Alacsony bérek, mellőzött munkajog

A megélhetési költségek folyamatos emelkedése miatt egyre nagyobb a különbség a tavaly ősszel megállapított és január óta alkalmazott 40 000 dináros minimálbér, valamint a minimális, alig valamit tartalmazó, de már az 50 000 dináros értéket is átlépő fogyasztói kosár között – szögezte le Duško Vuković, a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének (SSSS) alelnöke.

– A másik sokatmondó adat arról szól, hogy a munkaviszonyban lévők 50 százaléka 62 000 dinárnál kevesebbet keres. Ennyi most a fizetések középértéke, vagyis a mediális bér. Közben a háromtagú család átlagos fogyasztói kosara már elérte a 95 000 dinárt, sőt, számításaink szerint már 100 000 dináron is fölül van, ami azt jelenti, hogy a többség alig tudja kihúzni a hónap végéig – mondta a Tanjugnak a legnépesebb érdekvédelmi szervezet második embere.

Čedanka Andrić, a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet (UGS Nezavisnost) vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy 400 000 ember minimálbérért dolgozik, de nagy gond a munkahelyek bizonytalansága is.

– Manapság mind több állás bizonytalan, rengeteg a meghatározott időre szóló szerződés, a munkás minden ilyen esetben nyomás alatt van, és állandóan attól tart, hogy a határidő lejárta után állás nélkül marad. Sok a túlórázás, és a leggyakrabban éppen emiatt, vagyis a kimerültség miatt történő munkahelyi baleset is, de ebben közrejátszik az is, hogy az embereket nem képzik ki kellően az egyes tevékenységekre, és figyelmen kívül hagyják a biztonsági előírásokat. Szakszervezetünk olyan törvényi megoldásokat sürget, melyek rákényszerítenék a munkaadót a biztonsági szabályok tiszteletbentartására. Követeljük az ellenőrök minél sűrűbb, bejelentetlen megjelenését is a vállalatokban – emlékeztetett Andrić. Lesújtónak tartja, hogy az utóbbi időben évente mintegy 50-en vesztik életüket a munkahelyükön.

Ranka Savić, a Szabad és Független Szakszervezetek Egyesületének (ASNS) elnöke a májusi munkásünnep alkalmából azt emelte ki, hogy a foglalkoztatottak problémái jórészt a jogszabályok semmibevételéből erednek.

– Igaz ugyan, hogy a munkatörvény rossz és megszorító, de ha tiszteletben tartanák, nem történne meg, hogy valakit 10, sőt 15 évig is határozott időre alkalmaznak, miközben a törvény maximum 24 hónapot engedélyez. Az is törvényellenes, hogy egyes munkáltatók nem fizetik a túlórázást, és pénz helyett esetleg szabadnapokat adnak, csakhogy ezeket sohasem lehet kihasználni, mert a munkaerőre állandóan szükség van – sorolta a konkrét törvénysértő eseteket Savić. A szakszervezetek rovására elhangzó bírálatokra azzal válaszolt, hogy „ha más intézmények sem végzik jól a dolgukat, akkor ezt a szakszervezetektől sem lehet elvárni”. Akárcsak az ASNS, a munkásság érdekvédelmi szervezeteinek tevékenysége kapcsán az SSSS vezetője is azt mondta, nem veszik figyelembe a javaslataikat, az ún. szociális párbeszéd Szerbiában rendkívül alacsony szinten van, sőt az is megtörténik, hogy a szakszervezeti vezetőnek felmondanak, mert túlontúl követelőző. A szakszervezetek mindemellett igen tömegesek: Az SSSS tagsága talán nyugat-balkáni viszonylatban is a legnépesebb, mintegy 300 000 főre tehető, az ASNS átlépte a 100 000-es taglétszámot, az UGS-ben pedig azt mondják, régóta nem végeztek tagszámlálást, de amióta reprezentatívnak számítanak, azaz a foglalkoztatottak több mint 10 százalékát képviselik, a tagság folyamatosan bővül.