A válságkezelés ellenére Európában gazdasági rémálom kezd kibontakozni, amely újabb veszélyekkel fenyeget, és soha nem tapasztalt félelmeket kelt. Különösen a lakosság körében és a munkanélküliek egyre gyarapodó táborában.
Néhány kivételtől eltekintve az uniós gazdaságok a mélyponton, vagy ahhoz közel vannak. A politikusok szigorú válságellenes intézkedéseit, próbálkozásait mind több országban fogadja heves tüntetésekkel az elégedetlen lakosság.
Szakértők egyetértenek: a 17 tagú eurózóna súlyos problémákkal terhelt, de az összeurópai válság legalább olyan aggasztó. Egyetértés kezd kialakulni abban is, hogy a válságkezelés pénzügyi és (makro)gazdasági kihívásai (pl. a stabil költségvetés megteremtése drákói megszorításokkal, vagy a fenntarthatatlan államadósság mérséklése) inkább rövid távra korlátozódnak. De emberi vonatkozásai – így a nagy munkanélküliség, vagy a roskadozó nyugdíjrendszer – hosszú távon okoznak majd társadalmi, gazdasági és politikai problémákat.
A munkanélküliek egyre népesebb táborára, illetve az abból fakadó jövőbeli veszélyekre, esetleges újabb válságokra figyelmeztet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is. Az ENSZ szakosított intézménye a minap közzétett jelentésében már a vészharangot is megkongatta. Nem ok nélkül, hiszen a 27 EU-tagállam közül 2012. június 1-jén – éves összehasonlításban – tizennyolcban nőtt a munkanélküliség és csak nyolcban csökkent; egyben nem változott.
Az EU-ban csaknem 25 millió, míg az eurózónában 17,56 millió embernek nem volt munkája a nyár kezdetén. Az unióban ez 10,5 százalékos, a közös valutát használó országokban 11,1 százalékos átlagos munkanélküliséget jelent. Mindkét mutató magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Sőt az euróövezetben az utóbbi tíz év legmagasabb munkanélküliségét regisztrálták.
A legnagyobb növekedés – egy év alatt – Görögországban volt, ahol a munkanélküliség újabb rekordhoz, 23 százalékhoz közelít. Mindazonáltal (az EU-ban) a legtöbb állástalant Spanyolországban tartják nyilván. Ott minden negyedik – összesen 5,64 millió – embernek nincs munkája. A csaknem 25 százalékos munkanélküliség ellen Madrid a munkaerőpiac liberalizálásával és átalakításával igyekszik felvenni a harcot.
A 14 és 25 év közötti fiatalok helyzete még drámaibb. Az EU-ban 5,5 millió fiatal szeretne elhelyezkedni, mindhiába. Közülük 3,4 millió él az eurózónában, a maradék 2,1 millió pedig az eurót nem használó fejlett nyugati és északi uniós országokban, vagy a többségtől lemaradt kelet-európai tagállamokban.
A 25 évnél fiatalabbak körében 2012 június elején az EU-ban átlagban 22,7 százalékos, az euróövezetben 22,6 százalékos volt a munkanélküliség. Két százalékkal magasabb, mint tavaly a nyár kezdetén.
A legrosszabb a görögországi és a spanyolországi fiatalok munkaerő-piaci helyzete. Közülük minden második, 52 százalékuk munkanélküli – mindkét országban. Olaszországban és Portugáliában minden harmadik fiatal állástalan.
A legszerencsésebbek az Ausztriában, Hollandiában és Németországban élők. Ott a fiatalok munkanélküliségi rátája „csak” 7,9 (Németország), 8,3 (Ausztria) és 9,2 százalék (Hollandia), ami 4-5 százalékkal magasabb az országos átlagnál.
Az ILO attól tart, hogy a lassuló gazdasági növekedés, a recesszió és az eddigi szerény gazdaságösztönzés mellett tovább romlik a helyzet az EU-ban és az euróövezetben. Ez utóbbiban akár további 4,5 millióval is gyarapodhat az állástalanok száma a következő négy évben. Ha az ILO becslése beigazolódik, a valutaövezet államaiban 2016-ban akár 22 millióan lehetnek állás nélkül.
Mind több politikus és közgazdász állítja: nem elég rendbe tenni a pénzügyi mutatókat, a valódi stabilitáshoz munkahelyek és gazdasági növekedés kell. Az ILO szintén serkentené a gazdaság növekedését, amelytől azt reméli, hogy lassan elvezethet a megszorítási politika feladásához. Az ENSZ szerint az EU-nak sürgősen új munkahelyeket kell nyitnia, hogy minél többen, elsősorban fiatalok jussanak álláshoz. A munkahelyteremtéshez szükséges pénzt az ILO az unió strukturális alapjaiból, az Európai Beruházási Bankból és új adókból biztosítaná.
