Szlovákiában jártunk – A legújabb kimutatások szerint a Csallóközben, ha a gazda nem akarja parlagon hagyni a földjét, hektáronként 205 euró kárt okoz magának, ekkora a vesztesége – A cukorgyárat valamely külföldi vállalat vásárolta meg, de mint nagyon hamar kitetszett, nem azzal a céllal, hogy a termelést felfejlessze, hanem, hogy felszámolja
Amíg az ember nem lép túl falujának határán, nem hagyja el országát, nem ismerkedik meg tágabb környezetének életével, addig úgy tartja, a maga baja, gondja a legnagyobb a világon. Széles e hazánk mezőgazdászai nap mint nap ádáz harcot vívnak a megélhetésért, ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. A mag földbe juttatását követően az eget szemlélik, és az Istent kérik, tartsa meg és jó hozammal áldja meg két kezük munkáját. A vajdasági zsíros földben elhelyezett magról az égiek kegyeskednek, ám a gazda öröme nem sokáig tart. Az agrárpolitika közbeszól. A parasztember szembesül az immár könyörtelenné vált piaci feltételekkel, és a felvásárlók kénye kedvének van kitéve. Annyiért értékesítheti portékáját amennyit kínálnak neki, mert ugye az az úr, aki fizet.
Nemrégiben külföldön, történetesen Szlovákiában jártunk, az ország nyugati részén, a Csallóközben, ahol a kontinens egyik legjobb minőségű termőföldje van. Azt mondják a helybeliek, csak ki kell ejteni a magot, és már terem is. De amint hallani lehet az ottaniaktól, feltevődik a kérdés, minek. Minek termelni, ha a termény senkinek sem kell, minek a földet túrni, ha azzal csak magunknak okozunk kárt, és veszteséget halmozunk. A Dunaszerdahely környékén élők már szinte felhagytak a termeléssel, pedig nem is olyan rég, az Európai Unióba való csatlakozás előtt, a rendszerváltást megelőzően, ha valahol igen, akkor a Csallóközben volt érdemes cukorrépát vetni. A kiváló föld meghozta jutalmát, a feldolgozóiparnak is akadt munkája bőven.
Ám az uniós csatlakozás után fordult a kocka. A szlovák állami tulajdont privatizálták. A cukorgyárat valamely külföldi vállalat vásárolta meg, de mint nagyon hamar kitetszett, nem azzal a céllal, hogy a termelést felfejlessze, hanem, hogy felszámolja. A gyár foglalkoztatottjai utcára kerültek, a felszerelést szétszerelték, az üzemet lebontották, és az egész gyárat a föld felszínével tették egyenlővé. A cukorgyártásban már senki sem látott fantáziát, a cukorrépa pedig már egyáltalán nem kellett. Az új tulajdonos tett arról, hogy oldja a gazdák torkában felgyülemlett keserű szájízt, és teájuk ízesítésére külföldről, történetesen Franciaországból hozatott be kristálycukrot. Minek idehaza is bajlódni, ha már van külföldi! A szlovákiai parasztember azóta egyre kevesebbet hasítja a barázdát, mert nem érdemes. Többet ér, ha rá sem lép a földjére, mert ha ezt megteszi, csupán veszteséget termel. A legújabb kimutatások szerint a Csallóközben, ha a gazda nem akarja parlagon hagyni földjét, hektáronként 205 euró kárt okoz magának, ekkora a vesztesége. Hogy a jövőben is műveletlen marad-e Európa egyik legjobb termőföldje, az más kérdés, talán az uniónak lehetnek még tervei.
Ilyen történetek hallatán a vajdasági gazda lesüti a fejét, nyel egyet, ostorával az igája közé csap, és megy tovább, mert ő még taposhatja őseinek földjét. Ha kicsi haszonnal is, de termelhet.
