A januárban kipattant ivadéküggyel kapcsolatban nemrégiben olyan dokumentumok kerültek napvilágra, amelyek kedvezőtlen fényben tüntetik fel a történésekkel kapcsolatban végrehajtott eljárást. Úgy fest, hogy az ügyben eljáró felügyelő jelentésében elrugaszkodott a tényállástól. De gyerünk sorjában...
Volt egy állítólagos illegális ivadékmentés; hírére civil szervezetek feljelentést tettek az ivadék veszélyeztetettsége miatt; az illetékesek vizsgálatot, a felügyelő mentést rendelt el. Az ügy meglehetősen gazdag dokumentációt gerjesztett, terjedelme pillanatnyilag bő húsz-egynéhány sűrűn gépelt oldalt tesz ki. Ennyi betű nagyjából lapunk három teljes oldalát képes megtölteni képanyag nélkül. Ebben a szövegözönben fedeztünk fel néhány jól elrejtett mondatot, amelyek egészen más fényben, sokkal jobb megvilágításban tüntetik fel a történéseket. És árnyékot vetnek a felügyelői jelentések tényfeltáró voltára.
A jelentésekben, végzésekben… a felügyelő vagy a jobb partot említi, vagy egyáltalán nem nevezi meg, melyik parton történt a mentés. A január 28-ai jelentés arról számol be, hogy a kíméletlen időjárás miatt – érthető! – abbahagyták a mentést. A továbbiakban olvasható, hogy a Tisza jobb partján (1. ábra) a 38,7.-től a 40,0. folyamkilométerig terjedő ívóterület a Természetes ívóterületté nyilvánításról szóló végzés (Rešenje o proglašenju prirodnih plodišta na ribarskim područjima) a Hivatalos Közlöny 76/94 és 79/2002 száma értelmében nem tartozik a védettek közé. Tehát további intézkedés szükségtelen, és az ivadék ügye felügyelőileg el is lett boronálva.
Csakhogy a mentés és a pusztulás nem a jobb parton, hanem a bal parton történt!
A szóban forgó végzés a Hivatalos Közlöny honlapján elérhető, és kiolvasható belőle, hogy a bal parti ívóterületet a 38.-tól a 40. folyamkilométerig védett ívóterületté nyilvánították (2. ábra). Tehát a jelentésben meghatározott terület teljes egészében befér abba, ami a hivatalos papírok szerint védett. A különbség csak az, hogy a felügyelő jobb partot mond, a védettség pedig a bal partra terjed ki. Arra a partra, ahol az egész történt.
Ez némi magyarázatot igényel. Nem a felügyelői megközelítés, hanem a partok fogalma. Mögöttünk a forrás, előttünk a torkolat, jobb kéz felől a jobb part, bal kéz felől a bal part. A Tisza hazai szakaszán tehát a jobb parton van Bácska, a bal parton pedig Bánát. Világos?
Nekünk igen, a felügyelőnek – úgy tűnik – nem. Jelentésében ugyanis a bánáti parton történt mentés majd pusztulás színhelyét áthelyezte a bácskai oldalra. A felügyelő tehát a törvény által védett ívóterületet úri hidegvérrel olyan terepre helyezte át, amely nem élvez védettséget. És már nem is kellett feljelentést írnia! Csak tudnánk, miért?!
Ugyanakkor nem világos, hogy ha a felügyelő szerint a kérdéses ívóterület a jobb parton van, akkor utasítása nyomán a vízkezelő halőrszolgálata miért a bal parton mentett. Mert ott mentett.
Ide kívánkozik az is, hogy a felügyelő nem az irodából rendelkezett, dokumentumok, fotók, tanúk… bizonyítják, hogy a kérdéses időszakban legalább háromszor járt az említett terepen.
Aztán további dokumentumok is szólnak a kérdéses ívóterület hollétéről. A szóban forgó és további két ívóterület revitalizálására a tartományi illetékes titkárság tavaly 684 000 dinárt hagyott jóvá. A támogatást kérvényező papírokban – meg azokban is, amelyek az összeg rendeltetésszerű elköltéséről szólnak – a szóban forgó ívóterület a bal parton van (3. ábra). Tehát amikor pénzt adtak rá, akkor ott volt, ahol van. Amikor ugyanazon a területen mulasztás történt, akkor – a felügyelő szerint – máshol.
Hogy a felügyelői jelentés miért hamisítja meg a terepi tényállást, arról a találgatások máris elkezdődhetnek.
