Előre be nem tervezett biológiaórával kezdődött a Jó Pajtás Liga második fordulója az Aranka partján. Amikor a kishorgászok még csak készülődtek a versenyhez, egyikük felfigyelt, hogy a kézmosáshoz merített vízben rengeteg a vízibolha. A csapatvezetők megállapították, hogy nagy vízibolháról van szó, és a pálya teljes hosszán tele van vele a növényzet. De nemcsak a nagy vízibolhából volt sok, hanem evezőlábú rákból és egyéb alacsonyabb rendű rákból is. Amikor ilyen sok a természetes falat, a horgon felkínáltnak nem szokott nagy keletje lenni. Nem is lett.
Az alvégi egyes poszton horgászó kitűnő képességű Koliger János hamar megállapította, hogy a küsz (sneci, bökle) egyáltalán nem csalható horogra, márpedig ez a hal szokta szállítani a legbiztosabb pontokat. A felvégen a klubcsapat-világbojnoki címmel rendelkező Pálfi Zsolt arra is felfigyelt, hogy a hal rendellenesen, kaotikusan mozog, és nem áll meg semmiféle etetésen. Tehát a szerencsére és az ügyességre kellett hagyatkozniuk kishorgászainknak. A szerencse ugyan forgandó, a gyerekek ügyessége viszont nyilvánvaló. Bebizonyították.
A falánk apró jászokat meglehetősen könnyen begyűjtötték, akárcsak a szórványosan érkező ezüstkárászokat, sügéreket és a hínármező mentén posztoló naphalakat is, mindezt némi bodorkával meg dévérkeszeggel fűszerezték. Ügyességüket a parádés balinfárasztásokkal bizonyították. Amikor ujjnyi halakra belőtt szerelékre (húszas horog, tízes zsinór, hármas spicbot...) félkilós balin fut be, akkor a szerencse addig tart, amíg a hal ráharap. A többi már ügyesség. Kishorgászaink közül ezt a bravúrt Pásztor Csongor, Emil Mihajlov és Illés Róbert is végrehajtották, mégpedig úgy, hogy a hínármezőbe frissiben gereblyézett szűk átjárón keresztül hozták szákközelbe a halat. Zombori Renátó egy testes amurral bánt el hasonló módon.
A versenysorozat tavalyi kezdete óta a többi csapat célkitűzéseként került előtérbe: hogyan legyőzni a kitűnő péterréveieket? Most sikerült. A kiscsoportban a Hajdú Tibor vezette törökbecseieknek (három szektoregyes!), a nagycsoportban pedig az adaiaknak. A kezdetek óta kitartóan horgászó bácsföldváriak Szabó Davor révén megszerezték első szektorérmüket, de gyorsan tanulnak a Budai Mihály által vezetett szabadkai kispecások is, második fellépésük alkalmával szektorbronzot szerzett Cakó Dárió. Két lányka ismét beleszólt az éremosztásba, bronzot nyert Gál Szonya, ezüstöt Milica Sovilj.
A mérést követően rögtönzött haltanóra: a zsákmányból ki kellett válogatni a jászokat (bodorkák és vörösszárnyúk közül nem volt könnyű), és külön kellett visszaengedni őket.
Eredmények – kiscsoport, I. szektor: Bitó Adrián (Törökbecse), 2. Krizsák Mátyás (Péterréve), 3. Gál Szonya (Temerin); II. szektor: 1. Jenei István (Törökbecse), 2. Csonka Bence (Ada), 3. Cakó Dárió (Szabadka); III. szektor: 1. Pavle Kovačević (Törökbecse), 2. Szabó Davor (Bácsföldvár), 3. Varga Dániel (Péterréve); csapatversenyben 1. Törökbecse, 2. Ada, 3. Péterréve; nagycsoport, I. szektor: 1. Koliger János (Péterréve), 2. Müller Krisztián (Temerin), 3. Agócs Bence (Ada); II. szektor: 1. Aleksza Tamás (Ada), 2. Đorđe Marić (Törökbecse), 3. Emil Mihajlov (Elemér); III. szektor: 1. Illés Róbert (Temerin), 2. Milica Sovilj (Elemér), 3. Stefan Đurić (Szaján); csapatversenyben 1. Ada, 2. Temerin, 3. Elemér.
