Peking korábban nehezményezte, hogy Washington Kínát hibáztatja a fentanil Amerikába áramlásáért. Március 5-én már úgy fogalmazott, hogy „a fentanil kérdése csupán gyenge ürügy arra, hogy az USA megemelje a kínai importra kivetett vámokat”. A külügyminisztérium felhívta a figyelmet arra is, hogy „a nyomásgyakorlás, a kényszerítés vagy a fenyegetés nem a megfelelő módja annak, ahogyan Kínával kell bánni”.
Trump előzőleg is beharangozott hasonló intézkedéseket, mintegy nyomatékosítva: fenntartja magának a jogot, hogy egyoldalúan válasszon ki és vámoljon meg bármilyen importterméket. Ebből kiindulva – nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva (február 10-én) – 25 százalékos pótvámot jelentett be az Egyesült Államokba érkező acél- és alumíniumárukra. Mit sem törődve azzal, hogy ezzel megnöveli az érintett hazai ágazatok gyártási költségeit és termékek árait, aminek következtében csökkenhet az amerikai cégek külföldi versenyképessége.
Az intézkedés óriási mennyiségeket érint, hiszen az USA-ban felhasznált acél bő egynegyede származik importból, elsősorban Brazíliából, az EU-ból, Kanadából, Kínából, Mexikóból és Németországból. Az alumínium esetében ez az arány mintegy 40 százalék; a fém tetemes része Kanadából érkezik, de az EU is nagy tételben szállít.
Az elnök döntése minden termékre és mindegyik kereskedelmi partnerre vonatkozik (március 12-től). Az érintettek ellenlépéseket helyeztek kilátásba. (Kanada már március 13-tól 25 százalékos pótvámot vezetett be 29,8 milliárd értékű amerikai importra: acél- és öntöttvasárura, alumíniumra, számítástechnikai termékekre és sportfelszerelésekre.)
Néhány nappal később (február 13-án, majd azóta többször) Trump már azt kürtölte szét, hogy a hatályos és a beígért tarifákat – az USA mindegyik kereskedelmi partnerére vonatkozóan – április 2-tól viszonossági (kölcsönösségi) alapú vámokkal is megtoldja. Ettől független intézkedésként április 2-tól a mezőgazdasági importra is büntetővámok várnak, ám erről egyéb részleteket nem árult el.
A viszonossági vámokkal is az USA és a harmadik országok közötti kereskedelmi egyenlőtlenségeket akarja kiegyensúlyozni. Trump szerint az Egyesült Államok partnereinek zöme tisztességtelen; sokkal magasabb vámokkal sújtják az amerikai termékeket, mint Washington a tőlük érkező importot. Nekik azt üzente: minden importterméket (legalább) oly mértékben akar megsarcolni, mint amennyivel a többiek megterhelik az Egyesült Államoktól vásárolt azonos kategóriájú árucikkeket.
Ez a tarifacsomag tovább növelheti a mexikói, kanadai, kínai, európai uniós és más származási helyű termékekre már kivetett egyéb vámokat. Ráadásul a „címzettek” válaszlépései miatt fokozhatja a globális kereskedelmi feszültségeket.
Február 26-án külön üzent az EU-nak. Időpont említése nélkül tudatta: 25 százalékos pótvámot vet ki az Unióból az USA-ba érkező termékek mindegyikére. A szándék ismertetésekor kocsmai stílusban sértegette az EU-t.
Korábban sem finomkodott. Többször ostorozta a közösség kereskedelmi politikáját, azzal vádolva az uniós tagállamokat, hogy tisztességtelen előnyöket élveznek az USA-val szemben.
Gyakran kifogásolta a hatalmas kereskedelmi többletet az EU oldalán, vagyis azt, hogy a tagországai jóval többet exportálnak az Egyesült Államokba, mint amennyit onnan importálnak, s ezzel szerinte kihasználják a hazáját. (Az EU és az USA közötti árukereskedelem összértéke 2024-ben elérte a 976 milliárd dollárt. Ebből az uniós export 605,8 milliárd dollár volt, az Egyesült Államokból érkező import pedig 370,2 milliárd dollár.)
Trump sokszor fenyegetőzött azzal, hogy ha az EU nem vásárol több amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG-t) és kőolajat, akkor büntetésként az Egyesült Államok további vámokat vet ki rá. Arról már nem beszélt, hogy az energiahordozók hatékony geopolitikai eszközök (fegyverek) is. Ha ugyanis az EU többet vesz belőlük Amerikától, leginkább neki lesz kiszolgáltatva, vele kerül (politikai, gazdasági) függőségi viszonyba. (S nem Oroszországgal, miként az a korábbi állapotokat jellemezte.)
Az EU-nak szánt 25 százalékos büntetővámok, elsősorban az európai autóipar ellen irányulnak. Az ágazat attól tart, hogy nagy bajba sodródhatnak az itteni, különösen pedig a német gyártók, s a hozzájuk kapcsolódó beszállítók. Az érintettek egyre nyugtalanabbak, hiszen járműveik drágábban jelenhetnek meg az amerikai piacon, ami csökkentheti a keresletet irántuk, vagyis az eladásokat. Az amerikai autóipar számára azonban ez előnyt jelenthet, hiszen a termékeik versenyképesebbé válhatnak az európai importtal szemben. A hazai autógyártás védelme érdekében Trump már (február 18-án) kilátásba helyezte a 25 százalék körüli vámot az importált gépjárművekre.
Hasonló mértékben terhelné meg a csipeket és a gyógyszeripari termékeket is, ám esetükben a vámok egy éven belül fokozatosan emelkednének. Egyelőre adós maradt a bevezetés dátumával, de hangsúlyozta, hogy hagy elég időt az ágazat cégeinek saját üzemek létrehozására amerikai területen, hogy így elkerülhessék a büntetővámokat.
(Folytatjuk)
