy a jobb minőségű ingeket, blúzokat decemberben még 4000 dinárért kínálták, most pedig 3000-et ér. Nem hiszem, hogy tömegesen vásárolnának ezen az áron a vevők, s az is kérdéses, hogy a kereskedőknek ezzel mi volt a céljuk. Vajon igazán azt akarják-e, hogy megszabaduljanak a raktáron levő árutól vagy tessék-lássék módon követik a leárazási hullám ütemét.
Van még egy csalafinta trükkjük a kereskedőknek. A termékek régi árára új címkét ragasztanak a leárazás százalékát hirdetve. S ha valaki veszi magának a fáradságot, és utána néz, mi van a leragasztott címke alatt, gyakran rádöbbenhet, hogy ugyanazt az árat ismételték meg még egyszer. Ez arról tanúskodik, hogy görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy sokat keressenek egy-egy terméken, mert azzal is tisztában kell lenni, hogy a nálunk értékesítésre kerülő portékákat különösen a ruhanemű esetében bizony borsos áron kínálják. Az előállítási árnak a dupláját is elkérik egy-egy termékért, de a háromszoros ár sem elképzelhetetlen. Ezt maguk a forgalmazók állítják. Azért a ruházati cikkért, amelynek az előállítási ára meghaladja az 5 euró dinárértékét, az 20 euró dinárértékéért kerül forgalomba. Magyarán legalább ennyit kérnek érte a kereskedők. Nos, ebből 50 százalékot igazán elengedhetnének, mert még akkor is dupla haszonnal dolgoznának. De úgy tűnik, nálunk még ez sem jött divatba.
Pedig a fogyasztókat védelmező törvény kimondottan ellenzi azt, hogy a vásárlókat pontatlanul informálják a kereskedők, hogy egyféleképpen reklámozzák a portékát, s attól eltérő áron árulják az üzletben. A törvény értelmében a bolti eladók igenis kötelesek a vásárlót tájékoztatni arról, melyek azok az árucikkek, amelyeket leáraztak, hány százalékos a leszállítás, milyen minőségű az adott termék, sőt mi több, azt is köteles megmondani, hogy meddig tart a leszállítás, és hogy a készletből mennyi van még. Nálunk ez bizony nem sok helyen tapasztalható, de talán mi fogyasztók vagyunk ezért a hibásak, mert nem lépünk fel határozottan a kereskedőkkel szemben. Mindenesetre a fogyasztók védelmét képviselő mozgalom egyre aktívabb és megpróbálják hatékonyabban felvilágosítani a vásárlókat, hogy öntudatosak legyenek, s ragaszkodjanak ahhoz, hogy mindenben a rendelkezésükre álljanak a kereskedők.
