Az utolsó őszi hónapban már nem virágzik jelentősebb mennyiségű mézelő növény. A méhcsalád életében beköszönt az az időszak, amikor a legkevesebb a munka
Ebben az időszakban a méhcsalád dolgozóméhekből és az anyából áll. A heréket az előző hónapok folyamán már kiűzték a kaptárból, mivel azoknak a tél folyamán nincs semmilyen feladatuk, fenntartásuk viszont tetemes mennyiségű élelmet emésztene fel. Amennyiben mégis nagyobb számú hereméh található a közösségben, az annak a jele, hogy az anyával valami gond van.
A nap nagy részében a méhek a fürtben tevékenykednek, csak akkor hagyják el azt, amikor kicsit felmelegszik az idő. Ekkor az idős és a fiatal méhek is kirepülnek a kaptárból, úgynevezett tisztuló repülést végeznek, hogy kiürítsék bélsarukat, ami ellenkező esetben egész télen a szervezetükben maradna, komoly egészségügyi problémákat okozva. A telelő fürt kialakulása függ a kölső hőmérséklettől, de a méhcsalád népességétől is. Az erős közösségek 7 oC alatti hőmérsékletnél húzódnak fürtbe, míg a gyengébb, néptelenebb családok már 13 oC-nál.
November elején az utolsó fiatal méhek is kikelnek, amelyek majd kora tavasszal, a friss fiasítás gondozásában jutnak szerephez. Meleg, stabil időjárás esetén ez a folyamat akár november közepéig, végéig is elhúzódhat, míg hideg ősz esetén már október végére lezajlik. A kaptárok felnyitása ebben az időszakban már nem megengedett, a méhész ezzel csak megzavarná a közösség nyugalmát.
Amennyiben e hónap folyamán és a következő időszakban a nappali hőmérséklet gyakran emelkedik 14 oC fölé, a méhek gyakrabban végeznek tisztuló repülést, ami egészségügyi szempontból jó, viszont a méhek aktívabbak, így több élelmet is használnak, hamarabb elfogyasztják a téli élelemkészletet.
Ha a méhész elmulasztotta idejében elvégezni a gyengébb családok felerősítését cukorszörppel, megteheti azt most is, azonban a folyékony táplálék helyett cukorlepényt kell használni. A mézből és porcukorból gyúrt lepényt a telelőfürt fölé, a keretekre kell helyezni, így a méhek nagy hideg esetén is hozzájuthatnak a táplálékhoz.
Sokan ebben a hónapban újságpapírral és kartonokkal szigetelik a kaptárokat a hideg ellen. Ez nemcsak esztétikailag rontja a méhes képét, de szükségtelen is, sőt ellentétes a méhek szükségleteivel. Fontosabb a megfelelő ventiláció kialakítása, a becsomagolt családoknál a keletkező pára ugyanis lecsapódik, megnövekszik a kaptárban a nedvességtartalom, ami különböző gombás megbetetgedések melegágyát képezi. A hideg kevésbé árt a méheknek, az alacsony hőmérsékletre érzékeny fiasítás pedig majd csak tavasszal jelenik meg.
Fontos, hogy a méhesben teljes nyugalom legyen. Meg kell akadályozni a házi- és a vadállatok bejutását a méhesbe. Ügyelni kell továbbá a kijárók tisztaságára, az elhullott méheket, vagy éppen a jeget, havat el kell távolítani a röpnyílásból, ezzel is elősegítve a megfelelő ventiláció kialakulását.
A méhésznek lényegesen kevesebb munkája van a méhek körül, mint a főidényben. Ezt ki kell használni a kaptárok készítésére, javítására, viaszolvasztásra, illetve a méhészeti eszköztár felújítására. Nem utolsó sorban a szabad időt tanulásra is lehet használni. A méhek világában, a méhészetben mindig akad újdonság, hiszen a világon egyik rovarral sem foglalkoznak annyit a tudósok, mint a méhekkel. (Sz. A.)
