A rombolási-fejlesztési hullám már vagy egy évtizede elérte a Telep városrészt. Hihetetlen ütemben bontják le egymás után a régi, leginkább a második világháborút megelőző időszakban épült családi házakat. Helyükre sokemeletes, ripsz-ropszra felfalazott, a betonvázat általában égetett téglákat ábrázoló imitációval, műanyag falakkal borítják be. Mondani sem kell, hogy a valamikor legfeljebb egy családnak életteret biztosító helyre hirtelen bezsúfolt, legalább tízszer annyi lakó mennyire csökkenti az életminőséget a környéken, és ebben az esetben nem csak a parkolóhelyek hiányáról beszélünk.
A „hihetetlen fejlesztés” kifejezés az eszement, azonnali lakásépítést jelenti, a többi, aminek egy tervezett, átgondolt, urbanisztikai újítást kellene jellemeznie, általában elmarad. Például a zöldítés. A családi házaknak udvaraik, kertjeik voltak, fákkal, bokrokkal, ezek helyére általában lebetonozott parkolóhelyek kerülnek, és gyakran még a szemeteskukának sem jut hely. Teljes városnegyedek tűnnek el, mint amilyen a Verseci és a Bogdan Šuput utcák közötti lakórész volt, helyükre kaszárnyaszerű, összefüggő betonszörnyetegek épülnek, amelyekben a lakóegységek száma a tervezettnél és engedélyezettnél mindig jóval nagyobb.
Fotó: Dávid Csilla
A legújabb fejlesztésnek a József Attila, valamint a Cirill és Metód utca kereszteződésénél lehetünk szemtanúi. A gépek már lebontották a sarokrészt, kezdődhet az általában többemeletnyi mély, a jövőben garázsként szolgáló árok kiásása. Ez a leghosszabb és legköltségesebb része mindegyik építkezésnek, ezért a beruházók – ha csak tehetik – mellőzik vagy lerövidítik az időmegtakarítás és a mielőbbi profitbezsebelés céljából.
Nyitókép: Fotó: Dávid Csilla
