A Halállomány védelméről és fenntartható hasznosításáról szóló törvény tervezete már tavaly novemberben nyilvános vitára került. Azóta állítólag dolgoztak rajta az illetékesek, de még mindig nem került elfogadásra. Összevetve a tavalyi és az idei alig különböző változatot, felmerül a kérdés: mit nyálaztak rajta álló éven át?
A hatvanoldalasra szerkesztett dokumentum tényleges terjedelme meghaladja a nyolcvanat, de alaposan át kell tetvezni, hogy különbségeket találjunk közötte és a még érvényben levő között. Pedig ez a dokumentum még nem tartalmazza a rendeleteket, a szabályzatokat és még egész sor törvénynél alacsonyabb szintű rendelettel is meg fogják patkolni. Lesz mit olvasni, meg mihez tartani magunkat.
A leendő törvény kötelezi a vízgazdákat, hogy egyetemi végzettségű szakembert alkalmazzanak állandó munkaviszonyba. Biológust, ökológust, állatorvost vagy állattenyésztőt. Dicséretes, hogy a magas fokú tudást be akarják iktatni a halügyekbe. Ugyanakkor kérdés, mennyire helyes a szakmai behatárolás. Példának okáért és akár élcként is: a fejőstehenekre szakosodott egyén mennyire járatos a harcsa szaporodásbiológiájában...
Ugyanakkor rendkívül fontosak azok a szakaszok, amelyek a halőrszolgálat jövőbeni tevékenyéségét taglalják. A törvénytervezet értelmében a halőr hivatalos személy lesz. Ez azt jelenti, hogy jogai, ingerenciái nagy mértékben növekszenek. Nemcsak a vízen és halfogási tevékenységet üzőkre terjed ki hatásköre, hanem a vízen levő úszó alkalmatosságok, a vízparti objektumok, de még az ott levő járművek átkutatására is jogosult (lesz). És ha gubancos az ügy, hívhat rendőrt. A törvénytervezet pontosítja, ki nem lehet halőr. A tiltások jegyzéke tartalmazza azon bűntények felsorolását, amelyek elkövetői nem válhatnak vízparti hivatalosokká. Az erőszakoskodók, az apagyilkosok, a betörők... lehetnek. Mert a tervezet nem mondja, hogy nem.
Távol áll tőlünk ilyeneknek látni halőreinket. Ezért felmerül a kérdés: ez volna az állomány megrostálásának egyetlen elve? Nem mintha az emberek annyira tolakodnának halőrré lenni, de mégis...
Annak ellenére, hogy az elmúlt napokban a tartományi építészeti és környezetvédelmi titkár kifogásolta a törvénytervezetet – csökkenni fog a halállomány gazdagításába beruházandó –, a tartomány illetékessége a vízgazdák irányában jelentősen növekedhet. Képletesen: a titkár odaszólhat a vízgazdának, hogy ne fizessen ötször annyit a felügyelőbizottság tagjainak, mint amennyit halasításra költ. Eddig ugyanis – bizonyíthatóan! – így történt.
A gazdálkodási tervek kidolgozását szabályozó szakaszokat olvasva feldereng annak reménye, hogy a majdani vízgazdák a halasításokat nem tudhatják le némi halgazdasági ponty – és semmi más – kampányszerű vízbeszórásával. Az év elején sok port kavar ivadékmentési huzavonát a törvénytervezet úgyszintén kissé bepelenkázta. Kimondja, hogy a horgászok jelen lehetnek az ivadékmentéseknél, ha megjelenésük költségeit maguk fedezik. Ingerenciájukról azonban nem szól.
A halfogás tiltott módszerei között a kuttyogatás nem szerepel, de egyelőre ne örüljünk. Ezt a témakört korábban sem maga a törvény, hanem egy másik dokumentum szabályozta. Lényegi változás nincs, többnyire smink.
A legfogasabb kérdés: mennyien vannak a parlamentben, akik a törvény elfogadásakor erről érdemében tudnak majd vitázni. Ha nem, akkor a tervezet törvénnyé „fajul”, mi pedig kereshetünk magunknak boldogabb horgászvizeket.
