Amikor 2013 januárjában a Tiszakedvelők 63-as Klubja az első menyhalfogó verseny megtartására készült, a meghívók „világbajnokságon való részvételre” invitálták a horgászokat. Az elnevezést még a szervezők sem vették komolyan, de tekintettel arra, hogy másutt ilyen jellegű versenyt nem szerveznek, viccnek jó volt. Aztán a verseny is jóra sikeredett. És már akkor – egy népes magyarországi meg egy kisebb horvátországi különítménynek köszönhetően – nemzetköziként indult. A hétvégén megtartott harmadik menyhalfogóra immár hét országból érkeztek versenyzők, a legtávolabbi Angliából. Az időközben rendszeressé vált olasz és német fellépők, valamint a kezdetek óta jelen levő magyar és a horvát csapatok mellett az idén első alkalommal a Felvidék is képviseltette magát a Délvidéken; Wollent József az Ipoly-völgyéből érkezett. Az új ország képviselőjének megjelenése nem kerülte el a szervezők figyelmét, és oklevéllel jutalmazták a részvevőt. Kilábalva a figyelmesség okozta zavarból, a vendég megállapította, hogy itt első nekifutásra hibátlanul írták le a nevét. Ez azonban csak szombaton este történt, most még pénteknél tartunk.
A Tisza-parti menyhal-világbajnokosdi ugyanis bő nappal előbb kezdődik, mint a szimpla halfogás. A részvevők ugyanis ennyivel korábban érkeznek. És veszik a lendületet. Ez alatt nem arra gondolunk, hogy a hivatalos edzésnek nevezett pálya- és halállomány-vallatás már pénteken kezdődik – a célkitűzésnek megfelelő komolysággal –, hanem arra a tényszerű dologra, hogy a rendezvény a vidék hangulatát, nem pedig halállományának vámolását helyezi előtérbe. A részvevők többsége évente egyszer – itt! – találkozik hasonlóan gondolkodó, érző és viselkedő, de távoli vidékekről és más országokból érkező sporttársakkal. Nem az emeletes zsákmány a cél, hanem a hangulat. A horgászturizmusnak egyre több figyelmet szentelő Óvilág rájött, hogy a heti fáradalmakat a vízparton lehet legkönnyebben kiszellőztetni. A szóban forgó műveletet elősegítő hangulatgyártás terén az utóbbi években Törökbecse nagyipari központként iratkozott fel a célnak megfelelő helyszínek jegyzékére. Adott esetben azáltal, hogy bele sem szólt.
A menyhalfogó világbajnokságot ugyanis a Tiszakedvelők 63-as Klubja szervezi, az önkormányzat pedig ráérzett, hogy ezt jól csinálják, ezért támogatja. Mivel Dragan Vukotić Vukota, a Vodomar 05 vezetője és Jovo Popović, a Tiszakedvelők 63-as Klubjának elnöke lelkes csapatával szabályszerűen tető alá hozza a rendezvényt, a helyi elöljárók belátták, elég, ha felsorakoznak mögöttük. A község juttat nekik némi támogatást, és nem szól bele semmibe. A megnyitón Saša Šućurović törökbecsei polgármester – ahogy illik, megjelent – három mondatban üdvözölte a vendégeket, majd elvegyült a tömegben, később pedig a frissiben készült kolbászt sütötte a tárcsán, akár a többiek. Ennyi.
A rendezvény azáltal keltette fel a magas szinten hozzáértők figyelmét, hogy négyórás horgászásra sikerült kétnapos rendezvényt építeni. Ilyen ebben az iparágban korábban nem volt. Ha csökönyösen ragaszkodnánk az időrendhez, az nagy vonalakban így fest: pénteken délelőtt, egészen a késő délutáni órákig gyülekezés, bejelentkezés, társalgás; válogatott vegyes falatokkal meg italokkal „hozd magaddal” alapon; egy-egy üst babgulyás meg pörkölt, amennyi beléd fér alapon; késő délután kötetlen horgászás pályavallatás gyanánt, aki akarja alapon; görbe éjszaka, ki meddig bírja alapon...; szombat reggel bánáti disznótor a bácskai parton; kolbászkészítés, töpörtyűsütés, sonkakóstolás; tamburások, rezesek; díszvendégek (Vladimir Grbić röplabdázó, Mladen Krstajić focista, Goran Podlipec színművész-műsorvezető); délután háromtól este hétig a verseny, zsákmánymérlegelés; este díjátadás, buli... senki sem ellenőrizte meddig; közben a „leghihetőbb horgásztörténet” előadása, melyben a temerini Oláh Árpádnak nem akadt méltó vetélytársa; vasárnap reggel hurka- és svarglikóstoló, meg búcsúzkodás délig.
Ami magát a horgászást illeti, futólag: az edzésen, akárcsak tavaly, a nagykikindai Slobodan Galić diadalmaskodott, négy menyhala több mint két kilót nyomott, és további öt horgásznak volt zsákmánya. A hivatalos versenyben Predrag Strikić diadalmaskodott négy hallal (1,22 kg), második Rade Mitrović kettővel (0,82 kg), harmadik a temerini Csernák Csaba a verseny legnagyobb halával (0,76 kg), Papp Annamária (igen, hölgy is volt a mezőnyben) és Rade Komazec egyaránt 0,48 kg-os zsákmányt jegyzett, míg Ljubodrag Stefanović (Magyarittabé) és Varró Zoltán (Szarvas) zsákmánya is negyvendekás volt fejenként; Jovica Šipka 36 dekás menyhalat fogott... De! Akadt témaidegen versenyző, aki egy kősüllőt és két termetes süllőt fogott, meg olyan is, aki két jókora magyar bucót zsákmányolva helyezés nélkül maradt. Hal tehát volt, de a történet nem róla szól.
Négyórás horgászás, a többi – Seress Rezső után szabadon – Szeressük egymást, gyerekek! Az eseményről tudósító három tévéállomásnak nyilatkozva dr. Dezső István, a szarvasi Víz-Hal-Ember-alapítvány alapítója mondta ki a lényeget. „A kezdetek óta jelen vagyunk a törökbecsei menyhalfogón. Amellett, hogy itt őszinte barátokra találtunk, folyamatosan tanuljuk, hogyan kell rendezvényt szervezni.”
