A gazdasági válság kitörése óta világszerte jóváhagyott úgynevezett „mentőcsomagok” összege már ezermilliárdokra rúg. A dolog lényegében azért sokkal bonyolultabb, de bizonyos szempontból úgy is magyarázható, hogy friss pénz „nyomtatásával”, fogyasztásra ösztönzéssel kísérelik meg újraéleszteni a megroggyant globális gazdaságot. Ugyanakkor a legtöbb prognózis arról szól, hogy a neheze még hátra van, hogy a válság igazából az év második felében és 2010-ben érezteti majd hatását. A második világháború befejezése óta a világgazdaság összességében folyamatosan növekedést produkált, az idei lehet (lesz) az első olyan év, amikor ez a mutató negatív értékű lehet.
A világ vezető politikusai úgy tűnik, kezdik fokozatosan felismerni, hogy a pénzügyi válság megoldása szorosan összefonódik az energiaválság és a klímaváltozásból eredő válság kezelésével. Ennek szellemében a környezetvédelmet, a gazdaságot élénkítő, potenciálisan munkahelyteremtő intézkedések területeként kezdik emlegetni. Remélhetőleg végre megszületett az elmélet, amely a gazdasági recesszió kezelésére a hagyományosan bevált eszközök mellett ökológiai szempontokat is figyelembe vesz. A globális, úgynevezett „zöld New Deal” tető alá hozásával 750 milliárd dollárból újra lehetne éleszteni a világ gazdaságát – véli az ENSZ környezetvédelmi szakosított szervezete legújabb tanulmányában. Az említett akcióterv arra szeretné rábírni a világ vezető politikusait, hogy a (még mindig) többnyire spekulatív tőkepiacok kisegítése helyett inkább a környezetvédelmet és az alternatív energiaforrások elterjedését támogassák. A környezetbarát megoldások elterjedésével tartósan csökkenteni lehetne az energiaárakat, egyben fékezni az élelmiszer árak emelkedését és a környezetszennyező megoldások további terjedését. Az alternatív energiaiparban világszerte már most is 2 millió ember dolgozik, és közgazdászok becslése szerint a következő évtizedekben tovább nőhet a számuk. A merész, de kecsegtető jóslatok szerint pl. 2030-ra a környezetbarát technológiai iparban többen dolgozhatnak majd, mind az autóiparban.
A válságot megoldó új, általános recept tehát a fogyasztás további növelése helyett fenntarthatósági szempontokra, és az ezzel összefüggő munkahelyteremtésre épülne. Örvendetes, hogy ezt a módszertant mind többen helyeslik, máris számos kormányzat és intézmény tekinti a megoldás valódi kulcsának. Ez a Green New Deal, ahogyan máris világszerte nevezik, mely környezetvédelemmel kapcsolatos alapelvekre épül. “Zöld munkahelyek” teremtése az ökológiailag fenntartható közlekedésbe, az épület átalakítások, vízrendezési és erdészeti feladatok révén, klímavédelem és kutatás, a nyersanyagok újrafelhasználása, a megújuló energiaforrások felhasználása területén, a fenntartható mezőgazdasági termelésre való átállás és a természetvédelem területén.
A fejlesztéseknek gyakran elsősorban minőségi és nem mennyiségi jellegűeknek kell lenniük. Elszigetelt megoldások ebben az esetben nem jöhetnek számítása. Ezek a projektumok csak akkor működőképesek, ha egymással jól összehangoltak, egységes koncepció keretén belül kerülnek kidolgozásra.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) a világ húsz legnagyobb gazdaságának vezetőit tömörítő G-20 április 2-i londoni csúcstalálkozójára időzíti az említett tanulmányt arról, hogy miként lehetne kirántani a világ gazdaságát a mostani kátyúból úgy, hogy közben a környezetvédelmi célok is megvalósuljanak. Az ENSZ említett Környezetvédelmi Programja, eredeti nevén: United Nations Environment Programme – UNEP, 1972-ben lett alapítva. Környezeti tevékenységének koordinálását, a fejlődő országokban környezeti szempontból elfogadható gazdaságpolitika kialakításánál történő segédkezést és a fenntartható fejlődés elősegítését célzó ENSZ-szervezet. A központja Nairobiban, Kenyában található. Feladatai közé tartozik többek között a környezet állapotának figyelése és a róla szóló adatok begyűjtése és publikálása, a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés előmozdítása és az esetleges környezeti katasztrófák kezelése.
Az UNEP szerint az említett programot nagyjából a világ össz GDP-jének 1 százalékából meg lehetne finanszírozni. Ez körülbelül 750 milliárd dollár, ami összehasonlításképpen lényegében valamivel kevesebb, mint az USA-ban meghirdetett 787 milliárd dolláros gazdaságélénkítő mentőcsomag. A valódi munka azonban nem kizárólagosan a kormányzatok kezében összpontosul. Olyan terület ez és olyan jellegzetességekkel bír, hogy afféle össznépi mozgalommá kell, hogy váljon, máskülönben sikertelenségre és bukásra van ítélve. A magánember, az egyed, maga a lakosság ugyanúgy részese kell, hogy legyen a válság kezelésének. Megfelelő környezettudatos szemlélettel, takarékossággal és némi áldozathozatallal mindannyian hozzájárulhatunk a megoldáshoz. Tegyük meg! Ha rövidtávon nem is mindig látszik, hosszú távon mindannyiunk létérdeke!
