Nemzetközi és talán politikai szálai, vonatkozásai is vannak a brit bankszektort megrengető botránynak, amelynek főbűnöseit még homály fedi. A nagyon kellemetlen ügy a minap pattant ki, amikor a brit és az amerikai pénzügyi felügyelet minden idők legnagyobb bírságával, 290 millió fonttal (453 millió dollárral) sújtotta az egyik legnagyobb globális bankcsoportot, a londoni központú Barclayst.
A csoportra azért szabtak ki rekordösszegű pénzbüntetést, mert a valaha elkövetett legnagyobb (bank)csalásban vett részt. Nagy-Britannia és Európa egyik legnevesebb pénzintézete – és vélhetően több mint húsz egyéb nemzetközi nagybank – rengeteg ügyfelet „kopasztott meg” 2005 és 2008 ősze között. Ezt úgy tette, hogy naponta manipulálta a világ és az eurózóna pénzügyi szolgáltatási ágazatának egyik mérvadó elemét, a Libor és az Euribor irányadó bankközi kamatot.
A Barclays – és a gyanúba keveredett bankok – kereskedői tehát évekig naponta csaltak, hazudtak, üzérkedtek, és hamis adatokkal félrevezették a világot. Ilyen módon 2008 őszéig szép hasznot zsebeltek be. A pénzügyi világválság 2008. októberi kirobbanása után és 2009-ben a Barclays – s talán több szektorbeli társa is – azért csalt, hogy elkendőzze saját problémáit, azaz a rossz (behajthatatlan) hiteleit.
A visszaélésekkel szerzett hasznot magánszemélyek, cégek, kisbefektetők és más ügyfelek hozták. A kamatcsalás miatt ugyanis (deviza)hiteleik, kölcsöneik után magasabb törlesztőrészleteket kellett fizetniük. A hitelkártya-használók is megjárták: nekik a kártyahasználati díjuk nőtt meg a rendszeres kamatmanipuláció miatt.
Sok bank ügyfele vált a csalás áldozatává, hiszen a világon mindenütt a manipulált kamatok voltak érvényben, és a pénzintézetek ehhez igazodtak hitelezéskor. A bankok nagy többsége nem is sejtette a turpisságot, de legalább húsz másik valószínűleg részt vett a gigantikus átveréssorozatban.
A Barclaysnál azóta fejek hullottak. A hatóságok világszerte vizsgálódnak, s az igazi botrányok csak ezután várhatók. Brit politikusok szinte naponta bírálják az egyre rosszabb hírű hazai bankrendszert. Vince Cable gazdasági miniszter például „hatalmas pöcegödörhöz” hasonlította a szigetország pénzügyi szektorát.
Amióta a botrány kirobbant, szinte mindenki a Braclays-ügyről beszél. Igazságtalanul, mert a 140 ezer embert foglalkoztató Barclays mellett már mintegy húsz másik, globális óriásbank ellen is hasonló (gyanú miatt) vizsgálat indult. Közöttük van az USA öt megabankja közül kettő, a Citigroup és a JPMorgan Chase, a skót RBS, a svájci UBS és Crédit Suisse, a brit HSBC és Lloyd’s, a német Deutsche Bank és a japán Bank of Tokyo Mitsubishi is.
Az említett bankok jó része a Barclaysnál is nagyobb. A mintegy húsz bank többsége az államok felett egyre nagyobb, mások szerint a tényleges hatalmat gyakorló globális pénzügyi hálózat fontos része. A világ legnagyobb hatalmú és legbefolyásosabb – adott esetben királycsináló, illetve -buktató – intézményei közé tartoznak.
A hatóságok állítólag már 2007-ben tudtak minderről, ám a közelmúltig mégis békén hagyták a Barclayst. Hivatalosan azért, mert attól tartottak, fellépésükkel tovább destabilizálhatják a pénzügyi világválság miatt pánik uralta piacokat.
Mások úgy vélik: a tétovázásnak talán az volt az oka, hogy a brit központi bank, a Bank of England (BoE) is benne lehetett a Barclays-ügyben. Állítólag a BoE sugalmazta a kamatcsalást, a jegybankot pedig az akkor kormányzó Munkáspárt több politikusa befolyásolta. Így az is elképzelhető, hogy a csalás fő haszonélvezője az előző brit kormány, esetleg több akkori ellenzéki (jelenleg kormányzati) politikus volt.
A botrány kirobbanása óta vezető brit politikusok átfogó vizsgálatot sürgetnek és a felelősök megbüntetését ígérik. Szakértők szerint ez nem lesz könnyű, mert a globális óriásbankok hatalma is óriási, és a markukban tartják sok-sok ország – szép összegekkel támogatott – politikai elitjét.
Joseph Stiglitz világhírű Nobel-díjas közgazdász arra figyelmeztet, hogy addig semmi nem változik, amíg a becstelen bankárokat be nem börtönözik. Nouriel Roubini, a 2008-as pénzügyi világválságot megjósoló neves közgazdász professzor is a börtönben, esetleg az utcán felakasztva látná legszívesebben egyik-másik bankárt.
