Kormos Gábor, Vőlgypart: Nem az a fontos, hogy mennyi földet művelünk, hanem hogy mit termelünk, idejében elvégezhetünk-e minden munkát. A zöldségnövény-termesztés 25 éve folyamatosan jelen van gazdaságunkon – Műtrágyát, pontosabban alaptrágyát nem szórunk, mert 3-4 éveként istállótrágyával bőségesen megteríthetem a szántókat, a szármaradványokat is visszaszántom, esetleg a búzát fejtrágyázom magas nitrogéntartalmú műtrágyával
A tanya a rónaság jelképe. Sohasem dédelgette a gazdaságpolitika, sértve az életüket, a földhöz láncolókat, a maradiság bélyegét sütötte rá, még akkor is, ha a tanya a paraszti gazdálkodás ősi formája, a mezőgazdálkodás (újból fölfedezett) követendő modellje. Alig fél évszázaddal ezelőtt még az önellátó gazdálkodás jellemezte a paraszti társadalmat (azért piaci felesleget is teremtett!), ezt nevezte a mindenkori hatalom túlhaladottnak, maradinak, mintha napjainkban a kisgazdaságok egy része, mindenekelőtt a kis területen gazdálkodók nem az önellátásra rendezkednének be. Mint ahogyan a mezőgazdaság sem puszta hivatás, a tanya sem csak életmódot, hanem életformát jelent. Ezt pedig csak az vállalja, akit mélyre nyúló gyökerek kötnek az agráriumhoz. Völgypart (Obornjača) – mintegy 300 lakosával ma is a rombolást túlélt tanyavilági település. A szélmalom tanúskodik róla, hogy egykor tanyaközpont lehetett, persze azóta megritkultak a szállások a moholi meg a gunarasi Nagyúton. Alig 300 méterre a falucskától húzódik meg Kormos Gáborék tanyája, a dűlőútat egyszer talán betonréteggel borítják, mint ígérgetik hosszú évek óta. A villamos áram meg a telefon mellé lehet, hogy éppen ez hiányzik, hogy egy-egy parcellán újra megjelenjenek az akácok, ölelésükben a most már korszerű gazdálkodást példázó – farmmal.
– Kereken 25 évvel ezelőtt kerültem a tanyára a faluból, Tornyosról. Sokan csodálkoztak is rajta, hogy falusi lány létemre „világvégi” tanyai gazdához megyek feleségül, de úgy éreztük, hogy könnyebben boldogulunk itt, mint a faluban. Nem is tévedtünk – mondja Kormos Erika, a gazdaasszony, s nem panaszkodik a sok munkára, az iskola vagy éppen az egészségház (valamikor elérhetetlen) távolságára, pedig nőnek a gyerekek, maholnap kilométereket kell utazniuk, hogy az iskolába érjenek. Arra a kérdésre, hogy ki milyen munkát vállal a gazdaságon, mosolyogva mondja: – Itt nem lehet válogatni, ha kell ellátom az állatokat is, de legjobban a kertészetben, a zöldségtermesztésben szeretek dolgozni. Több mint egy holdon kertészkedünk, piacra is bőven jut paradicsom, paprika, zöldség...
– A zöldségnövény-termesztés kezdettől fogva, tehát 25 éve folyamatosan jelen van gazdaságunkon. Nem csupán kényszerből, hiszen mindössze 10 hektáron gazdálkodunk, hanem azért is, mert minden időben „friss” pénzt jelentett, s így van ez napjainkban is – veszi át a szót Gábor gazda, s hozzá is teszi nyomban: – Volt olyan év, amikor 4-5 holdon termesztettük a krumplit, a vörös- meg a fokhagymát, a paprikát, amit a környékbeli, a falusi piacokon értékesítettünk. Akkor nem foglalkoztak annyian a sok munkát igénylő konyhakertészettel, mint napjainkban, szerényebbek voltak a terméshozamok is, mert nem a hibrideket, hanem a fajtákat termesztettük. Meg fóliasátrak sem igen voltak még. Ma sem vonz a hajtatás, a szabadföldi termesztés híve vagyok. Szóval, a kertészkedésből mindig jobban meg lehetett élni, mint a szántóföldi haszonnövények termesztéséből.
- Mindössze 10 hektáron gazdálkodnak, ehhez megvannak a szükséges mezőgazdasági gépek. Ez a terület milyen fejlődési-fejlesztési lehetőséget nyújt?
– Nem az a fontos, hogy mennyi földet művelünk, hanem hogy mit termelünk, idejében elvégezhetünk-e minden munkát. Mondhatom, hogy klasszikus paraszti gazdálkodást folytatunk, mert a földhöz megfelelő állatállomány is párosul. Három anyakoca malacait hizlaljuk, nemrégen még öt fejőstehenet tartottunk, amit kettőre csökkentettünk, de már itt van az utánpótlás. Hogy most nem fizetik meg becsületesen a tejet? Majd ha fogytán lesz, jobb árat kapunk érte. A hizlalás sem volt mindig nyereséges, mégis csináltuk. Legjobb, ha a megtermett kukoricát, búzát, árpát, napraforgót takarmányként hasznosítjuk.
- Napjainkban sok szó esik az organikus termelésről, itt a tanya körüli szántókon erre meg is van a lehetőség, de akár a kör bezárására is, tehát hogy a hús- és tejtermelést is felölelje…
– Őseink nem is tudták, hogy organikus gazdálkodást folytatnak, mert bizony nem használtak műtrágyát, növényvédő szereket! Ezeket mi sem pártoljuk, s mellőzzük is. Műtrágyát, pontosabban alaptrágyát nem szórunk, mert 3-4 éveként istállótrágyával bőségesen megteríthetem a szántókat, a szármaradványokat is visszaszántom, esetleg a búzát fejtrágyázom magas nitrogéntartalmú műtrágyával. Az ilyen művelés meglátszik a talajszerkezeten meg a terméshozamokon is. Holdanként közel 3 tonna búzát takarítottam be és az 1,7 tonnás napraforgóterméssel is elégedett vagyok. Persze hogy foglalkoztat bennünket a gondolat, hogy biotermelésre is bejegyeztetjük gazdaságunk egy részét, talán 2-3 holdat. Nem a sok kézi munkától félünk, mert eddig is a kapa volt a leghatékonyabb „gyomirtó szerünk”, a megfelelő vetésváltással pedig a kórokozókat és kártevőket szorítottuk vissza, hanem az a kérdés, hogy feláron értékesíthetem-e a tanúsítvánnyal kísért paprikát, paradicsomot, uborkát, hagymát, amit most is a környékbeli piacokra szállítok, márpedig itt nem lehet drágábban adni még a tanúsított terményt sem! Szólamként hangzik, hogy ha egy napon eltűnnek a határok bátrabban válthatunk, az ilyen termékeknek igazi piaca lesz, de úgy érzem, hogy megbecsültebb lesz a tanyán előállított élelmiszer is, mint napjainkban – vallja Kormos Gábor völgyparti gazda.
