Gyér érdeklődés, foghíjas nézőtér, hazabeszélés, mellébeszélés... Szócséplés másodlagos fontosságú dolgokról, a lényegbevágóak széles ívben elkerülve. Nagyjából ez jellemezte a Halászati Törvény tervezetével kapcsolatos Újvidéken megtartott nyilvános vitát.
Több mint harmincoldalas dokumentumról van szó, amely egyelőre csupán érintőlegesen és vázolva foglalkozik a témával, és egyelőre csupán tervezet. Számos kérdést a törvény meghozatalát követően törvény erejű rendeletekkel, szabályzatokkal fognak formába önteni az illetékesek. Ennek ellenére olyan dokumentumról van szó, amely – amikor majd elkészül – meg fogja határozni a vízparti játékszabályokat az elkövetkező években. Aki most nem szól(t) bele, annak évekig kell hallgatnia. És tűrnie, ami történik körülötte.
Mert sokan leszünk – mármint a horgászok lesznek sokan –, akiknek tűrniük kell. És magunkra vessünk, ha így lesz. Elsősorban azért, mert a nyilvános vitában való részvételt széles ívben elkerültük. A Vajdasági Horgászszövetség évi közgyűlésein táblás ház padsorai ez alkalommal üresen ásítoztak. A jelenlevők között pedig nagyon kellett keresni, hogy egyesületi elöljárót, horgászképviselőt találjunk.
A szót többnyire azok vitték, akik a vízből és a halból élnek. Amikor szót kértek, akkor önös céljaik érdekében szóltak. Tehát nem a hal érdekében, hanem a halból származó hasznukat szem előtt tartva szóltak. Érthető, ha a vízgazdák így gondolkoznak, hiszen eddigi jólétüket is a mostani törvény szakaszai biztosították, ezért igyekeztek a készülőt is abba az irányba terelni. A horgászok felkészületlenségére és egysíkú gondolkodására vall – bár alig volt belőlük –, hogy továbbra is az engedély árát tartják a legfontosabbnak, és egyáltalán nem firtatják, mit kapnak annak fejében. A hallal, a halállománnyal kapcsolatos kérdések nem merültek fel. Pedig miniszteri tanácsosok, titkárok mellének lehetett volna szegezni a kérdést. A megoldást pedig törvénybe öntetni velük. Ismét elszalasztottuk az alkalmat.
