Közeleg az év vége, s azzal együtt az új, 2010-es költségvetés meghozatalának az ideje. A kulisszák mögött valószínűleg már bősz csaták zajlanak az új költségvetés sarokszámairól. Hogy e birkózásba az általa képviseltek érdekeiért síkra szállva milyen eséllyel vághat bele az agrártárca, abból az előjelek és a tapasztalatok alapján következtethetünk
Akik az idén a mezőgazdasági büdzsé növelésével számoltak, azok jól elszámolták magukat. Az agrártárcának járó költségvetési juttatást a kétszeri csökkentéssel közel a felére zsugorították, amely így mindössze 2,2 százalékban részesül a szerbiai büdzsé egészéből. Az európai országokban ennek legalább kétszerese a részesedési arány (az EU közös költségvetésének pedig csakanem a fele az agráriumot illeti meg), ami – mivel az itteninél jóval nagyobb államkasszákról van szó – összegben kifejezve a sokszorosát jelenti a szerbiai agrárköltségvetésnek. Ez az agrártámogatásokra is érvényes. Miről szól tehát a tapasztalat? Arról, hogy a régi beidegződés szerint, a szerbiai politikai elit a válság és a rossz kormányzás terhét előszeretettel a kiszolgáltatott rétegekre, köztük a gazdatársadalomra terheli. Ezt igazolta a költségvetés áprilisi módosítása is: miközben 9 százalékkal növelték a büdzsét, a mezőgazdasági részét 26 százalékkal csökkentették.
Akár rossz előjelnek is tekinthetjük ezt, hiszen a kiszivárogtatott adatok alapján a 2010-es büdzsé kiadási oldala legalább 5 százalékkal lesz magasabb a 2009-es módosított költségvetés kiadási tételeinél, amiből – az áprilisi gyakorlat alapján legalábbis – a mezőgazdasági büdzsé további csökkentését sejthetjük. De ne legyünk rosszmájúak! A mérvadó politikusok kivétel nélkül a mezőgazdaságra szánt összegek növelését helyezték kilátásba. Ezt ígérte Mirko Cvetković kormányfő és Mlađan Dinkić kormányalelnök is. De innentől kezdve már visszatérhetünk a tapasztalatok számbavételéhez. A tapasztalatok ugyanis arról szólnak, hogy a vezető politikusok részéről adott ígéretek, ha a mezőgazdaság a téma, rendszerint csak ígéretek maradnak, szavakból pedig nem lehet gépparkot fenntartani és újratermelési alapanyagokat vásárolni.
Ezt akár a gazdatársadalmat megosztottan képviselő gazdaszervezetekről is elmondhatjuk, akik most 6 százalékos részesedést követelnek a költségvetés egészéből, ami 45,5 milliárd dinárt jelentene a jelenlegi 15 milliárd helyett. Ezzel a követeléssel nincs is semmi gond, hiszen – a mezőgazdasági ipari ágazatot nem is számolva – az agrárium részesedése a hazai össztermék megtermelésében ennek legalább a kétszerese. Magyarán csak a felének a visszajuttatását kérik, mint amivel az ágazat tisztán hozzájárul az ország évi jövedelmének a megteremtéséhez. Nem a követeléssel, hanem a részekre szakadt, komolyabb összefogásra képtelen agrárszervezetek érdekérvényesítő képességével van a baj, akik a jelek szerint ugyanúgy megragadnak a szavaknál, mint a kormány képviselői. Amíg az utóbbiak csak ígérgetnek, addig ők a médiát szócsövükként használva mintha csak „követelgetnének”. Valószínűleg a belső megosztottság és a fölaprózottság lehet az oka, hogy a nyáron a megalázóan alacsony búzaár miatt még egy tisztességes tüntetésre sem tellett az erejükből. Kívülről nézve legalábbis ezt a látszatot keltették a nyilatkozatadásra korlátozódó tiltakozásukkal.
Ez pedig nagyon rossz előjel a 2010-es mezőgazdasági büdzsé új arányszámával kapcsolatban, hiszen az ellenérdekelt, a hozzá közelebb álló és nagyobb szavazóbázissal rendelkező rétegeket szívesebben támogató kormány is megtapasztalhatta ebből, hogy mennyit képesek valóra váltani fenyegetéseikből a gazdaszervezetek. Összefogásra és az érdekérvényesítő erő fölmutatására van szükség! A tapasztalatok alapján e nélkül nem várható komolyabb előrelépés a szerbiai mezőgazdasági társadalom helyzetében.
Ezen a tényen az sem változtatna, ha valami csoda folytán költségvetési részesedésében a mostani 2,2 százalékot jelentősebben meghaladó mezőgazdasági büdzsét kapnánk jövőre. És még csak választások sincsenek kilátásban.
