A novemberi amerikai választás közeledtével nemcsak a két fő rivális, Joe Biden jelenlegi és Donald Trump előző elnök kampánya élénkül fokozatosan, hanem újabbnál újabb fejezet nyílik az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborújában is. Pedig a 2020-as amerikai elnökválasztás előtt úgy tűnt, enyhül a (kereskedelmi) viszálykodás a világ két meghatározó hatalma között. Az azóta eltelt időszakban, különösen pedig az utóbbi hónapokban történtek azonban rácáfoltak erre.
Korábbi ígéretével ellentétben Biden nem törölte a kínai árukra Trump által 2018-ban először kivetett vámokat, amelyek nyomán megkezdődött az amerikai–kínai kereskedelmi és gazdasági háború. Az első intézkedéseket újabbak követték. Biden mandátuma alatt is. Az idén tavasszal drasztikusan megemelt több vámtarifát is.
Az elektromos importjárművek esetében a korábbi 27,5 százalékról 102,5 százalékra ugranak a vámok már a nyáron. És nemcsak Kína vonatkozásában, hanem minden országra kiterjedően. A chipek importvámját megduplázva 50 százalékra növelik. A Kínából származó acél- és alumíniumtermékek, valamint orvosi és sebészeti gumikesztyűk vámját pedig 25 százalékra (a jelenlegi 7,5 százalék helyett), míg a kínai fecskendőkre és tűkre új, 50 százalékos sápot vet ki Washington.
Az újraválasztásban reménykedő Trump közben azzal is kampányol, hogy még komolyabban sarcol meg (különböző külföldi) termékeket, ha ismét bekerül a Fehér Házba. Kilátásba helyezte, hogy ebben az esetben 60 százalékos adóval sújtja a kínai importot. Ezzel azt sugallja, hogy nem hátrál meg a Pekinggel kialakult egyre kiélezettebb és hevesebb kereskedelmi konfliktusban.
Az Egyesült Államok és az EU már többször megvádolta Pekinget, hogy (tisztességtelen módon, bújtatott vaskos) állami támogatásokkal (pénzekkel és különböző kedvezményekkel) segíti az exportra termelő (nagy)vállalatait. Az amerikai és az uniós (gazdaság)politika irányítói ezt – mármint az exportőreit az államkasszából bőkezűen támogató és a belső piacát szigorúan védelmező modellt –, összeegyeztethetetlennek tartják a jelenlegi nemzetközi szabályokkal, amelyeket a II. világháború után a liberális nyugati normáknak megfelelően alakítottak ki.
A vádakat a kínai kormány rendre visszautasítja. Közben a (kibővített) vámokat az érintett kínai cégek különböző trükkökkel igyekeznek megkerülni. Peking pedig megtorlásként ellenintézkedésekkel válaszol(t).
Az amerikai–kínai kereskedelmi háború következményeit megérzi az EU piaca is, amelynek szintén nagy gondot okoznak az államilag szubvencionált kínai dömpingárucikkek, és az (uniós termékek egy részét érintő) amerikai védővámok is. Az uniós vezetők már sokszor megüzenték az amerikai és a kínai vezetésnek, hogy „ne lövöldözzenek” egymásra gazdasági fegyverekkel. Próbálkozásaik, felszólításaik hiábavalónak bizonyultak.
Ebből kiindulva az Európai Bizottság (EB) is ellenlépésekre szánta rá magát. Kilátásba helyezte a kulcsfontosságú technológiák megvédését Kínától és a többi – veszélyesnek, vagy kellemetlennek ítélt – versenytársakkal szemben. Ha nem is akkora erőbedobással, mint az Egyesült Államok, de szembeszállt a kínai vállalatokkal.
Az intézkedések részét képezheti a Kínából importált, teljesen elektromos (akkumulátoros) autók (BEV) jelenlegi vámtételeinek jelentős megemelése július 4-étől. Ha addig nem sikerül közös megoldást találni, illetve megegyezni Pekinggel, az EB büntetővámokat vet ki az említett járművekre, gyártónként eltérő mértékben. A kilátásba helyezett 17,8 és 38,1 százalék közötti plusztarifákkal a már érvényes tízszázalékos kötelező vámot toldanák meg.
Bizonyítékokra hivatkozva az EB azzal érvel, hogy a kínai elektromos autókat gyártó cégek és beszállítóik versenytorzító támogatásokat (értsd: dollármilliárdokat), baráti hiteleket, adókedvezményeket és olcsó földterületeket kapnak a kormánytól, ami tisztességtelen versenyelőnyt jelent számukra. Az EU ezt elfogadhatatlannak tartja, s azt is nehezményezi, hogy a területéről származó importot a kínaiak már öt éve 15 százalékos vámmal sújtják.
A döntés komoly gazdasági konfliktust idézhet elő Kínával, amely a hír megjelenése óta többször bírálta az EB intézkedési tervét; protekcionistának tartja, s közölte: „minden szükséges intézkedést megtesz” a jogai és érdekei megvédése érdekében.
Kezére játszik az is, hogy néhány kulcsfontosságú európai autógyártó nagyhatalom, élükön Németországgal, nem lelkesedik az EB döntéséért. Kína ugyanis az EU járműexportjának a harmadik legnagyobb felvevőpiaca. A viszály pedig sok kárt okozhat az uniós autógyáraknak, amelyek Kínába exportálnak.
Június 23-án azonban már Peking is azt üzente, hogy konzultációkat kezdenek Brüsszellel a kilátásba helyezett uniós büntetővámokról.
Az Egyesült Államok és az EU mellett akad azonban még jó néhány ország, amelyek megpróbálják megakadályozni a kínai autóipari termékek beáramlását a saját portájukra. Közéjük tartozik Törökország is, amely már június elején 40 százalékos vámot vezetett be a kínai elektromos járművekre a hazai piac védelme érdekében.
