Nemrégiben egy ismerősömmel az országunk életszínvonalát taglaltuk. Azt mondta, hogy ő már csak abban reménykedik, hogy egyszer majd a fejében zajló matematikai műveletek összevetése nélkül mehet be az üzletbe, amikor a gyerek lábáról leszakad a cipő. Ezt ugyanis még nem élte meg Szerbiában – tette hozzá. Egyelőre azonban minden jel arra utal, hogy szerény vágyának teljesülésére még várnia kell. A hivatalos adatok szerint ugyanis az átlagos fogyasztói kosár értéke jelenleg 75 ezer dinár országunkban, a legtöbb polgár kezében landoló, mediális átlagjövedelem viszont 40 és 50 dinár között mozog. A Clean Clothes (Tiszta ruha) nemzetközi civil szervezet felmérése szerint viszont 98 ezer dinárra van szüksége a szerbiai állampolgárnak ahhoz, hogy tisztességesen meg tudjon élni.
Az utóbbi években szinte naponta halljuk az államvezetés valamelyik képviselőjétől, hogy „Szerbia a régió legjobban fejlődő országa”, hogy „hihetetlen mértékű a gazdasági növekedés”, sőt: tavaly még Európa élére is felterjesztették a hazai bruttó termék növekedésével országunkat. Mindeközben a nemzetközi szervezetek és a független csoportosulások folyamatosan az átlagos fogyasztói kosár értékét hangsúlyozzák, ami lényegesen magasabb a lakosok jövedelménél.
Miközben az államvezetés a statisztikai hivatal adataira hivatkozik, addig a szakemberek hangsúlyozzák: a hivatalos, jelenleg 65 ezer dinár körül mozgó átlagjövedelem nem azonos a mediális átlagjövedelemmel. Az átlagjövedelembe ugyanis azoknak a járandóságát is beleszámolják, akik extrémen magas összegeket keresnek, a mediális átlagjövedelmet viszont azokból a fizetésekből számolják ki, amelyeket a legtöbb ember kap egy területen belül – magyarázta Zoran Stojiljković, a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karának professzora.
– A mediális átlagjövedelem 50 ezer dinár alatt van országunkban. Az alkalmazottak kétharmada tehát átlagjövedelem alatti összeget kap kézhez havonta. A 65 ezer dináros átlagjövedelmet viszont a keresetek mintegy 10 százaléka dagasztja: a társadalomnak ezen rétegére vonatkozik az az életszínvonal, amelyet a Clean Clothes szervezet alapvetőként jelölt meg. A tisztességes megélhetéshez tehát valóban 98 ezer dinárra van szükség országunkban, de ez jelenleg luxusnak számít a legtöbb szerbiai lakos számára – mondta a professzor a Független Egyesült Ágazati Szakszervezetek elnökeként.
Érdemben a 75 ezer dináros fogyasztói kosárról és annak esetleges megközelítéséről lehet csak beszélni országunkban – hangsúlyozta a szakember, aki szerint a jelenlegi 40-50 ezer dináros, mediális átlagjövedelemmel még az átlagos fogyasztói kosár értékének a megközelítése is tudományos fantasztikumnak számít.
SCI-FIBE ILLŐ MEGÉLHETÉS
A hivatalosan közzétett adatok tehát csaknem 30 ezer dinár eltérést mutatnak a legtöbb család havi jövedelme és a megélhetéséhez szükséges alapvető költségek között. A Danas napilap megkérdezte olvasóit arról, hogyan tudnak megélni a szerbiai átlagjövedelemből? A kérdést 2311-en válaszolták meg, akik közül csupán 228-an voltak elégedettek a fizetésükkel. 1954-en viszont kevesellték a havi járandóságukat: legtöbben a „nyomorúságosan” választ adták a feltett kérdésre.
A napilap többnyire ehhez hasonló válaszokat kapott a megkérdezettektől: „Siralmas az életszínvonal, Moldávia mellett talán nincs is rosszabb”. Vagy: „A létminimum fenntartásához egy személynek két munkára van szüksége, így egyáltalán nincs szabadidő”. Sűrűn előfordultak az olyan vélemények is, mint „az árak a nyugati országok szintjén vannak, a fizetések viszont ötször kevesebbek”, de sokan vélték úgy, hogy a fizetésük „az alapvető szükségleteket sem elégíti ki, így hónapról hónapra a megélhetésért harcolnak”.
Az olvasók panaszkodtak a folyamatos drágításokra is, ami miatt nem tudják maguknak megengedni a tisztességes étkezést és ruházkodást sem, nyaralásra és kulturális kiruccanásokra pedig már nem is gondolnak. A Danas kérdőívét kitöltő 2311 személy közül 1860-an válaszolták azt, hogy az átlagosan 40 ezer dináros fizetésükből a havi közműszámlák kifizetése után szinte semmi sem marad megélhetésre.
A KAPITALIZMUS KATASZTRÓFÁJA
Az elégedetlen lakosokat a Danas arról is megkérdezte, hogy mi az, amit nem tudnak biztosítani maguknak a jövedelmükből, és mi az, amit a leginkább hiányolnak? Az emberek a ruházat, a gyógyszerek és a tűzrevaló biztosítása mellett a takarékoskodási lehetőség, a nyaralás és a háztartás rendes fenntartásának biztosítását hiányolták. Ahogyan egyikük fogalmazott: „Szeretném, ha néhanapján elvihetném a feleségem egy kávéra.”
A megkérdezettek közül 351-en 0-val értékelték az életszínvonalat országunkban. Az ötös skálán 684-en 1-est karikáztak be, 2-essel 627-en értékelték a megélhetésüket, 3-ast 471-en jelöltek be, 4-est pedig 125-en adtak. A skálán szereplő legjobb, 5-ös minősítésben viszont csupán 53-an jelölték az életszínvonalukat.
– A társadalmunkat a túlélés stratégiája és a lemondások jellemzik. A kapott eredmények megerősítik, hogy az ország lakosságának kétharmada elszegényedett. A háborús éveket követően átélték a felperzselt ország magánosítását, és olyan éveket is, amelyekben a reális értéknél sokkal alacsonyabb áron jutottak hozzá a termékekhez. Ezt nevezi a „kapitalizmus katasztrófájának” Naomi Klein újságíró, (megj.: a globalizáció és a neoliberalizmus kritikusa). Mindezeket egy bizonyos szintű fejlődés követte, ami inkább társadalommegosztó, mint egységes. A manapság tapasztalható gazdasági növekedés ugyanis annak a stratégiának az eredménye, amely az intenzív és olcsó munkaerőn alapszik. Magas szinten tartja a szegénységet, és az egyenlőtlen elosztást szorgalmazza – fejtette ki álláspontját Stojiljković.
A Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karának professzora a jelenlegi fejlődési stratégia helyett intenzívebb adópolitikát javasol az államvezetésnek. Ugyanakkor függetlenítené a közszférát a politikai pártok hatásától, a fejlesztéseket pedig a hazai kínálat előnyeire alapozná. Mindenképp meg kell nyitni a lehetőségeket a szakemberek előtt, ellenkező esetben a fiatalok továbbra is külföldön keresik a boldogulásukat – hangsúlyozta az ágazati szakszervezetek elnöke.
