„A halgazdálkodási jog a halgazdálkodási vízterületen elsősorban horgászati célú halgazdálkodásra jogosít. Halászat vagy haltermelés a horgászat mellett, vagy önállóan akkor végezhető, ha a horgászati célú halgazdálkodás megvalósítására nincs mód” – írja a szeptember 1-jén életbe lépett magyarországi halgazdálkodási és halvédelmi törvényben.
Tehát – a végsőkig leegyszerűsítve – halászni ott lehet, ahol horgászni nem lehet. Bár nem kételkedünk abban, hogy az idézetben olvashatót bárki számára is a könnyebb megértés végett újra kell magyarázni, mégis megtettük. Mert olyan jól hangzik.
Persze, nem ment ilyen könnyen. Nem a megértés volt bonyolult, hanem a törvény meghozataláig vezető út volt rögös, a küzdelem pedig nehéz.
Az egyik oldalon 300 halász állt, velük szemben 340 000 horgász. És évtizedeken keresztül százak érdeke érvényesült a százezrekével szemben. A rossz nyelvek szerint azért mehetett így, mert a halászok ügyét képviselő lobbi „erősen motivált” volt. Ennek részleteiről, és az alkalmazott erő méreteiről publikus adatok nem állnak a nyilvánosság rendelkezésére. Ezek az állapotok mindaddig uralták a mezőnyt, amíg a horgászok elő nem vették az államkassza „motiváltságát” halügyekben. És mellékelték hozzá a publikus számtant.
Ennek értelmében a halászok által kifogott és legális úton forgalomba hozott egy kiló hal után az államkasszába mintegy 400 forint fut be; a suba alattival nem foglalkoztak. Ugyanakkor ha horgász fogja ki azt az egy kilót – felszerelés, költségek, ráfordítás... –, akkor 3200 forint jut a közösbe. Suba alatti nélkül. Miután az ennyit beszorozták annyival, kiderült, hogy elég. Mármint a halászásból (volt) elég.
Ennek megpatkolása végett a büntető törvénykönyvre is rátettek egy-két lapáttal. Orvhalászás esetén – a végsőkig leegyszerűsítve – a csúcs két évig terjedő fogda. Ide kívánkozik, hogy egy kalap alá vonva orvhalászásnak minősül mind az éj leple alatt árammal való halászás, mind a megengedettnél több bottal történő „szabályos” horgászás. Meg minden, ami e végletek közé befér. Velejárója: a művelet során használt valamennyi eszköz – peca- és halászcucc, csónak, motor, de még a parton várakozó autó – elkobzása is, alapos házkutatással fűszerezve.
Jól hangzik. Még akkor is, ha egyelőre csupán áthangzik a szomszédból.
Ugyanakkor figyelembe kell venni, nem biztos, hogy előre lefutott mérkőzésnek vagyunk szemlélői. Nem vehető tutira, hogy a vizeket évtizedek óta kitartóan és módszeresen vámolók – ismerjük a fajtát – egykönnyen és minden tiltakozás nélkül lenyelik a békát. Ám annak aládúcolására, hogy komolyan gondolják, ide kívánkozik egy friss sztori, mely két-három nappal a törvény életbelépését követően történt. Az illetékesek eljutottak egy tilosban járó varsa gazdájáig, a házkutatás során a mélyhűtőben 48 centis (50 cm a méret) harcsát találtak, és ebből is bűnvádi lett.
A témát nemcsak azért vettük elő, mert jó hallani. Ugyanis házunk táján is elhangzott már – még ha kötetlenül és kellő ismételgetés nélkül –, hogy az államnak végre utána kell néznie, mekkora közvetlen haszna, és ugyanakkor közvetett kára származik a halászatból. A halállomány mértéktelen vámolásán túlmenően akár haszonkiesés formájában is az idegenforgalom terén.
Ennek kapcsán kell szóvá tenni, hogy országunkban a szerződéses halászás többnyire szűkebb hazánk területére korlátozódik. Számos vízgazda ugyanis sikeresen működik anélkül, hogy vizeire halászati engedélyeket bocsátana ki. Ráadásul ezek halőrszolgálatának munkáját is megkönnyíti a hálómentesség.
A magyar halgazdálkodási és halvédelmi törvény tehát az egész Kárpát-medencében – országtól függetlenül – hasznos tapasztalatokat kínál. Ezek megosztása az érdekeltekkel hamarosan megtörténik.
A Víz-Hal-Ember közhasznú alapítvány szervezésében a közeljövőben – várhatólag november 22-én – Szegeden nagyszabású nemzetközi konferenciát tartanak, melyre 350 részvevőt várnak, és valamennyi szomszédos ország képviselteti magát. A konferencián neves halászati, vízügyi és idegenforgalmi szakemberek tartanak előadást. A szervezők angol, német, szerb és román fordítást biztosítanak. Érdekesnek ígérkezik.
