„Itt zsákmány nem lesz... Ma sem, és holnap sem!” – jelentette ki, állította határozottan, aki kérte, annak írásban adta... az első versenynap délelőttjén Szőts Csaba, magyarországi harcsafogó szaktekintély. Állt emögött annak ellenére, hogy a kuttyogatóversenyek hosszú történetében harcsa ellen sohasem indult tekintélyesebb mezőny, mint a II. Szarvasi Vadvízi Kuttyogatóversenyen.
Jelen volt a tavalyi szerbiai versenysorozat négy legsikeresebb legénysége; a šabaci Stanković és a magyarkanizsai Rakić; Bata István, ez alkalommal cserejátékossal a csónakban; Csernák és Kószó, valamint a zimonyi Srok és Kustudić... Itt álljunk meg egy pillanatra! Nem a harcsa, hanem a szimbolika miatt. A zimonyiak emblémáján a határtorony látható, Szarvason van az egykori országközép, aki nem érti, vegyen történelemórát. Mi pedig visszatérünk a mezőnyhöz. A szerbiai különítményben ott voltak a tavalyi szarvasi dobogósok, Dobó Rudolf és Takács István Magyarkanizsáról, a Predrag Janković Zmaj vezette grockaiak, Ćurguz és Purkov Elemérről. A magyar színeket aranycsapat erejű válogatott képviselte, a tavalyi győztes Miskolczi–Szakonyi párossal az élén; és jelen volt két romániai csapat is, az olasz Alfredóval felerősítve. A bemelegítő kör, a pénteki est, egy olyan nemzetközi „szeressük egymást gyerekek”-ké fajult, melyhez képest az EU csupán laza gittegylet.
És ekkor jött Szőts a fúróval!
A szakmai megindoklás azonban részleteiben ide kívánkozik, mert volt benne vitamin bőven. Ehhez tudni kell, hogy a Hármas-Körös igen kis folyó, nagyjából harmadnyi Tisza. Széltibe nézve ennyi, hosszában annyi se. Ha valahol történik rajta egyvalami, az rányomja bélyegét teljes hosszára. Szőts Csaba szerint gyors egymásutánban „háromvalami” történt a Hármas-Körösön, mégpedig...
Napokkal korábban ért véget a kérészek rajzása, ami egymagában elegendő ahhoz, hogy a harcsa napokig bojkottálja a kuttyogatókat; utána következett a küsz intenzív ívása, amely napokon át takarékláng alatti szinten tartja a nagybajuszúak kapókedvét; közben folyt az aratás, a tarlókról a pocakot eresztett rágcsálóállomány vándorútra kelt, útba ejtette a folyót, és a harcsákon a túlzabáltság jelei észlelhetőek... Pont! Aki ebből nem ért, szedjen csigát.
Ami a Szőts-tételből még ide kívánkozik: az alacsony légnyomás hatására lebőgött a víz oxigén-háztartása, ezért zsákmány – többször is kimondta – nem lesz. Ennek ellenére elővette a rózsagyökérből faragott kedvenc lécét, és igyekezett megcáfolni önmagát. A többi részvevő – közel kétszer annyian, mint tavaly – úgyszintén.
A verseny menetéről szóló történet erősen emlékeztetne a hetvenes–nyolcvanas évek pártkongresszuszainak üresszalma-csépléséről. Azzal a különbséggel, hogy a harcsafogók nem emlegettek osztályellenséget. A kuttyogató horgász ugyanis elfogadja fegyvertársának érvelését, de sohasem békél meg azzal a végkövetkeztetéssel, hogy zsákmány nem lesz. A szervezők is elfogadták, ezért kilátásba helyezték, hogy a méreten aluliakat is pontozzák, majd megemberelték magukat, és megfelelő szintre helyezve a lécet, kimondták: mégiscsak méreten felül.
Kis folyó a Hármas-Körös – keskeny csendes és mély –, ha negyven-egynéhány csónak, kétszer annyi részvevővel nekilendül, torlódás lesz. Ezért Varró Zoltán szervező vezényszavára néhány másodperces szakaszolással vágtak neki a folyónak, bőgették fel a motorokat, és indultak a harcsák ellen. Majd hat óra elmúltával úgy tértek vissza, ahogyan Szőts vészjóslóan előrelátta. Persze, nem lett ilyen könnyen igaza.
Tankönyvnyi ismeretanyag halmozódott fel, a tapasztalatokat villámgyorsan és önzetlenül megosztották a versenyzők. Mindenki okosabb, tapasztaltabb lett, csak éppen a zsákmány nem lett gazdagabb. Pedig hajszálon múlott. Predrag Janković Zmaj, a grockai egyesület elnöke ugyanis nem tud magyarul, nem értette meg, hogy harcsát fogni lehetetlen. Ezért fogott egyet. De nem tudta azt sem, hogy a magyarországi mérőszalag nem nyúlik/zsugorodik képlékenyen – mint bizonyos helyeken nálunk – ezért az ő harcsáját sem toldotta meg spártaiasan egy lépéssel, így két centi hiányzott a boldogsághoz.
Márpedig a verseny fődíja fejedelmi volt. Más tészta, hogy sorsolással nyerte... mellékes, kicsoda. A díjat Engemayer Tibor ajánlotta fel, aki harcsafogó tudását a Pó folyón kamatoztatja. (Aki nemcsak a történelem-, hanem a földrajzórákról is kimaradt: az olasz csizma északi részén.) Engemayer horgászturizmussal foglalkozik, a sors kegyeltje öt napig az ő vendége lesz. Az, akit kisorsoltak.
Ideje hogy eláruljuk, mert máris elárultuk, hogy tíz év után először történt meg a térségben, hogy értékelhető harcsa két forduló alatt sem került horogra. Ennek legkevésbé az örült, aki előre megmondta.
Harcsa nem akadt, csak a szonarok látták, hogy van, és a horgokon máskor több lesz. A kuttyogatómozgalom Varga Nóra személyében újabb hölgytaggal gyarapodott. És megtartották az első kuttyogató-hangversenyt. Ennek győztese Mravík Gábor.
