Két magyarországi tőzsdei szakember, Jancsó András és Kunos Károly a közeljövőben Vajdaság-szerte tájékoztató jellegű előadásokat tartanak a tőzsdei kereskedés fortélyairól. Az előadássorozat kezdete előtt beszélgettünk a szakemberekkel a tőzsdei gondolkodásmódról, a tőzsde szabályairól, és egyebek között arra kerestük a választ, hogy mit tegyenek állampolgáraink a nagy közvállalatok magánosítása során kiosztott ingyenrészvényekkel.
– A tőzsde koncentrált, szigorú szabályok alapján működő piac – mondja Jancsó András –, ahol pontos feltételek diktálják, ki kerülhet a kereskedésbe, milyen módon, hogyan lehet kereskedni. A tőzsdén helyettesíthető tömegáruk jelennek meg, pontosan meghatározva, hogy egy-egy részvény mekkora értéket képviselhet, mit tartalmaz, mely cég tulajdonát képezi. Nagyon jól körülírható termékek, és mindenféle forgalom a számítógépes rendszeren keresztül történik. Érdekességként említhető, hogy a filmekből ismert kiabálós jelenetek már csak körítésként jelennek meg. A számítástechnikai forradalom óta mindennek alapja az elektronikus működés. A szabadkikiáltásos piacokat manapság már csupán a nosztalgia kedvéért tartják fenn. Az amerikai imázsnak jót tesz ez a kis kiabálás.
A gazdasági világban, hogy egy vállalat jelentsen valamit, szükséges-e, hogy tőzsdén legyenek a részvényei?
– Nem feltétlenül szükséges. Egy vállalatot általában a tőkebevonás céljával vezérelve visznek tőzsdére. Ez az egykori kelet-európai blokkban úgy nézett ki, hogy a privatizálás előtt álló vállalatok számára befektetőket keresnek. Ennek két módja ismeretes. Az egyik, hogy a vállalatvezetés előre megállapodik a vevővel és eladja a vállalatot, a másik pedig, hogy nyilvánosan piacra bocsátják a részvényeket, amelyeket bárki megvásárolhat. A tőzsde lényege az, hogy a tőkeigényes vállalatok számára a tőkebefektetési piacról tőkét vonjanak be szabályozott, kontrollált, és a lehetőségek felső határáig visszaélésektől megtisztított módon.
A tőzsdei szerepvállalásnak is vannak az alapszabályai.
– A tőzsdei kereskedést nagyon szigorúan szabályozzák. Bizonyos feltételeknek kell megfelelni azoknak a vállalatoknak, melyek tőzsdei kereskedésbe szeretnének kerülni. Minden tőzsde maga határozza meg a szabályait. Megvan a mérete, vagyis hány darab részvényt kell kibocsátani, milyen információkat kell az adott cégnek magáról megadni, folyamatosan a valóságnak megfelelő jelentéseket, előrejelzéseket kell közölni a terveiről, a vezetőség elképzeléseiről. Ezt prospektusnak hívják, amelyet a vállalatok negyedévente kötelesek közreadni.
A részvények szabad forgalomban vannak, tehát szabályozva van az is, hogy a nagy tőzsdén levő cégeknek bizonyos százalék felett nem lehet egy kézben a tulajdonjoga, mert ebbe a tőzsdefelügyelet azonnali hatállyal beavatkozik. A tőzsdefelügyelet az, amely nagyon szigorú kontrollrendszert működtet a szereplő cégeknél.
Ki vehet részt a tőzsdén?
– A tőzsdén nem vehet részt mindenki közvetlenül. A nagy brókercégek, a nagy befektetési alapok, bankok egyéb szervezetei azok, amelyek közvetlenül kereskedhetnek a tőzsdén, és az összes többi résztvevő csupán rajtuk keresztül juthat be. Én magánszemélyként sem virtuálisan, sem fizikailag nem kereskedhetek.
Szerbiában a lakosság többsége részvénytulajdonos. Kis hányaduk régebben vásárolt, örökölt, vagy más úton szerzett értékpapírok tulajdonosa, többségük pedig – mintegy 5 millióan – a nagy állami közvállalatok magánosítása során kiosztott, vagy kiosztásra váró értékpapírokból részesültek, amit köznyelven csak ingyenrészvényeknek neveznek. A Szerbiai Kőolajipari Vállalat új többségi tulajdonosa a napokban ezeket fix áron vásárolja fel a lakosságtól. Eladni vagy sem?
– Nehéz kérdés. Egyrészt jómagam és társam is tartjuk magunkat ahhoz, hogy senkinek semmilyen pénzügyi tanácsot nem adunk, erre nem vagyunk feljogosítva, nem vagyunk pénzügyi tanácsosok, de pénzügyi szakemberek sem. Másrészt ez elvi kérdés.
A kőolajipari vállalat részvényeinek esetében rendhagyó helyzettel találkozunk. Köztudott: a tőzsde likvid (szabad adásvételforgalom) lételeme, hogy olyan vállalatok értékpapírjaival kereskedik, melyeknek nincs többségi tulajdonosa. Ha egy jogi vagy magánszemély egy bizonyos vállalat részvénycsomagjának több mint 50 százalékát birtokolja, akkor gyakorlatilag maga döntheti el, milyen tevékenységet folytat majd, ki lesz a vezetője, milyen stratégiák mentén dolgozik, milyen áron vagy díjszabás szerint, és ebből kifolyólag ráhatással lehet a részvények árának alakulására is, aminek kárát leginkább a kisebb csomaggal rendelkező részvénytulajdonosok látják.
Meglátásom szerint egy ilyen részvénycsomag és részvénytulajdonjog, amit az állam a polgárokra ruházott ingyenrészvények formájában, egy speciális helyzetet hozott létre. Nem tudni, hogy a többségi tulajdonosnak milyen tervei vannak. Pillanatnyilag annyi a bizonyos, hogy az állam kötelezte bizonyos értékpapírmennyiségnek fix áron történő felvásárlását. Ez viszont ellentmond a tőzsdei kereskedésnek, mert valakit valamire kötelezni a tőzsdei világban ismeretlen fogalom. Miután a részvények visszakerülnek a tőzsdei kereskedésbe, bebizonyosodik, hogy mennyire valós a felkínált ár. A tőzsdén bármi megtörténhet, az ár nullától a végtelenségig ingadozhat. Egy részvény értékét mindig a kereslet és a kínálat határozza meg, és az állami értékszabályozás a tőzsde életében ismeretlen fogalom. Ez olyan dolog, hogy ennek kapcsán véleményt, netán tanácsot adni nagyon veszélyes lehet.
Jancsó András és Kunos Károly az Imperium Divitiarum Kft. (...avagy a Gazdaság Birodalma) Magyarországon bejegyzett cég képviseletében érkeztek Vajdaságba. A következő hetekben ingyenes tájékoztató jellegű előadásokat tartanak a nagyobb, többségükben magyarlakta településeken. Első állomásuk Temerin lesz, ahol február 27-én 17 órai kezdettel a Lukijan Mušicki Tájékoztatási és Művelődési Központba várják az érdeklődőket.
Előadássorozataikban elmondják, hogy miért érdemes a tőzsdével foglalkozni, milyen gondolkodásmódra van szükség, milyen alapszabályok szerint működik, mivel jár, ha ezeket betartjuk, és mivel, ha nem.
