A minap kiderült, hogy az aktuális szerb kormány olyan létszámmal bír, amire eddig nemigen volt példa. Például a Đinđić-kormány meg sem közelítette a mostanit és a meglehetősen rossz hírnévnek örvendő Mirko Marjanović-féle összetételű vezetés is eltörpül Mirko Cvetković kormánya mellett. Nem csak a miniszterek száma meglepően nagy, inkább azzal van gond, hogy túlkapásokba bocsátkoztak egy-egy minisztérium létrehozói amikor meghatározták az államtitkárok, a helyettesek és a tanácsosok számát. Ha kiszámoljuk hány tanácsos, helyettes és titkár dolgozik a köztársasági minisztériumokban, bizony fény derül arra, hogy háromszor többen vannak, mint a korábbi kormányok idején. Például a Đinđić-féle kormányt 100 segéd és titkár segítette, Mirko Cvetković kormányát pedig 55 tanácsos, 112 segéd és 68 államtitkár segíti. Ha összeadjuk, a végösszeg 237 fő, akiknek a fizetése bizony számunkra majdhogynem elképzelhetetlen.
Valamikor nem engedték meg, hogy csillagászati összeg legyen a titkárok, helyettesek és a tanácsosok fizetése, ma erre senki nem gondol, és valószínűleg nincs semmilyen korlátozás. Ezért nyugodtan állíthatjuk azt, hogy amikor a köztársasági kormány tagjai takarékosságot hirdetnek és takarékosságra intenek bennünket, minden bizonnyal nem magukra gondolnak, mert ők ezt bizony nem teszik. Nem jellemző rájuk a szerénység, sem a visszafogottság, gondolhatunk itt a munkatársak kijelölésének számára, a fizetés nagyságára, a napidíjra, a gépkocsihasználatra és sorolhatnánk. Ráadásul azt kell mondanunk, hogy az alkalmazott tanácsosok, titkárok és segédek leginkább nem is pályázat útján kerülnek munkahelyükre, hanem politikai döntés eredményeként, s bizony manapság gyakori, hogy barátokat ismerősöket, rokonokat, helyezkedő pártaktivistákat, sőt olyan személyeket alkalmaznak a kormányban, akikhez gyengéd szálak fűzik a kinevezőt. A köztársasági adminisztrációt 2000 óta a többszörösére duzzasztották, ugyanis 2000-ben 8100-an dolgoztak a köztársasági közigazgatásban, 2003-ban már 27 000-en, mára 28 000-re növelték ezt a számot.
Mindez rengetegbe kerül, hiszen a társadalmi összbevétel 10 százaléka megy el arra, hogy kifizessék a köztársasági közigazgatásban dolgozókat. Azt mondják, hogy a világon nálunk a legnagystílűbb az adminisztráció, itt élnek a legnagyobb lábon.
