Hogy a bevételeknek ily nagy aránya a létfenntartási szükségletekre megy el, a szakemberek szerint az utóbbi időszakban tapasztalt élelmiszer-drágulások miatt történik. Azonban a sort a megemelt távfűtési, a tömegközlekedési viteldíjak, a rebesgetett földgázárnövelés, a megnövelt forgalmi adó vezetik. Az olyan kis vásárlóerővel rendelkező társadalomban, mint a miénk, minden drágítás hatalmas csapás a fogyasztó zsebére.
Tény azonban, hogy az élelmiszer valóban Szerbiában a legdrágább, holott sokszor hízelgő kijelentésekben Európa éléskamrájának is szokták nevezni. Ez nem az itteni termelők telhetetlenségéből fakad, hanem a kereskedelmi láncok monopóliumhelyzetéből. Azonban a jegenyefák sem nőnek az égig, így az élelmiszerárak sem. Nemrégiben igazolódott be, hogy állami beavatkozás nélkül is a hentesáruk forgalmazói csökkenteni kényszerültek termékeik árát, mert a csillagászati áron kínáló portékát már senki sem vette (vehette) meg. Tehát beigazolódott, a túl drága húst és hústermékeket, a tejet és egyéb alapélelmiszert is egyre kevesebben vásárolják meg, és mint a gyakorlatban már számtalanszor előfordult, a pénztelenség árakat dönt.
Nem csupán az árak, hanem a forgalom is visszaesett, mert vidékünk megedzett lakosságában kialakult egy védekezőmechanizmus a drágulás ellen. Minden egyes alkalommal ugyanazért az összegért vásárol, és a boltos csomagol, amennyi belefér.
A statisztikai adatok azt is kimutatták, hogy a hűtőszekrény megtöltése a fővárosiak esetében a legköltségesebb. A belgrádiak a havi bevétel 44,1 százalékát költik élelmiszerre, míg a vajdaságiak ennél valamivel kevesebbet, 39,8 százalékot hagynak a boltban. Šumadija és Nyugat-Szerbia polgárai a havi családi bevétel 43,6 százalékát. Kirívó eset a dél- és kelet-szerbiaiaké, akik szinte keresetük felét, 49,2 százalékot fordítanak élelemre. Ez már emberhez nem méltó életszínvonra enged következtetni.
A közműdíjakra (vezetékes víz, villanyáram, földgáz) a belgrádiak családi bevételük 14,8 százalékát költik, a vajdaságiak 15,4, míg délebbre 11,3-at. A szállítási költségekre 7,9–8,2 százalék megy el.
