Gazdasági szempontból az utóbbi hónapokat jelentős ingadozások, kedvezőtlen külső és belső körülmények, a kockázati tényezők sokasodása jellemezte. Az elsődleges becslések szerint azonban az első negyedévben sikerült 3 százalék körüli GDP növekedést produkálni Szerbiában. A tiltakozó megmozdulások, a blokádok, a belpolitikai fejlemények nem járulnak hozzá a tőkebefektetéseknek kedvező légkör kialakulásához. A hazai és a külföldi befektetőkre is ilyenkor a kivárás a jellemző. Minden társadalomban, a világ legrendezettebbnek tartott államaiban is vannak gondok, megjelennek nem kívánatos jelenségek. Ezek ellen fel kell lépni, vissza kell metszeni a társadalom vadhajtásait. Az viszont ellentétes a közösség érdekeivel, hogy a meglévő kedvezőtlen külső körülményeket belső bizonytalansággal megspékelve járuljanak hozzá valakik, egy komolyabb gazdasági válság kialakulásához. Ez gyorsan az általános életszínvonal romlását hozhatja, a nyugdíjak, bérek reálértéke csökkenhet, akár a kifizetésük is veszélybe kerülhet. A munkanélküliségi ráta növekedését is okozhatják a fejlemények.
Az idegenforgalomban már markánsan megmutatkoztak a következmények, a vendéglátók panaszkodnak, de az ipari termelés sem produkál jó eredményeket. A múlt év egyik jó híre volt, hogy a hitelminősítők befektetésre ajánlott kategóriába sorolták be országunkat, most viszont a jelentéseikben a kockázatokat mérlegelik. A külföldi tőke beáramlása elmaradt a vártnál az utóbbi negyedévben. Az utak, hidak közlekedési csomópontok lezárása nehezíti sokak helyzetét. Az emberek nem tudnak, vagy nehezebben tudnak eljutni munkára, az áruszállítás költségeit is megnövelik az ilyen fejlemények. Azok, akik ebben részt vesznek, esetenként nem tudják, mit jelent mindez, mit mulasztunk, szalasztunk el. Akik viszont a háttérből, takarásban maradva próbálják meglovagolni a helyzetet, és szítani az elégedetlenséget, talán éppen az is a célja, hogy a munkanélküliség növekedése, a bérek és nyugdíjak vásárlóerejének csökkenése és egyéb kedvezőtlen folyamatok a tiltakozók táborának növekedését okozza.
Az utóbbi hónapokban a külföldi turistafoglalások csaknem harmadát lemondták a foglalók, a kongresszusi turizmus esetében ez az arány 40 százalék körüli. De nemcsak a szállodák, hotelek, szállásadók érzik a következményeket, hanem a turizmushoz szorosan kapcsolódó szektorok is. Az autók bérbeadásával foglalkozók, az utazásokat, kirándulásokat, diákkirándulásokat szervező ügynökségek is megszenvedik. Az egyetemisták által felvonultatott egyik transzparensen azt olvashattuk, hogy a „GDP nem törli le a könnyeinket”. A gazdasági növekedés valóban nem támasztja fel az áldozatokat. A visszásságok, anomáliák kiküszöbölését nem kell olyan egyszerű polgároknak a nehéz helyzetbe hozásával „kierőszakolni”, akik semmivel sem vádolhatóak. Talán most még nem tartunk ott, hogy a kedvezőtlen trendeket ne lehetne megfordítani, vagy legalább mérsékelni. Talán még a tanév is megmenthető az egyetemeken és a munkabeszüntetéssel tiltakozó iskolákban. Sajnos, ha közvetlen nem is, közvetett hatása biztos lesz az oktatás területén történteknek is a gazdaságra.
Olyan becsléseket, elemzéseket olvashatunk, hogy az első negyedévben a becsült 3 százalékos gazdasági növekedés 3,8 százalékos lehetett volna, ha nincsenek blokádok. Ami kimaradt, vissza nem térő lehetőségnek tekinthető. A NIS elleni szankciókat csak halasztani sikerült, az amerikai adminisztráció pedig éppen vámokat vezet be a szerbiai exporttermékekre. Februárban az ipari termelés éves szinten 1,8 százalékos visszaesést mutat. Azon belül a feldolgozóipar teljesítménye 2,5 százalékos csökkenést mutat az egy évvel korában jegyzett szinthez mérten. Ha figyelembe vesszük, hogy az európai autóipar szintén súlyos gondokkal küszködik, feldolgozóiparunk egy része pedig beszállítóként kötődik hozzá, akkor felsejlik, hogy külső okok is vannak, de talán mégsem kellene azokat a belső bizonytalanság gerjesztésével is „megtámogatni”.
Nyitókép: Pixabay
