Az idén június végéig 143.577 lakáskölcsönt hagytak jóvá a szerbiai bankok, hat évvel ezelőtt az év első felében pedig 100 ezer hitelt folyósítottak a pénzintézetek lakásvásárlási célokra. Ez azt mutatja, hogy sokan annak ellenére is a törlesztőrészlet fizetése mellett döntenek a lakás bérlése helyett, hogy jelentősen megdrágultak az ingatlanok – írja a Novosti.
A napilap által megkérdezett szakemberek szerint a lakáskölcsönök iránti érdeklődés növekedésének oka az, hogy a bankok kedvezőbb feltételeket kínálnak, mint korábban. Az illetékesek ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy egy ilyen nagy döntés előtt megéri alaposan mérlegelni a lehetőségeket.
A BÉRLET KIDOBOTT PÉNZ(?)
A Novosti által megkérdezettek többsége csak végső esetben választaná azt a lehetőséget, hogy egy háztartásban éljen a szüleivel, nagyszüleivel vagy rokonaival. Ehelyett szívesebben bérelnek lakást, de legtöbben mégis a banki kölcsönök által biztosított lakásvásárlást választják.
A napilap számításai alátámasztják a lakosok döntéseit: összehasonlították ugyanis egy 60 négyzetméteres lakás bérleti költségeit a lakáskölcsönökkel. A lakáshitel esetében átlagban 60 ezer eurós vásárlási árral számoltak, harmincéves lefizetésre. 2,95 százalékos évi kamatláb esetén, a felbecslő, a közjegyző, a földmérő hivatal szolgáltatásaival együtt a havi törlesztőrészlet 250 euró körül alakulhat, így a három évtized alatt 91.000 eurót törleszt a vásárló a banknak – állítják az elemzők. Ugyanakkor kiemelik, hogy a szabadon választható biztosítási lehetőségek, illetve az esetenként felszámolt elbírálási díjak a megkérdezettek szerint mintegy 1700 euróval növelhetik a költségeket, így a hitelezettnek összesen 92.700 eurójába kerülhet a 30 év alatt törlesztett ingatlana.
Hasonló jellemzőkkel egy 60 négyzetméteres, 60 ezer euró értékű ingatlant Belgrád külvárosában bérelhet az, aki nem akarja magát évtizedekre lekötelezni. A fővárosban egy ilyen lakás havi bérlete 350–500 euró, az ország más városaiban pedig 200–350 euróért váltható ki az említett nagyságú lakás. A bérleti díjakat ügynökségek erősítették meg a napilap újságíróinak, akik ilyen módon kiszámolták, hogy 30 év után 90 ezer eurót tesz le az ingatlan tulajdonosa elé az a bérlő, aki havonta 250 eurót fizet a lakásért; 270 eurós bérleti díj esetén viszont a három évtized alatt már 97.200 euró kerül a bérbeadó zsebébe.
A számítások alátámasztották a megkérdezettek álláspontját, akik szerint a kölcsönök törlesztőrészletei nem haladják meg a havi bérlet költségeit, ami így kidobott pénznek számít. A hitellel viszont 2-3 évtized múlva az ingatlan a törlesztő tulajdonába kerül, így tulajdonképpen a sajátjába fekteti be azt a pénzt, amely ellenkező esetben a bérbeadó zsebeit dagasztaná.
HA KICSI IS, DE A MIÉNK!
A lakáshitelek népszerűségét megerősítette Kaća Lazarević, egy belgrádi ingatlanközvetítő ügynökség tulajdonosa is. Elmondta, hogy szinte minden munkaviszonyban levő ügyfelük, aki össze tudta kaparni az önrészhez szükséges összeget, a lakáskölcsön mellett döntött a bérlés helyett.
A bérlőnek ugyanis kezdőtőkeként legkevesebb kéthavi bérletre van szüksége ahhoz, hogy szerződést tudjon kötni a bérbeadóval. A tulajdonosok ugyanis az esetek túlnyomó részében biztosítékként egyhavi bérlet összegét kérik el arra az esetre, ha a bérlő károkat idéz elő a kiadott lakásban. Emellett az első havi bérletet is asztalra kell tenni ahhoz, hogy meg lehessen kapni az ingatlan kulcsait. Amennyiben a lakásbérlést ügynökségen keresztül bonyolítják le, mindehhez még az iroda szolgáltatásaiért felszámolt összeg is hozzáadódik, ami rendszerint egyhavi bérlet 50 százaléka – ismertette a bérlés feltételeit az ügynök.
Lazarević elmondta azt is, hogy a bérlés és a vásárlás esetében is a legkeresettebbek a kisebb, 25–35 négyzetméteres lakások, amelyekből azonban a legkevesebb van a piacon. További fennakadásokat jelenthet, hogy a hitelek igénylésénél kizárólag bejegyzett ingatlanok jöhetnek számításba. A költségek nagysága jelentősen függ attól is, hogy új építésű vagy régi lakásról van-e szó, de attól is, hogy a kérelmező első lakást vásárol-e, biztosítja-e a hitelét, illetve milyen pénznemben köt szerződést a bankkal – sorolta az ügynök.
Kiemelte, hogy a kölcsönöket általában a munkaviszonyban levő fiatal házaspárok igénylik, így a legnagyobb problémát általában az önrész biztosítása jelenti. A legtöbb bank 10-20 százalékos önrészt követel, ami egy 60 ezer eurós ingatlan esetében 6000–12.000 eurós hozzájárulást feltételez a vevő részéről – magyarázta Lazarević. Hozzátette ugyanakkor, hogy az érdeklődők sokszor a meglehetősen összetett eljárások ellenére is a hitellehetőségeket választják, hisz ilyen módon „sajátjuknak” érzik azt, amibe belefektetnek.
MÉRLEGELNI KELL!
A szakemberek ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a bankok a legkülönbözőbb odaítélési feltételekkel dolgoznak, így az önrész és a kamatlábak, illetve az ezek közötti összefüggések széles skáláján böngészhetnek azok, akik a lakáskölcsönök mellett döntenek.
A legtöbb bank az önrész nagyságát arányba hozza a felszámolt kamattal – figyelmezteti a kölcsönök igénylőit a Szerbiai Bankok Egyesülete (UBS). A napilapnak küldött válaszlevelükben kiemelik, hogy a 10 százalékos önrész első látásra igencsak vonzó lehet az ügyfelek számára, így sok bank erre az arányra csökkentette a lakáshitelek feltételeként megszabott hozzájárulást. A magasabb kockázat miatt ugyanakkor megnövelték a felszámolt kamatot, ami a havi törlesztőrészlet emelkedésével évtizedek után jelentősen növelheti a visszafizetett összeget is – részletezték az UBS szakemberei, akik szerint sokszor célszerűbb magasabb önrésszel csökkenteni az évekre felvállalt havi költségeket.
A szakemberek ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a legkevésbé kockázatos abban a pénznemben megkötni a lakáshitelre vonatkozó szerződést, amelyben az igénylő a havi jövedelmét kapja. A devizához kötött kölcsönök ugyanis még akkor is érzékenyebbek a valuta értékének változásaira, amikor egy relatíve stabil pénznemről van szó. A kockázat pedig annál kifejezettebb, minél hosszabb időre kötődik meg a kölcsönszerződés. A lakáshitelek pedig alapvetőleg hosszú lejáratúak, ennélfogva kockázatosabbak is – írták a Szerbiai Bankok Egyesületének szakemberei.
