Kedves barátnőm, Klári keresett fel otthonomban a múlt héten. Felköszöntött, és gyönyörű ciklámennel ajándékozott meg, ami olyan volt, mint a mesebeli Piroska sapkája. A férjemtől kapott rózsaszínű virág mellé helyeztem. Mérlegelni kezdtem, melyiküké is a szebb, de ezt most em árulom el, mert a két drága ember, akik tiszta, jó szándékkal ajándékoztak meg, megsértődne, ha bármelyikük virágát szebbnek tartanám a másikénál. Eszembe jutott, hogy nagylány koromban, azt néztük, kitől kapunk nagyobb csokit, mert az biztosan jobban szeret, mint a másik. Most már tudom, hogy ennek semmi köze a valósághoz, de a történet megfordult a fejemben. Éppen a barátnőimmel, Sárival, Klárival és Rozival elmélkedtünk a témával kapcsoltban. Annak idején, amikor szülinapunk volt, a legényektől kapott ajándékok alapján találgattuk, hogy ki kinek lesz a férje. Például az a legény, aki kristályt ajándékozott, ami annak idején nagy dolognak számított, bizonyára nagyon komoly szándékkal lépett be a házba. S már is jósolgattuk, hogy jövő ilyenkorra gyűrűt fog hozni.
Klárit inkább a dísznövények teleltetése érdekelte. Szerette volna a helyszínen megtekinteni azt, amiről a múltkor írtam. Sejtelmesen a növények állapotáról érdeklődött, mert szerinte nála folyamatos a levélsárgulás.
– Érdekel, hogy a valóságban hogyan is néznek ki azok az általad leírt növények. Nem titkolom, nálam úgy látszik baj, van – folyamatosan sárgulnak, hullatják a leveleiket. Csak azt nem értem, hol tévedek?!
– Jó, nézzük meg, aztán elmegyünk együtt és megvizsgáljuk a Te virágaidat is – javasoltam.
Miután kedvesen elcseverésztünk egy csésze kávé és egy szelet szülinapi torta mellett, felkerekedtünk, és máris mint két doktor jelentünk meg a helyszínen. A barátnőm férje néhány frappáns megjegyzést tett. A bűnügyi rendőrséggel, majd a jósnővel hasonlított össze bennünket, de amikor rájött, hogy számunkra mindez csöppet sem mulatságos, nem színezte tovább a helyzetet. Távozott. Mi pedig szépen, annak rendje-módja szerint sorba vettük a növényeket.
–Yucca vagy pálmaliliom. Szerintem ezt túlöntözted.
– Tiltakozom – felelte a barátnőm. Hisz csak hetente egyszer locsolom.
– Igen, elhiszem, de a számára túl meleg levegő és a locsolás levélvesztéshez, sőt az egész növény kirothadásához is vezethet. Tudni kell, hogy a Yucca sivatagi növény. Ne öntözzünk megszokásból, havonta csak egyszer locsoljuk. Figyelembe kell vennünk, hogy minden növénynek más az igénye. Látod a mellette álló dracénát is vele azonos módon kell kezelni. Ha nem locsolod őket minduntalan, szeretni fogják egymást. Ezeknél nem is láthatod, hogy gond van, hiszen a földjük már száraz, ám a törzsük még tele van vízzel. Ilyenkor megkezdődik egy rothadási folyamat, megpuhul a törzs és a levelek barnulni kezdenek, majd az egész növény elpusztul. A dracéna sem szereti a túlzott locsolást, sem a meleget. Lepotyogtatja a leveleit. Mindenképpen 20 fok alatt, inkább 15 fokon kell tartani. Távol a melegítőtestektől.
– Nézd a páfrány és az aszparágusz is milyen kókadtnak látszik.
– Ne is haragudj, ezek a növények zárt helyiségbe kerültek, de nem bírják a száraz levegőt. Keress számukra egy olyan sarkot, ahol párologtatót helyezel el. Nagy cserépaljat, tele kavicsokkal. Minden erőddel azon legyél, hogy a levegő páratartalmát szinten tartsd. Látom, a páfránynak már teljesen lehullott a levele. Félő, hogy tavaszig nem lesz rajta segítség, de ne dobd ki, mert tavasszal, ha az idő megengedi, kiülteted a kiskertbe, és gyönyörűen ki fog hajtani. Vedd úgy, mintha téli álmát aludná.
– Ezt szeretem benned, Katinka, hogy mindig olyan pozitív vagy. Biztatsz még akkor is, amikor már úgy gondolom, vége. Majd kihajt tavaszra,… ez igen. Komolyan mondom, jó hallani. Már majdnem kidobtam. Nagyon szép volt, amikor behoztam a kertből, most pedig kopasz.
Begdöbbentem, amikor a fikusz felé fordultam. Csak a hegye maradt meg. Azt hiszem megfázott. Klári bevallotta, későn hozta be, már esni kezdett a hó.
Vigyázzunk a növényeinkre! Várom olvasóink leveleit, kérdéseit is.
Baráti üdvözlettel
Kertész Katinka
