Hétről hétre bebizonyosodik: a szerbiai mezőgazdaságot hatalmas zűrzavar jellemzi. Legújabban az olajnövények felvásárlási ára igazolja az állítást. Azzal kezdődött, hogy az étolajgyárak a literenként 130–140 dinárért árusított étolaj árleszállítására kaptak felhívást a kormánytól, amely azzal fenyegetőzött, hogy az árutartalékokból a mostani eladási árnál jóval olcsóbb étolajat bocsát a piacra. Erélyes tiltakozásra talált a kezdeményezés, hogy bizony az árak nem mehetnek lefelé, de a Victoria Group egy új márkanevet viselő étolajat bocsátott a piacra, melyet literenként 80–85 dinárért árusítanak, s máris letörte az árakat. Az étolaj ára a literenkénti 80 dinár körül állapodott meg. Ezzel is bebizonyosodott, hogy a hazai feldolgozóipar eddig (de valószínűleg ezután is) saját belátása szerint alakította az árakat, gazdasági indok nélkül falazgatta őket, rakta zsebre a profitot. Ki tudja, milyen érdek és kinek az érdekeltség húzódik meg a literenkénti 130–140 dináros étolajár mögött? Talán egyszer majd erre is fény derül.
Az étolajgyárak azzal érveltek, hogy tavaly drágán fizették a nyersanyagot, drága kölcsönöket vettek fel a bankoktól, hogy kifizethessék a termelőket, s hogy az idén bizony jóval alacsonyabb felvásárlási árat fizetnek a napraforgóért, ami be is bizonyosodott, hiszen 13 dináros kilónkénti áron kezdték a felvásárlást.
A hazai feldolgozóipar a termelők tudatlanságára és szervezetlenségére alapoz. A Victoria Group keretében működő Victoria Logistic a múlt héten közölte a végleges árat, amit a napraforgóért fizetnek. Eszerint az olajnövény kilogrammjáért 16 dinárt adnak, a szójáért viszont 23,5 dinárt, amihez hozzászámítódik még az áfa (ami nagyjából 25 dinárnak felel meg). A Victoria Groupból a végső felvásárlási árak meghatározásakor olyan érvelés is elhangzott, hogy az árak meghatározásakor a budapesti tőzsdét vették alapul, azaz, hogy ott a napraforgó tonnánként legfeljebb 187 euróba kerül. Utánanéztünk, és kiderült, hogy a napraforgó legújabb ára tonnánként 53 000-től 57 000 forint/tonna, ami nagyjából a 210 eurós árnak felel meg. Tehát a hazai termelőktől kilónként 3 dinárt elloptak, még akkor is, ha a külföldi tőzsdéken elért ár csupán irányadó értékű.
A szójával más az eset, különösen a hazaival. Szerbia, azaz Vajdaság egyik ritka olyan oázis a világon, ahol a megtermelt szója még nem génkezelt. Ennek különös értéke van, mert az ilyen szója tonnánként 50–100 euróval drágább, mint az amerikai vagy brazíliai. Persze az is közrejátszott a felvásárlási árak kialakításakor, hogy számtalan felvásárló jelentkezett a piacon, a kis takarmánykeverőktől az olyanokig, mint a Victoria. Előbbiek elrontották a nagyok számításait. Fontos azt is tudni, hogy a felvásárlók Újvidék környékén például már többet fizetnek a szójáért, mint a Victoria, azaz kilónként 26,25 dináros alapárral számolják el azonnali kifizetés esetén, vagy van egy másik lehetőség, megvárni az aratás végét, a jövő hónap elejét, amikor majd a hozamoktól függően kikerekednek a végső árak.
S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az Újvidéki Terménytőzsdén már két héttel ezelőtt a szója ára átlépte a kilónkénti 30 dinárt. Bűvös kör, amelyből nem lehet kilépni, a melyre nem lehet magyarázatot adni. Könnyen beszélnek a nagy felvásárlók „az erő pozíciójáról”, például a Victoria, amely itthon mintegy 400 ezer tonna olajnövényt vásárol fel, és amely termelésének több mint a felét az európai unióban értékesíti. Nem vitatva el azt, hogy a Victoria korszerű és minőséges feldolgozási kapacitásokkal rendelkezik, mégis feltehető a kérdés: vajon hogy sikerült röpke néhány év alatt fölfejlődnie egy ismeretlen vállalatból regionális játékossá?
