2024. július 17., szerda

A tejtermelőket semmi jóval sem kecsegteti a tulajdonoscsere

Csöbörből vödörbe

Talán sokakat meglepetésként ért a hír, hogy a Salford, a Danube Foods Group holding tulajdonosa, amely a szerbiai tejipar 40 százalékát bitorolja, eladni készül a vagyonát. A jól értesültek azt is tudni vélik, hogy a francia multinacionális vállalat, a világszerte jól ismert Danone a lehetséges vevő. Talán a tejtermelők reménykedni kezdtek valamiben, amikor felröppent a hír, hogy gazdát cserél majd a tejipar többségi tulajdonosa, de rögtön szólnunk kell, hogy semmi jóval sem kecsegtetik őket, hiszen a mostani tulajdonos monopolhelyzetben volt, s most ugyanarra készül, hogy a tulajdonában lévő tejipari ágazatot átadja egy másik cégnek, persze jó pénzért. Ezzel mit sem változik a helyzet, mondhatjuk úgy is, hogy csöbörből vödörbe kerülünk. Érdekes módon a Salford nagyvállalatról még tavaly januárban a Köztársasági Versenyvédelmi Hivatal megállapította, hogy megengedhetetlen monopolhelyzetet élvez a szerbiai piacon, s ezt hallván az érintett fél nyomban kijelentette, hogy ők bizony elhagyják Szerbiát, ha a Legfelsőbb Bíróságon nem semmisítik meg a monopolellenes bizottság fent említett határozatát. Ők ezt a jelekből ítélve fenyegetésnek szánták, lehet, hogy azért tettek ilyen nyilatkozatot, mert valaki valamilyen ígérettel kecsegtette őket, s elég erősnek és bátornak érezték magukat ahhoz, hogy zsaroljanak. Később aztán kiderült, hogy félreismerték a helyzetet, s most igyekeznek megválni a vagyontól. Sőt mi több, még olyan meggondolatlan kijelentés is elhangzott Slobodan Petrović, a Salford igazgatója részéről, hogy ők erre az egész üzletre ráfizettek, mert 2003-ban feltőkésítették a tulajdonukban lévő tejgyárakat, amelyek akkor 200 millió eurót értek, majd befektettek újabb 220 millió dollárt abban a reményben, hogy számításaik szerint a tejgyárak legalább félmilliárd eurót értek. Ez alapján nem nehéz kiszámítani, hogy milyen részesedésre és haszonra számítottak. Állítólag az volt a tervük, hogy minden befektetett euró után a szerbiai tejiparban legalább fél eurós haszonra tesznek szert. Nos, mint utólag kiderült, ez állítólag nem jött be nekik. Azért senki sem sajnálja őket, mert egy multicég biztos nem kezd meggondolatlanul üzletelésbe, s szinte mérget vehetünk rá, hogy nekik igenis nagy hasznuk volt ebből az üzletből.

Az viszont biztos, hogy a mi tejtermelőinket tönkretették, hiszen a felvásárlási árat 20 dináros szinten tartották, viszont a tej és a tejtermékek kiskereskedelmi ára az egekbe szökött, ami miatt a fogyasztás mindinkább elapad. Pedig így sem dicsekedhetünk különösebben azzal, hogy sok tejtermék talál gazdára nálunk, hiszen évente 60,3 liter tej fogy, míg az európai unió országaiban ez a fogyasztási arány 82,5 liter. Ha az össztejtermékek fogyasztási mutatóját vesszük alapul, akkor nálunk 83,6 liter tej fogy el évente, viszont az európai országokban átlagban 245 liter, Németországban például 308 liter. Mivel a kereslet folytonosan csökkent, így a valamikori 2 milliárd liternyi évi tejhozam helyett ma már csak 1,5 milliárd litert termelünk. A tejtermelőket még külön sújtja az, hogy a tejtámogatás folyton késik, nem tudják megfizettetni az átadott termék árát, nagy beruházásokba kezdtek, bővítették a jószágállományt, s most nem tudnak mit kezdeni a tejjel. Magyarán: katasztrofális a helyzet. A beígért kedvezményből semmi sem valósult meg. A kistermelőket szinte teljesen befojtották.

Most jön majd a Danone, amely minden bizonnyal magáénak tudja majd a Danube Foods Group holding keretébe tartozó belgrádi Imleket, az újvidéki, a szabadkai, a zimonyi és a zaječari tejgyárat, valamint a verseci, a hódsági, a šidi, a čačaki, a požarevaci és a kraljevói üzemeket is. Ha mindezek a Danone tulajdonába kerülnek, akkor a monopolhelyzet megszüntetése terén már megint nem történik semmi, vagy talán jobb, ha úgy mondjuk, hogy a Danone piaci monopolhelyzetet vásárol magának. Ezenfelül még a Szerbia és Oroszország közötti szabadkereskedelmi egyezménynek köszönhetően, termékeivel megjelenhet az óriási orosz piacon is. Okosan kamatoztathatják a befektetett tőkét, gyarapíthatják az amúgy is multinacionális cég hatalmas vagyonát, viszont arra biztos nem számíthatunk, hogy magasabb felvásárlási árat kínálnak a tejtermelőknek, s jobban odafigyelnek arra, hogy a kistermelők fennmaradhassanak. Úgy tűnik, hogy a multik jönnek, megszedik magukat, és továbbmennek.